Befogadó kormányzás

A befogadó kormányzás projekt keretében indítottak hétfőn egy, a szociális befogadást célzó kampányt. Ezt a projektet a közalkalmazottak ügynöksége és a bukaresti Agenda 21 civil szervezet bonyolítja le több helyi partnerrel. Maros megyében a Divers Egyesület az egyik partner, de csatlakoztak a közintézmények is.

Koreck Mária, a Divers Egyesület vezetője elmondta, a tegnapi kampánynyitó kerekasztalt a prefektúrával és a megyei tanáccsal közösen szervezték. Célja, hogy a közintézményekben dolgozók jobban megértsék a szociális befogadás koncepcióját. – Bár tíz éve beszélünk róla, szeretnénk, ha valamiképpen a munkájukon keresztül is láthatóbb és érezhetőbb lenne. Ennek érdekében a projekt végén a szociális inklúzió országos programjának egy helyi akciótervét próbáljuk kidolgozni. A kampány során több közintézményben dolgozó személlyel fogunk találkozni, besegítenek a szociális téren dolgozó civil szervezetek is – mondta Koreck Mária.

A stratégia megpróbálja integráltan kezelni a különböző területeket: oktatás, szociális szolgáltatások, lakhatóság, egészségügy, de azon van, hogy több intézmény együtt tudjon dolgozni egy témán. A Divers folytatni szeretné a már elkezdett projekteket. A romák integrációja terén a délutáni oktatás bevezetésére és támogatására fektetnék a hangsúlyt, intézményi szinten elő szeretnék segíteni azoknak az oktatását és munkahelyen való beilleszkedését, akik nem elég iskolázottak ahhoz, hogy szakképesítést kaphassanak. Véleménye szerint ez nemcsak a romák esetében fontos, hanem vidéki környezetben is, ahol sok gyerek él mélyszegénységben, ahonnan nem tud kiemelkedni. 

 

Elgondolkoztató statisztikák

Nagy Zsigmond alprefektus kérdésünkre elmondta, a prefektúra is partner ebben a projektben olyan szinten, hogy adatokat szolgáltat a stratégia kidolgozásához.

– Utalt arra, hogy a fiatalok és a gyermekek a legnagyobb vesztesei a gazdasági válságnak. 

– Egy nagyon érdekes statisztikát olvastam ma reggel az Euroactiv honlapján, amelyben konkrét adatokkal azt bizonyítják, hogy a 2007-ben kezdődött gazdasági válság legnagyobb vesztesei a gyerekek és a fiatalok. Annak viszont örültem, hogy például a társadalomból kirekesztett 65 éven felülieknek az aránya jelentősen csökkent. Azért, mert a nyugdíjbiztosító relatív biztonságot nyújt ezeknek az embereknek, viszont azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik szociális juttatásból élnek, kis ösztöndíjból tanulnak, az életminősége nem éri el a 65 éven felüli nyugdíjasok szintjét. Úgy gondolom, elég elgondolkoztató statisztikák, hiszen ha csak az utóbbi hetek hazai eseményeit nézzük, amikor az egyetemisták vonultak az utcára – bár nem vagyok abban a helyzetben, hogy politikai következtetést vonjak le, csak megállapítok dolgokat és tényeket –, világos, hogy ez a generáció valamiért elégedetlen. És ha ránézünk a statisztikai adatokra, azt mondjuk, hogy jogos az elégedetlenség. Szerintem tehát sokkal többet kellene tenni ezért e generációért, a nagyobb esély biztosításáért.

– A rendszerváltás utáni kormányok mindegyike kidolgozott már – főleg – romastratégiát. Ha jól emlékszem, az első a Năstase-kormány idején készült. A helyzet viszont nem javult, sőt még romlott is azóta.

– Minden kormány kidolgozza a saját stratégiáját. Valószínű, az új kormánynak is lesz egy. Ezek mindegyike a konkrét statisztikai adatokból indul ki, ezek az adottak jelen pillanatban. Tetszik, nem tetszik, ezeken változtatni nem tudunk, de ezek alapján tudja kidolgozni a saját programját. Hogy ez a stratégia milyen, és melyek lesznek a prioritásai, nem tudom. Viszont ez a projekt választ ad a legtöbb olyan kérdésre, amely a társadalmat foglalkoztatja. Mi szembesültünk ezekkel a problémákkal a helyi közösségek szintjén, akár Nyárádszeredában, Nyárád-gálfalván vagy Bándon, ahol nagyszámú roma közösség él, amelynek kevés az esélye a felzárkózásra, de úgy gondolom, hogy egy társadalom meg kell adja a lehetőséget, hogy legalább esélyük legyen azoknak, akik úgy érzik, hogy fel akarnak zárkózni, akik valamilyen okból nem tudnak vagy nem akarnak felzárkózni, azokat kell valamilyen kormánystratégiával beilleszkedésre késztetni. Európai életminőséget kell teremteni és arra irányítani ezeknek a közösségeknek a hétköznapi tevékenységét, hogy munkát vállaljanak, a gyerekeket küldjék iskolába, vegyenek részt a társadalom életében, mert a társadalom egy hatalmas egység, és ha valamelyik réteg kiszorul, abban a pillanatban az illető társadalom fekélyévé válik. És ez nem jó.