Bélyegsorozat 1917-ből, a reformáció 400. évfordulójára

• 2011-08-05 08:52:47

• Oláh-Gál Róbert

A sorozat negyedik és ötödik darabja két nagy erdélyi személyiség portréja, akik jelentősen hozzájárultak a reformáció megerősödéséhez: Lorántffy Zsuzsanna és Bocskai István. Mind a kettő piros színben került forgalomba, 5 fillér névértéken.

Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.)

Nézegetve nagyapám, néhai Bordás László nagyszalontai jegyző hagyatékát, egy különösen szép bélyegsorozatra figyeltem fel. A bélyegsorozatnak öt darabját őrzi a családi hagyaték, lehet, hogy ennyiből is állt. 1917-ben, az első világháború idején adták ki, a reformáció 400. évfordulójára. Történetét nem ismerem, csak feltételezem, hogy jótékonysági célból árulták, nem került a Magyar Posta forgalmába. Minden egyes darabra rá van írva, hogy „A reformáció 400 éves jubileumi szeretetháza javára”.

Az első darab Luther Márton eislebeni szülőházát ábrázolja. Piros színnel nyomtatták, és ára 5 fillér.

„Luther szülőháza és halálának helyszíne jelzi Eisleben városában Luther életének két sarokpontját. A reformátor szülőháza az egyik legrégibb történelmi múzeum a német nyelvterületen. Luther 1483. november 10-én született az akkori Hosszú utcában, majd másnap keresztelték meg a szomszédos Szent Péter Pál templomban. A város nevébe is felvette Luther nevét, 1946-tól Lutherstadt Eisleben a neve. A látogatókat emellett a történelmi piactér középkori hangulata és az itt álló Luther emlékmű vonzza. Érdemes meglátogatni az óvárosban a Szent Péter Pál keresztelő templomot, a Szent András piaci templomot, ahol mind a mai napig áll Luther szószéke, de érdemes megnézni az Európában egyedülálló, kőképekből készített Bibliát a Szent Anna templomban, vagy meglátogatni a múzeumot is, amely Luther 1546. február 18-án bekövetkezett halálára emlékeztet.”

A sorozat második bélyege Wartburg várát ábrázolja. Ára ugyancsak 5 fillér volt, és narancssárga színben nyomtatták.

1521. május 4-én Bölcs Frigyes választófejedelem parancsára Luthert elrabolták, mikor a wormsi birodalmi gyűlésről hazafelé tartott. A fejedelem abban reménykedett, hogy Luthert így megóvhatja a birodalmi átok következményeitől. Luther Wartburg várában álnéven élt: Junker Jörgnek (György lovag) nevezte magát és szakállat viselt. Luther idejének nagy részében lefordította a Bibliát görög nyelvről németre. Az Újszövetség lefordítása tíz hét alatt készült el, ami komoly erőfeszítés volt. Ezt a fordítást később Melanchtonék átnézték, majd 1522 őszén kinyomtatták, ez az ún.
„Szeptemberi Biblia”. A Biblia nagy népszerűségre tett szert, óriási mennyiségben kelt el. Az Újtestamentum nyelve vezetett a német irodalmi nyelv kialakulásához.

A sorozat harmadik darabja: a pápai bulla elégetése 1520. december 10-én. Ugyancsak 5 fillér az ára, és narancssárga színben nyomtatták.

A sorozat negyedik és ötödik darabja két nagy erdélyi személyiség portréja, akik jelentősen hozzájárultak a reformáció megerősödéséhez: Lorántffy Zsuzsanna (Ónod, 1600 körül – Sárospatak, 1660. április 18.) és Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.). Mind a kettő piros színben került forgalomba, 5 fillér névértéken.

Lorántffy Zsuzsannának két tettét emelném ki: a Sárospataki Református Kollégium felvirágoztatását és a tokaji aszú megalkotását. Természetesen mind a kettőhöz közvetve járult hozzá, de ebből is láthatjuk, mit is jelent a jó „menedzser”. Férje, I. Rákóczi György, Erdély fejedelme halála után, 1648-ban Erdélyből Sárospatakra költözött, ekkor kezdte meg a Sárospataki Református Kollégium (amely a Marosvásárhelyi Református Kollégium anyja is) felkarolását, neves professzorokat (1650-ben Comeniust) hívott meg a kollégiumba, amit a református egyházi és pedagógiai megújulás fellegvárává tett. A Bibliához fűzött magyarázatai az 1641-ben megjelent Moses és a Prophaeták című művében olvashatók.

Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, Szepsi Laczkó Máté volt a bortermelés felügyelője és irányítója a tokaji hegyen, a fejedelemasszony birtokán. Egy évben a hadi cselekmények miatt a szüretet csak novemberben tudták lebonyolítani. A szőlőszemek összeaszalódtak és nagyon megédesedtek, emiatt aztán a borok tüzesebbek lettek. Így fedezték fel a tokaji aszút!

Bocskai István azon nagy magyar politikai személyiségek közé tartozik, akik a legtöbbet tették a reformáció magyarországi terjesztéséért és megszilárdításáért, főleg azáltal, hogy megfékezte az ellenreformációt. Genfben a „Reformátorok falá”-nak egyik szobra az ő alakját őrzi, alatta a felirat Bocskai egyik jelmondata: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.” Kolozsváron, a szülőházában van a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Rektorátusa.

De nekünk talán a végrendelete a legkedvesebb, mely ma is igen aktuális:

„Én Bocskai István, Istennek kegyelmességéből Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyeknek ispánja… mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel (meghagyom) megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiaiknak és ő véreknek, tagjoknak… Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik javokra, oltalmokra lészen. Ha pedig Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük: hogy attól nemhogy elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá, a régi mód szerént, adják magokat.”

Bocskai Istvánt Nagyszalonta város megteremtőjének is tekintik, hiszen ő telepítette be a hajdúkat Nagyszalontára, addig Kölesér vára volt a vidék központja, Nagyszalonta pedig egy kis falu lehetett. A reformációnak viszont Marosvásárhely is erős vára. Itt is lehet figyelemre méltó a fenti történelmi séta egy, szerintem igen becses bélyegsorozat kapcsán. Bizonyára vannak bélyeggyűjtők, akik többet tudnak róla, esetleg rendelkeznek a sorozat további darabjaival, ha léteztek.