Barbara

• 2014-10-10 14:30:19

• Vajda György

Szeptember 27-én, Szentendrén az Ivancsics Ilona és Színtársai nevű magántársulat bemutatta Nagy István és Szabó Előd musicaljét, a Barbarát.

Szeptember 27-én, Szentendrén az Ivancsics Ilona és Színtársai nevű magántársulat bemutatta Nagy István és Szabó Előd musicaljét, a Barbarát. Az erdélyi témát feldolgozó zenés darabban a címszerepet a Megasztárból ismert Patai Anna játszotta, szerepelt még Nádasi Veronika, Szolnoki Veronika, Faragó Veronika, Bardóczy Attila, Kékesi Gábor, Bodrogi Attila, Bajza Viktória, Szabó Gyula Győző, Pirgel Dávid, rendezte a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem volt hallgatója: Somogyi Szilárd. Az alkotásról Nagy István színművésszel, a musical társszerzőjével beszélgettünk.

– Nagy Istvánt színművészként, a Rádió Gaga munkatársaként, de szerzőként elsősorban a Gruppen-Hecc kabarétársulat szövegírójaként ismeri a közönség. Ez egy új arc?

– Annyira új, hogy nagyon régi. Miután Marosvásárhelyen elvégeztem a színművészeti egyetemet, 1984-ben Temesváron kezdtem a pályafutásomat. Az első öt év roppant termékeny volt. Mindamellett, hogy játszottam, rendezéssel is próbálkoztam, sőt revüműsorok szövegkönyvét is írtam. Akkor Temesváron dolgozott egy zseniális színházi zeneszerző, Elekes Csaba, a legendás Metropol együttes tagja. Közösen írtunk egy musicalt Adrian Dohotaru Képzelt riport egy fiatalemberről, aki nem csinált semmit című színdarabja alapján. Ebből született meg a Naplopó legendája, ami tulajdonképpen az első ilyen jellegű munkám volt.

– Hogyan született meg a Szabó Előddel szerzett közös musical?

– Szabó Előd a szászrégeni Titan együttessel több karácsonyi koncertet tartott, többek között Marosvásárhelyen is, és egy ilyen alkalomra felkért, hogy színesítsem az előadásukat versmondással, műsorvezetéssel. Szívesen elvállaltam. Akkor láttam, hogy milyen színvonalas produkciót hoztak létre. Az előadást követő beszélgetésen felmerült egy zenés színház létrehozásának a gondolata Erdélyben, hiszen nagyon sok kiváló tehetségünk van, akinek helye lenne egy ilyen társulatban. Aztán egy év után megkeresett Előd, hogy van egy musicalötlete, nem írnám-e meg a történetet és a dalszövegeket, mert a zeneszerzést vállalja. Történetében egy félárva, 16 éves lány szerepelt, aki a porosz–francia háborúban elszakadt az édesapjától, egy gonosz mostoha nevelte, s az ebből adódó konfliktusokról, a viszontagságairól szólt volna a darab. Azt javasoltam, hogy ha már erdélyiek a szerzők, miért ne tennénk át a történetet a Ceauşescu-korszakba, amikor a lány édesapját időszakosan Afrikába küldik dolgozni és emiatt lesz aztán konfliktus. Írtam egy vázlatot, majd elküldtem Elődnek, akinek tetszett az ötletem, és aztán lassan hozzáláttunk a közös munkához.

– Mennyi időt tartott az alkotási folyamat?

– Tavalyelőtt ősszel kezdtük el írogatni a musicalt. Elődnek a bátyja, Szabó Gyula Győző, a budapesti Madách Színház énekes színésze időnként közreműködött az időszakos produkciókat felvállaló Ivancsics Ilona és Színtársai nevű magántársulattal, akiknek elmondta, hogy öccse készül egy musicallel, s így a tavaly érdeklődni kezdtek ez iránt. Majd felkértek, hogy a nyár végére fejezzük be, mert ősszel be szeretnék mutatni, és ez igencsak alkotásra ösztönzött.

– Részt vettetek a munkafolyamatban?

– Elődöt felkérték, hogy legyen jelen a próbákon, hiszen a dalokat alakítani kellett a színészek hangterjedelméhez, ugyanakkor nagyon sok volt a szóló, amit át kellett írni duettre. Én szándékosan nem vettem részt ebben a folyamatban, mert nem akartam beleszólni a munkába. Felhatalmaztam Ivancsics Ilonát, hogy rendelkezzen a darab fölött. Az ajánlásomra hívták meg Somogyi Szilárdot, a Budapesti Operettszínház segédrendezőjét, aki Marosvásárhelyen végezte a rendezői szakot. Őt a Kőműves Kelemen című rockopera színrevitelekor ismertem meg. Neki is megvolt az alkotói szabadsága. Az ősbemutató szeptember 27-én volt Szentendrén, ekkor láttam, hogy jócskán összefaricskálták a darabot, néha indokoltan, néha alaptalanul. Ki kell emelnem a Titan gitárosának, Robert Brainak a munkáját is, aki hangszerelte a zenét, mivel a bemutatón felvételről ment az alap, erre énekeltek élőben a színészek, akik közül csodálatosat alakított Barbaraként a Megasztárból ismert Patai Anna. Nem volt könnyű egyik színésznek sem, hiszen 17 dal van a musicalben, ami sok, hiszen egy-egy ilyen alkotásban 10-12 szerzeménynél több nem hangzik el.

– Miért nem Marosvásárhelyen mutattak be egy százszázalékosan erdélyi musicalt?

– A kész szövegkönyvet megmutattam a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata művészeti vezetőjének, akitől nem kaptam választ, ugyanakkor felajánlottam a Yorick stúdió vezetőjének, Sebestyén Abának is, aki elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta el a musical színrevitelét. „Senki sem lehet próféta a saját hazájában”, de remélem, hogy a szentendrei társulat eljöhet majd egy erdélyi turnéra, és akkor az itteni közönség is megismerheti a Barbarát.

– Lesz-e még ehhez hasonló alkotása Nagy Istvánnak, netán Szabó Előddel?

– Nem szoktam előre tervezni. Előddel remekül együttműködtünk, és meg vagyok győződve arról, hogy ha előállna egy újabb zenei ötlettel, akkor abból kikerekedne majd valami. Ami biztos: Cári Tibor, a temesvári Csiky Gergely Színház zeneszerzője szeretne egy kamarazenei előadást készíteni, és felkért, hogy vegyek részt benne. Ez is érdekes munkának ígérkezik: egy deresedő színész zenés visszaemlékezése életpályájára. Dolgozom a kabarészövegeken. Várom az ötleteket és a lehetőséget, hogy alkossak ezen a téren is.