Bensőséges ünneplés

Van városunkban egy közösség, ahol visszhangra talál minden olyan rendezvény, mely fontos számunkra, ez a marosvásárhelyi Magányosok Klubja. 

Bensőséges hangulatban emlékeztünk Szent István királyunkra, és megszegtük a saját új kenyerünket, melyet egyik klubtársunk, Kiss Imola második alkalommal készített el. 

Klubunk vezetője, Kopacz Imola, aki ezt a házi ünnepséget indítványozta, röviden ismertette Szent István napjának történelmi jelentőségét és a hozzá fűződő legendákat, valamint a kenyérhez kapcsolódó áldozati formákat, melyek fellelhetők már a pogány korban, majd a zsidó, végül a keresztény vallásban is. Elhangzott Reményik Sándor Mindennapi kenyér című verse. 

Aztán spontán műsor alakult ki, a klubtagok énekeltek, verseket mondtak. 

Versek hangzottak el Pécsi Ágnes, Dendea Mária, Czerán Erzsébet előadásában, akik nagy királyunk dicsőségét méltatták. Varga Irénke, Cseh Júlia mindennapi eledelünkről, a kenyérről szólt a költők szavaival. A krónikás a Kenyér című rövid novellát olvasta fel. Berei Árpád a kenyér tiszteletéről, megbecsüléséről beszélt. És felcsendült a Boldogasszony anyánk ősi ének Németi Ibolya előadásában. 

Majd körülálltuk a nemzeti szalaggal átkötött nagy kenyeret, egymás kezét fogva elimádkoztuk a Miatyánkot, Kopacz Imola keresztet rajzolt a kenyérre, megáldotta és megszegte, Kiss Ilona pedig felszeletelte az általa sütött ünnepi kenyeret, melyből mindenkinek jutott egy szép szelet. Miközben hálás szívvel fogyasztottuk közös kenyerünket, lelkünkben visszacsengtek az elhangzott Reményik-költemény szép sorai: 

 

Az álmom néha kemény, keserű, 

Kérges, barna, mint sokszor a kenyér, 

De benne van az újrakezdés magja, 

De benne van a harchoz új erő, – 

De benne van az élet. 

 

Radványi Hajnal