Bemutatnák a római világot

Nemrég befejeződött az idei tanásatás a mikházi római katonai erődítmény területén. A munkálatokban idén is részt vettek külföldiek, és örvendetesen sok lelet került elő. Mindezekről, valamint a régészeti feltárások megóvásának és bemutatásának lehetséges módozatairól is érdeklődtünk Pánczél Szilamér ásatásvezetőtől, a Maros Megyei Múzeum régészétől.

A mikházi római katonai erődítmény (castrum), civil település (vicus) és fürdő területén évek óta folytatnak ásatást a Maros Megyei Múzeum régészei, és öt éve összpontosítanak a katonai parancsnoki épület (principia) feltárására. Ez az épület a tábor közepén helyezkedett el, a legfőbb utak kereszteződésénél, és ebben egyszerre működött a katonai parancsnok irodája, az egység levéltára és zászlószentélye, a belső udvarban volt a bazilika (törvénycsarnok), és az udvar két bejárat felőli oldalán kaptak helyet a legfontosabb raktárak. A tavaly a fegyverraktárat sikerült feltárniuk, innen idén is számos katonai fegyver vagy hozzá köthető lelet került elő (például nyílhegyek, katonai saruszögek). A Római Birodalom területén viszonylag nagyszámú – mintegy száz – ilyen principiát tártak fel, de az egykori Dácia tartományban kevés az ennyire jól megismert hasonló épület.

Sokat segíthet a tudománynak

Külön örülnek annak, hogy a mikházi épületnél egy korai, fából készült parancsnoki épület maradványaira is bukkantak, ezek viszonylag jól megmaradtak, a későbbi építkezések nem károsították őket. Ez azért is izgalmas, mert egyrészt segítséget nyújthat a katonai tábor építési idejének megállapításában, másrészt kiderülhet, hogy a keleti birodalmi határvonal megépítése Traianus, Hadrianus vagy éppen Antonius Pius császár nevéhez kötődik.

Idén a belső udvar déli oldalán fekvő raktárak feltárását kezdték el, két helyiséget azonosítani tudtak, innen is gazdag leletanyag került elő, és sikerült azonosítani az épületek különböző építkezési, pusztulási, újjáépítési fázisait is.

Feltárások folytak a tábortól nem messze is, ahol a római korban egy szemétgödör volt, innen is rendkívül gazdag leletanyag került elő, ép vagy rekonstruálható edénytöredékek, és számos, kerámiaművességre utaló lelet, amelyből az tűnik ki, hogy a római korban Mikházán létezett egy kerámiagyártásra szakosodott műhely és mester is. A lelőhelyet a tavasszal fedezték fel, a nyár folyamán tovább kutattak, és innen is gazdag anyag került a múzeum gyűjteményébe.

Külföldiek is segítettek

Öt éve folynak tanásatások Mikházán, azaz nyaranta egy hónapra más tájakról is érkeznek régészek, restaurátorok, valamint régész és műépítész szakos egyetemi hallgatók. Idén a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemről, a pécsi tudományegyetemről jöttek, valamint németek is a berlini Humboldt egyetemről, a kölni, münsteri és erfurti egyetemekről.

Meg kellene óvni a lelőhelyet

Az öt év alatt nagyon sok időt és energiát fektettek be a parancsnoki épület vizsgálatába, és mintegy kétharmadát tárták fel eddig, ezért időszerűvé vált a hely befedése. Mivel egy igen nagy (mintegy nyolcszáz négyzetméter) felületű épületről van szó, a befedése nagy horderejű munka volna. Erre több tervváltozat is készült már, viszont szükség volna egy elvi döntésre a Maros Megyei Múzeum részéről, majd a végleges terv elfogadására, hogy azután megpróbálhassanak európai pályázati pénzeket lehívni – mint ahogy a gyulafehérvéri római erődítmény esetében is történt – az épület befedésére. Mivel a kutatott területen nincs egy védőtető, minden idény végén kénytelenek a feltárásokat fóliával lezárni, majd földdel visszatakarni, hogy a csapadék ne károsíthassa.  Nemcsak a kutatások, hanem a turisták nagyobb érdeklődése is indokolttá tenne egy ilyen beruházást – mutatott rá az ásatásvezető. Egy tetőzet és egy zárt tér kialakítása révén nemcsak a feltárások idején, hanem egész évben látogatható lenne a parancsnoksági épület, és bemutatható lenne építésének, átalakulásainak 150 éves története, illetve az eddigi feltárásokat ismét kifedhetnék a földből. Másrészt egy olyan állandó bemutató térhez jutnának, amely lehetővé tenné, hogy részletesebb betekintést nyújthassanak a hadsereg működéséről, a katonák gyakorlatozásáról, életéről, zsoldjáról, étkezési szokásairól, egyszóval többet fel tudnának villantani a római korból.

Sor kerülhet a falakra is

A katonai erődítmény külső falainak feltárásával egyelőre nem foglalkoztak a Maros megyei régészek, mert az 1960-as években végzett ásatásokkor már beazonosították azok fekvését, de a mai geofizikai mérések is nagyon jól kimutatják a talajban húzódó vonalakat. Ezek igen masszívak, legalább egy méter szélesek lehettek, és alapozásuk is legalább egy méterrel lehet az ókori járószint alatt. Idén már elkezdtek ötletelni arról, hogy az egyik kaput (porta decumana), valamint a hozzá tartozó védműveket, árkokat milyen módon tudnák feltárni – magyarázta Pánczél Szilamér.