Emil Boc volt kormányfő 2011-ben időzített bombának nevezte a hazai távhőszolgáltató rendszert.
Emil Boc volt kormányfő 2011-ben időzített bombának nevezte a hazai távhőszolgáltató rendszert. Bizonyára nem véletlenül, hiszen, miután a mindenkori kormányok 20 évig gyakorlatilag tétlenül nézték a központosított távfűtési rendszerek lassú halódását, éppen miniszterelnöksége idején vett végül nemzetgazdaságilag teljesen logikátlan irányt ez az ágazat. Bár jogszabályi keretet kidolgoztak a közműszolgáltatásokra, tulajdonosi társulásokra, a törvénykezést folyamatosan át- meg átpofozták, komoly infrastrukturális átalakításokkal járó korszerűsítésre nem került sor. Talán Marosvásárhelyt bizonyos mértékig kivételnek lehetne tekinteni, ahol az önkormányzat adott időszakban – sajnos akkor, amikor a kiábrándult fogyasztók tömeges kiválása a központosított rendszerből már megállíthatatlan volt – eurómilliókat fektetett a távhőrendszer modernizálásába: a lakónegyedi kazánházak felújításába, vezetékrendszer-cserébe, vízszintes elosztású fűtésrendszer bevezetésébe kísérleti jelleggel stb., ám ezzel párhuzamosan az önkormányzat nyíltan támogatta a kiskazánok vásárlását. A távhőszolgáltató időben képtelen volt kényelmi, ár- és hatékonysági szempontokból felvenni a versenyt az egyéni kazánokkal, így aztán, amint várható volt, a kiskazánbiznisz nyert. Sikerült hát csődbe vinni az egyik legprofibb, a 90-es évek végén Marosvásárhelyen még mintegy 40 ezer fogyasztónak távhőt szolgáltató Energomurt, feláldozva a rendszert működtetni próbáló magánbefektetőt is, a 10-15 évre megoldást nyújtó kiskazánok szerelésének zsákutcájába terelve a kiszolgáltatott fogyasztót.
A fűtésbotrány időközben elcsitult, a csődbe jutott Energomur vagyonát szétcincálták, a kazánházak kiárusítása folyamatban, a vállalat székhelyéül szolgáló ingatlant tavaly piszokul alacsony áron hirdették meg eladásra, a „megkiskazánosodott” lakosság pedig megnyugodott. Mostanáig. A hír ugyanis, hogy illetéket rónának ki a kiskazán-tulajdonosokra, igencsak borzolja a kedélyeket. Hiába visszakozott Victor Ponta a keddi kormányülésen, szél fúvatlan nem indul. Márpedig a témát csak „felmelegítették”, hiszen jó pár évvel ezelőtt, még a kiskazán-hisztéria elején kormányilletékesek már közölték, hogy uniós elvárás az egyéni kazánok után környezetszennyezés címén fizetendő illeték bevezetése. Szó volt 2012-ről, 2013-ról, majd 2015-ről, most 2016-ot emlegetnek. Borbély László környezetvédelmi miniszterként 2011-ben egyik központi hírlapnak nyilatkozva kijelentette: a kiskazánok által okozott környezetszennyezés miatt az EU illeték bevezetésére fogja kötelezni Romániát, és megoldásként a hagyományos tüzelőanyaggal működő tömbházi kazánok felszerelését, illetve a megújuló energia felhasználásán alapuló technológiákat említette ott, ahol a távhőrendszerről a többség levált. Választások, kampányok következtek, ejtették a témát. A napokban ismét felkapott hírt, miszerint a kiskazán által termelt minden gigakalóriára 30 lejes illetéket vezetnének be, sürgősen igyekszik jegelni az államelnöki tisztségre pályázó miniszterelnök. Legalábbis a novemberi választásokig...
Még talán annyit, hogy 2011-ben a Pricewaterhouse Coopers szerint Romániában a termelt távhő 30 százaléka „elvész” a vezetékrendszeren, el sem jut a fogyasztóig, a veszteség pedig háromszorosa az uniós átlagnak. A hazai távhőrendszerről az elmúlt két évtizedben több mint másfél millió fogyasztó vált le, akik nagy valószínűséggel kiskazánt szereltettek, ugyanakkor télen – a hőmérséklet függvényében – egy egyéni kazán 1-1,5 gigakalória hőenergiát termel. Lehet számolni…
