Az év végi parlamenti választások tétje sokkal nagyobb, mint ahogy az eddig megszólalt politikusok képzelik.
Az év végi parlamenti választások tétje sokkal nagyobb, mint ahogy az eddig megszólalt politikusok képzelik. Valójában a hozzá nem értés és korrupció fertőjéből kellene kivakarni a balkáni hagyományokból táplálkozó demokráciát, amely a hitelt vesztett törvényhozás miatt is csúszott a rendőrállami működés határára. Példa rá a korrupcióellenes ügyészség, amely a sok esetben jogos eljárásainak népszerűségét meglovagolva már a parlamenti jelöltállításba is beleszólna, amint egy minapi közleményéből kiderül. Az ilyen vadhajtások nyesegetése a szófukar államelnök feladata lenne, ha végre megértené, hogy mi a szerepe a cortoceni-i palotában. De a honatyáknak is lenne dolguk, hogy a népszerűségi létrán a naplopói szintről fennebb kapaszkodjanak. Természetesen vannak kivételek, de már ilyen a politika, idővel mindenkinek megkopik az erkölcsi tőkéje. És akkor menni kell, még mielőtt végképp kiírnák magukat a játékból. Sajnos az erdélyi magyar politikusok közül is sokan képtelenek voltak visszalépni két-három mandátum lejárta után. Marosvásárhely ezért került most olyan helyzetbe, hogy a tapasztalt, a közösségért is hasznos munkát végző, de mára már kiégett és lendületet vesztett képviselőit és szenátorát új arcokkal kénytelen helyettesíteni. Ha valaki a régiek közül, szavát szegve, nem visszakozik. Az ilyen támadósorcserés eljárás, amint a helyi önkormányzati képviselőknél már megtapasztaltuk, sok buktatót rejt. Az utóbbi két választás alkalmával nem sikerült olyan ütőképes csapatot összeszedni, mint a hatalomváltás után. Az egyéni ambíciók és csoportérdekek zsarolásos ütköztetésének eredménye, hogy az elmúlt negyedszázad leggyengébb tanácsosai képviselik a magyar közösséget a székely fővárosban. Bár még senki nem iktatta az RMDSZ Maros megyei szervezeténél honatyajelölti pályázatát, mégis tucatnyi bársonyszékaspiráns neve forog közszájon. Némelyeket a „királycsináló média” kiemelt figyelemmel tálalt. Mások a közösségi oldalakon lobbiznak. De a lényegről sehol nem esik szó. Senki nem vázolta fel, hogy nekünk milyen felkészültségű, milyen tapasztalattal rendelkező képviselőkre lenne szükségünk. Tény, hogy egy törvényhozótól elvárható például a jogi alapismeret. Az sem mindegy, hogy hány közgazdász, egészségügyi, környezetvédelmi stb. szaktudással rendelkező alkotja majd az RMDSZ-frakciót. Csak így képviselhetik hatékonyan a magyar közösség érdekeit. Bátor kiállásuk és felkészültségük természetes elvárás, ami nem lesz könnyű feladat az Erdély Romániához csatolásának centenáriumi felhajtása közepette. Vajon minden bársonyszékvadász ennek tudatában van-e, vagy csak a jövedelem és extranyugdíj csábítja őket?