De természetesen nem erről szól a csütörtökre szánt jegyzet. Ennél többről, és reményeink szerint sarkosabb, talán emelkedettebb is. Ugyanis a vetélkedőkről, kvízekről lenne némi morgolódnivalónk.
A jegyzet írója mindig is szerette a vetélkedőket, és nemegyszer hangot is adott ebbéli vélekedésének, hogy ez a műfaj fölöttébb szükséges és hasznos. Megmozgatja az elmét, az emlékezést, a gyorsasági reakciót a válaszadásban. Néha még hasznát is vesszük annak, amit egykoron iskolamestereink a fejünkbe tölcséreztek. A passzív tudás is molekuláiban életre kel egy-egy kihívás megválaszolása során, révén, által. (Nevezd, ahogyan akarod.) A vetélkedők egyre inkább a tudás és műveltség minden ágát-bogát, nagyját-törmelékét érinteni kívánják, bevonják a kikérdezésbe. Kerülik az egyoldalúságot, a szakbarbár típusú felállást, szűkítést.
Rendszeresen kockáztatok a telefonból feltörő műveltségi teszteken.
Évekkel ezelőtt makroszinten vita folyt a két kultúráról, a humánról és a műszakiról, a klasszikusról (filoszközpontú) és természettudományos-technikairól. Persze más felosztások szerint is ütköztetett vagy összefésült változatokat is produkálhatunk, a lényeg az, hogy senki sem birtokolhatja egyszerre egyforma eséllyel és tudáshalmazzal mindkét régiót. Van, aki ebben jobb, van, aki abban excellál. (Brillírozik, remekel na, ha túl idegen lenne a zárójelen kívüli szó.) A közhelyek elkerülése végett inkább azt mondom, hogy van a kultúráknak egy harmadik birodalma is, amelyet jobb szó híján divatosnak nevezek. (Van aki szubkultúrának, mások mellékterméknek, veszendőnek, kérészéletűnek, nem fontosnak mondják, ám maradok a magam teremtette kategorizálásnál.)
Ez utóbbiba szerintem beletartoznak a sláger- és sztárismereti, a sportikonismereti és áruházkínálati tudományok, ál- és giccsművészetek, a divathullám felkapta és gyorsan elejtett felbuzdulások, kifejezések, trendi dolgok, az idegenmajmolás, az álhagyományok ápolása, a tévék és közösségi média generálta látványvilág és sorozatiság. A műveltség és civilizáció gyorsan elporladó válságtermékei. A naprakész ostobaság.
Bevallom, ezek távol állnak tőlem. Nagyon távol, és nagyon nem szeretem ezeket. Amikor ilyen kérdéseket tesznek fel a játékmesterek, lefagyok, jobb esetben egy cifra káromkodással intézem el. Nem tartom fontosnak, hogy beemlézzem, megemésszem, része legyen az életemnek. Egy vélt-valós lelki egészség nevében.
Aki ezután születik, annak ez úgy is ókor lesz.
Tisztában vagyok vele, hogy öreg hiba, de hát a jelen csütörtökölő bácsi, e sorok írója sem ma lépett le a falvédőről, és már ne is várjuk el tőle, hogy tudja, ki az a Rihanna és Báj Alex vagy Bunyós Pityu és Nótár Méri. Igaz, ők sem ismernek engem. És ez nagy szerencse. Ki-ki döntse el, kinek.
