Barcsay összekötő ereje

Nehezen található kapcsolat a kelet-magyarországi Vásárosnamény és a mezőségi Katona község között. És mégis… A 125 éve született Barcsay Jenő neve, híre a kulcs. Pár héttel ezelőtt a Tóvidéken, a Kolozs megye határán meghúzódó, román többségű községben, a festő szülőhelyén ismerkedtem meg a nyírségi, vásárosnaményi születésű Tyurin Dániellel, a Barcsay- mellszobor alkotójával. Tehetséges, lelkes fiatalember, akinek emléktárába minden bizonnyal kitörölhetetlenül bevésődött a megható avatóünnepség élménye. Ezt ki is hangsúlyozta beszélgetésünk folyamán. Igazi nagy feladat volt számára a kiváló előd megmintázása, öröm és megtiszteltetés, ennél ösztönzőbb pályaindító lehetőséget el sem képzelhetett volna. Mint már jeleztem a Múzsa április 5-i számában megjelent korábbi írásomban is, a katonai római katolikus templom előterébe került bronzbüszt készítője a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászhallgatóinak meghirdetett pályázat nyerteseként kapta a felemelő megbízást. 

Az egyetem, amely a jubileumi emlékév fő kezdeményezője, a nagyszabású programsorozatot – kiállításokat, könyvbemutatókat, Barcsay Jenő-tanulmánykötetet, Barcsay két könyvének újbóli kiadását, valamint konferenciát – szervez. Az emlékév kiemelkedő eseménye a Magyar Képzőművészeti Egyetem fő kiállítótermében, 2025. július 14-én nyíló különleges tárlat, amely Barcsay festményeiből és anatómiai rajzaiból válogat. A kiállítás célja nem a teljes életmű, hanem a főbb alkotói korszakok, témák, motívumok bemutatása, a műfaji sokoldalúság kiemelése. Külön hangsúlyt kapnak a mester kevéssé ismert kései, absztrakt, ún. „fekete korszakának” művei, valamint a máig alapműnek számító Művészeti anatómia (1953) című kötetének eredeti rajzai – részletezte Erőss István rektor a szoboravatáson és a Népújságnak adott interjúban is. Kiemelte, hogy festői munkássága mellett Barcsay Jenő a Magyar Képzőművészeti Főiskolán is maradandót alkotott: 1945-től három évtizeden keresztül tanított művészeti anatómiát. Az általa kidolgozott módszertan ma is szilárd alapja az anatómia tantárgy oktatásának, amely nemzetközi szinten is komoly vonzerő a művészhallgatók számára. 1953-ban jelent meg Művészeti anatómia című tankönyve, amely azóta is a művészeti oktatás alapvető forrásműve, számos nyelvre lefordították. A kötetet illusztráló ceruzarajzai óriási művészi értékkel bírnak, a munkájáért Barcsay Jenő Kossuth-díjat kapott. Intézményük nagyon fontosnak tartja, hogy mai és mindenkori hallgatók minél többet tudjanak az egyetem egykori kiválóságairól, ezt szolgálja a Barcsay-főhajtás is.

De térjünk vissza a jegyzetkezdő gondolathoz, a nehezen elképzelhető kapcsolatokhoz. Katona miképpen illeszthető Csíkkarcfalvához? Úgy, hogy a világjáró művész rektor csíki származású. És az avatáson részt vevő többi vendég? Polgár Botond, az egyetem szobrász tanára gyergyószentmiklósi. Kőnig Frigyes, a korábbi rector emeritus Székesfehérváron született. Kolozsi Tibor szobrászművész, az emlékmű talapzatát biztosító Barabás Miklós Céh elnöke gyergyóditrói származású, a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány társalapítója, a Barcsay-jogörökös Kónya Ferenc a Fehér megyei Székelykocsárd fia. Soroljam még? Többen megtisztelték jelenlétükkel az eseményt Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Szovátáról, Székelyudvarhelyről, Bukarestből, Sepsiszentgyörgyről, és még ki tudja honnan. A mind kisebb létszámú helyi magyarok közül is voltak néhányan, és jó vendéglátóként méltóképpen képviselték Katonát az ottani románok is. A Barcsayé az első ilyen jellegű szobor a faluban. Megbecsülik, ígérték. Bennem az ünnepség emléke az emberi kapcsolatteremtés nagyszerű lehetőségeként is rögződött. És úgy is, mit az igazi erdélyiség szép példája.