2019. július 15., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ha már egy haver se szeret,

s le kell lécelnem végül

e Lordok Házának nevezett

körtéri népbüféből,


kiiszom magányos söröm,

mit heccből nekem rendelt

egy nő, ki aztán elköszönt,

rám testálta a cehhet,


s ha már teljesen este lesz

– szívemig besötétül –,

zsebrevágom a kezemet.

Lelécelek a létből.


Talán nem is káromkodok.

Ki az utcán éjszakázik,

– az éjtől – kérek egy csillagot,

és elszívom hazáig.


Hajnalban leülök bezárt

szívetek elé a földre,

megvárom a kapunyitást,

mert nem lesz egy vasam se,


s reggel, mikor az ablakok

kicsattannak a fényre,

nagy sikkesen beslisszolok

szívetek albérletébe.


Utóirat:

Ártatlan egy dal ez, bizony,
nem kendőzi el orcám.
Kívül gyöngy, befele iszony.
No, de kinek volt köze hozzám?!


13 éve, 2006. április 20-án, 65 éves korában hunyt el a Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. 

Bakó Klára: Parcellák I.

 Fotó: Nagy Tibor