Bársonyszék és aszfalt

Pénteken délután a marosvásárhelyi Bernády Házban mutatták be Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című könyvét, amely a szerző ötödik kötete. Székely Ervinnel a könyv cselekményéről, apropójáról beszélgettünk.

– A könyv tulajdonképpen két karriertörténet: egy bukó politikusnak a vesszőfutása, vergődése és végül dicstelen távozása a politika színpadáról, és egy fiatal, feltörekvő, rendkívül tehetséges, képzett és ügyes politikusé, akinek viszont nincsenek gátlásai, nem tapasztalta meg a diktatúrát, ezért nem is fél a diktatúrától, főleg, ha ő a diktátor, úgyhogy egyfajta szemléletváltással egybekötött generációváltásról, illetve elsősorban erről szól.

Hogy miért írtam meg? Azért, mert úgy gondolom, tanúja vagyok ennek, és hogy talán hozzátéve azokat a kulisszatitkokat, amelyekre rálátásom volt akkor, amikor képviselő vagy államtitkár voltam, dokumentálni tudom ezt a jelenséget.

– Két politikus karrierjét mutatja be. Valós személyekről van szó?

– Nem, ez nem kulcsregény olyan értelemben, hogy a regény minden egyes szereplője megfelel egy mostani politikusnak. Talán egy van, aki olyan egyedi eset, hogy nem téveszthető össze senkivel, de elsősorban politikustípusokat akartam megformálni, illetve a politikusi eszköztárat felleltározni, hogy bemutassam, milyen módszerekkel, milyen eszközökkel igyekeznek a politikusok saját magukat helyzetbe hozni, illetve hogyan buknak el akkor, ha ezek az eszközök nem működnek, min bicsaklanak meg, min csúsznak el. 

– Mostanában nagyon sok politikus csúszik el, ahogy ön mondta, és kerül a DNA kezére. 

– Egy másik bemutató alkalmával elhangzott, hogy mintha megelevenedett volna a könyvem és valósággá vált volna. Biztosítottam a hallgatóságot, hogy a könyv kéziratát már azelőtt leadtam, mielőtt ezek a dolgok megtörténtek volna, de azért előre láttam. Nem volt ilyen szándékom, nem aktuálpolitikai regényt akartam írni, hanem valami általánosabb érvényűt.  Nyilván nem lehetett kihagyni belőle a Korrupcióellenes Ügyosztályt, amelyet a könyvben Rohamügyészségnek nevezek, de hát ez is mint a politikusi eszköztár egyik kelléke szerepel a könyvben.  

Nem kulcsregény, de kulcsot ad a politikai élethez        

Ágoston Hugó szerint a Bársonyszék és aszfalt nem csak a román irodalomban hiánycikk, a romániai magyar irodalomban még inkább az. Székely Ervin politikai kulcsregényt írt?

– Nem nevezném kulcsregénynek abból a szempontból, hogy egyes szereplőinek az életútja, tevékenysége végigkövethető és egyértelműen azonosítható. Olyan szempontból azonban mindenképpen kulcsregény, hogy a szereplők cselekedeteiből kialakul az olvasóban egy kép a mostani romániai politikai életről, és ez a kép rendkívül sötét, bizarr. 

– A valóságban is épp ennyire bizarr…

– A valóságban percepció kérdése, és itt két dolgot említenék: egyrészt a kognitív séma fogalmát, azt,  hogy miként alkotunk ítéletet, formálunk véleményt, a megismerésünk hogyan történik, hogyan nem lehetséges előzetes percepciók és ismeretek nélkül. A másik a kognitív disszonancia fogalma, ami azt jelenti, hogy az új információ konfliktusba, disszonanciába kerül azzal, amit eddig tudtunk, és sok mindentől, de főleg tőlünk függ az, hogy a két konfliktusban levő információt, illetve a régit és az újat hogyan egyeztetjük össze, és miképpen tudjuk megmásítani a régi kognitív sémát. Ez rendkívül fontos abból a szempontból, hogy mennyire vagyunk képesek előítéleteinkről lemondani, mennyire hagyjuk cáfoltatni azokat, és bevallom, sokkal jobb a véleményem a romániai politizálásról, azzal együtt, amilyen szörnyű állapotban van, és ezen belül sokkal jobb különösen az RMDSZ politizálásáról a véleményem, mint a románról, és annál,  ami kiderül ezekből a könyvekből.