Erre az esetre utal Bernády később, amikor a nagy költekezések miatt ért újabb támadásra válaszolt.
A Nyár utcai szivattyúház
(Folytatás április 12-i lapszámunkból)
Fordulópontot a mintegy másfél évtizede megkezdett, és minduntalan akadozó vízművesítés munkálatainak felgyorsulásában tulajdonképpen a hadapródiskola kérdése hozott, amellyel kapcsolatban a városvezetés döntő lépésre kényszerült. Mivel a város ragaszkodott a hadapród-, azaz alreáliskola (a mai Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem) Marosvásárhelyen való létrehozásához, amelyhez a Hadügyminisztérium hozzájárulását a létesítmény vezetékes ivóvízzel való ellátásához kötötte, Bernády 1906-ban személyesen vállalt kötelezettséget a vízműnek 1908. július 1-jéig történő megépítésére és az iskola vízellátásának biztosítására.13
Erre az esetre utal Bernády később, amikor a nagy költekezések miatt ért újabb támadásra válaszolt. Az 1908. július 15-i közgyűlésen Gáspár Antal bizottsági tagnak a magas vízdíjak miatti kifogásaira válaszként Bernády a közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint ekként emlékezteti a törvényhatósági bizottságot: „úgy az alreáliskola ügyében a cs. és k. Hadügyminisztériummal kötött szerződés, valamint a vízvezetéki vascsövek megrendelése alkalmával, amikor a vízvezeték építésének a kérdése eldőlt, jó előre figyelmeztette a közgyűlést arra, hogy a vízvezeték építése révén tekintélyes teher fog a város polgárságára háramlani, s kérte a közgyűlést, hogy komoly megfontolás után döntsön az említett kérdésben, nehogy később akár ő, akár a tanács az előrelátás hiányával megvádolható legyen. A törvényhatósági bizottság az ő figyelmeztetése dacára egyhangúan foglalt azon időben az építés mellett állást, s így nem tarthatja a szemrehányást indokoltnak.”14
A műszaki leírások és tervrajzok elkészítése után következett a költségvetés kidolgozása, azok elfogadása, a szükséges engedélyek beszerzése, vagyis a víztelep és a vízvezeték-hálózat kiépítésének az engedélyezése, illetve a kivitelezés és a kiadások fedezésének biztosítása. Mindezt a polgármester vigyázó és oltalmazó, ha szükséges, erélyes fellépése egyengette a megvalósulás felé vezető úton.
A vízmű, a vízvezeték- és a csatornahálózat kiépítésére, a villanytelep megvásárlására és egyéb munkálatok költségeinek fedezésére az 1907. április 25-én tartott közgyűlésen 4 200 000 koronás kölcsön felvételéről döntöttek.15 Ebből a vízhálózatra 800 000, a csatornázásra 2 000 000 koronát szántak. A legelőnyösebb kölcsönt a Magyar Jelzálog Bank ajánlotta, évi 4,5%-os előzetes kamatozás mellett 50 év alatt félévenkénti törlesztéssel, amit elfogadtak. A közgyűlés első lépésként 2 200 000 korona kölcsön felvételéről határozott, a többit 2 év után. A polgármester az aggályoskodókat megnyugtatta azzal, hogy a beszedendő vízvezetéki és csatornázási díjak a kölcsönt fedezni fogják.
A kölcsönök megszerzésében Bernády szerepe meghatározó volt. Neki köszönhető a kölcsönfelvétel minisztériumi jóváhagyása és a bankokkal való megegyezés sikeres lebonyolítása, aki szükség esetén személyesen is járt Budapesten. Megjegyezzük, hogy az akkori körülmények között rendkívül nagynak számító kölcsön felvétele a várost hosszú évekre nyomasztó terhekkel sújtotta, de anélkül lehetetlen lett volna a nagyméretű beruházások megvalósítása.
Az építési munkálatok kivitelezésére 1907. augusztus 26-án versenytárgyalást tartottak. A munkálatok kivitelezését több pályázó kapta: a vízvezetéki és -szerelési munkákat Fekete Ödön kassai mérnök; a magasépítési munkákat Bustya Lajos helyi építési vállalkozó; a kovács- és lakatosműhely felállítását, valamint ezek berendezésének a szállítását a Kaun és Heller budapesti cég; a vízvezetéki kutak építését a Hinterreicher István budapesti cég; a vízvezetéki gépek berendezését a budapesti Fegyver és Gépgyár Rt.16
A munkálatok befejezésének határidejéről hivatalosan 1907 szeptemberében a közgyűlés döntött, elfogadva Bernády korábban tett vállalását, amely 1908. július 1-jére szólt.17 Ugyanakkor a vízvezeték létesítése érdekében kifejtett maradandó érdemeiért Darányi Ignác földművelődési minisztert ünnepélyesen Marosvásárhely díszpolgárává választották.
A következő években a város közéle-tének legvitatottabb kérdése a vízmű, a vízellátás és a víz minősége lett. Szinte naponta érték támadások a polgármestert miatta. Mindenért őt hibáztatták. És hadakoznia kellett a rosszindulatú híresztelésekkel szemben is. Nemcsak az ellenzéki, hanem más törvényhatósági bizottsági tagok (mai szóhasználattal tanácsosok) is felelősségre vonták őt a munkálatok menetével és a kiadásokkal kapcsolatos valós vagy vélt kifogásaikkal és aggályaikkal. Így pl. 1907 októberében kénytelen volt nyilvánosan elmagyarázni a magas költségek okát: „A város kedvezőtlen természeti fekvésének tudható be, hogy a vízmű létesítése költségesebb lesz, mint más hason nagyságú városok vízvezetéki munkálatai. Így Kaposvár vízvezetéke csak 700.000 koronába kerül, addig a miénk
1.100.000-be, esetleg 1.150.000-be, amely költség többlet onnan ered, hogy nekünk a víznyomás elérése céljából költséges gépeket kell beszereznünk. Miután pedig az üzemben tartás is költségesebb, éppen a fent hivatott körülmény folytán, a vízdíjak is magasabbak lesznek, mint Kaposvárt.”18
Az 1907. december 28-i közgyűlésen a mértéktelennek tűnő költekezés miatt felvetett kifogásokra, a város fejlődéséről szóló ismertetőket mesterkélteknek tartó, számon kérő megjegyzésekre adott válaszában a polgármester kiemelte, hogy megbocsáthatatlan cselekménynek minősítene minden olyan intézkedést, mely ezt a fejlődést csak egy pillanatra is megakadályozná. Jogtalannak tartotta a kisemberek részéről érkező panaszokat is, mert a város fejlődése folytán, a nehéz gazdasági helyzet dacára, éppen a kisemberek jutottak olyan jövedelmező kereseti forráshoz, mint amilyenhez eddig soha.19
És az 1908. január 15-én tartott közgyűlésen minden kezdődött elölről. A polgármester hosszan tartó felvilágosító és meggyőző munkát volt kénytelen kifejteni az elégedetlenkedő és türelmetlen városatyák körében. Ekkor közölte azt is, hogy a vízvezeték megnyitásával megszűnnek a közkutak, s így megoldódik a Bodor-kút felújításának a kérdése is, amelyet majd lebontanak.20 Két és fél órás beszédében körvonalazta a vízvezetéki szabályrendelet alapelveit, ami kényes kérdésnek bizonyult, hiszen abban a polgárok pénztárcáját is érintő kötelezettségekről, a vízdíjfizetésről volt szó. Nem a vízvezeték kötelező bevezetését fogják előírni – mondta – hanem a kötelező díjfizetést. Magáról a vízdíjakról szólva kijelentette, hogy azok magasabbak lesznek más városokénál. Ennek oka a magas építési és karbantartási költségekben rejlik. Míg a nagyszebeni vízmű, ahol a vízdíj a legalacsonyabb, szerencsés természeti fekvése folytán a közeli hegyekből természetes nyomással kapja a vizet, addig Marosvásárhelyen gépeket kell állandóan üzemben tartani ennek a munkának az elvégzésére. A vízdíjakról szólva, közli a tanács elgondolását annak differenciálására, úgy hogy az a szegényebb osztály részére mérsékelt legyen, a „jobb osztály” valamivel magasabb díjat fizessen, s végül azok, akik a vizet üzletszerűen használják, mondhatni értékesítik, mint amilyenek a vendéglősök, kávésok és cukrászok, a legmagasabb díjat fizessék.21 A sok vitát kiváltott és többször módosított szabályzatot végül is, belügyminisztériumi jóváhagyással, a lefektetett elvek szerint gyakorlatba ültették.
A munkálatokat nem sikerült az előre kitűzött határidőre befejezni. A város új létesítménye, a vízmű és a teljes vízhálózat négy hónapi késéssel, 1908. november elején elkészült, és azon hó utolsó napjaiban már az elvárások szerint működni kezdett. Többe került az előirányzott költségeknél, amit részben az időközben bekövetkezett áremelkedések, részben pedig az előre nem látott kiadások okoztak. És, amint a következő években bebizonyosodott, a vízellátási gondok a vízmű megépítésével nem szűntek meg. A létesítmény állandó gondoskodást, munkaráfordítást és pénzügyi költséget igényelt, hiszen a vízmű karbantartása, a víz minőségének a biztosítása és a vízhozamnak a szükségletek szerinti növelése napirendi feladattá vált.
Főispánná történt kinevezése után, az utólagos vádaskodások megelőzése, a pletykák és gyanúsítgatások elhárítása érdekében Bernády városi számonkérő-széki kivizsgálást hívatott össze a polgármestersége alatt történt kölcsönfelvételek, bevételek és kiadások átvilágítására. Az 1913. május 14–21-e között megejtett vizsgálat megállapításai tiszta képet nyújtottak városépítő tevékenységének pénzügyi vetületéről, mentesítve őt a hűtlen kezelés és egyéb gyanúsítgatások alól.22
Megjegyezzük, hogy polgármestersége után sem távolodott el az annyi gondot, és kellemetlen pillanatot kiváltó, a nagyhorderejű és rendkívüli jelentőségű vízügytől. Főispánsága idején is magáévá tette a vízellátással kapcsolatos gondokat, és támogatta a felmerült kérdések megoldását. Nem is tekintette azt részéről lezárt ügynek mindaddig, míg – másfél évtized múlva – 1927-ben, második polgármestersége idején, sikerült kiegyenlítenie a korábbi bankkölcsönöket.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
