Bara Margit életműdíjat kapott

Középiskolás korában – anyja ellenállásával dacolva – statisztának jelentkezett a Kolozsvári Magyar Színházba, ahol 1945-től tíz éven át játszott.

Bara Margit az 50-es években. Kolozsvári Puskás Sándor alkotása

Életműdíjjal ismerték el Bara Margit színésznőt Budapesten a 42. Magyar Filmszemle nyitóestjén csütörtökön az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A 82 éves Kossuth-díjas művésznő az 1950-60-as évek egyik legnagyobb magyar filmcsillaga volt, de már jó ideje visszavonult.

Bara Margit Kolozsváron született 1928. június 21-én. Apja bőrgyári munkás, édesanyja gyergyóremetei tősgyökeres székely volt. Középiskolás korában – anyja ellenállásával dacolva – statisztának jelentkezett a Kolozsvári Magyar Színházba, ahol 1945-től tíz éven át játszott. Minden műfajban kipróbálták, sok „vonalas” darabban is fel kellett lépnie, de kapott klasszikus szerepeket is. Egy évet járt a kolozsvári Színiakadémiára, de nem követte az intézményt, amikor azt áthozták Marosvásárhelyre.

Kolozsvárott ismerte meg első férjét, Halász Gézát, aki államközi szerződéssel játszott ott. Vele települt át Magyarországra 1955-ben. Az ismeretlen színésznőt már érkezése napján próbafelvételre hívták. Ranódy László neki adta a Szakadék női főszerepét, a filmben kitűnően érvényesült dekoratív szépsége. Bő egy évtized alatt huszonhat filmben játszott, többnyire főszerepet, az országos népszerűséget második filmje, a Bakaruhában hozta meg számára. A cselédlány alakja, aki igaz szerelmet remél, de csak egy unatkozó úrifiú (Darvas Iván) szeretőjévé válik, Bara megformálásában igazi élménnyé nőtt. Tragikus női sorsokat jelenített meg további számos nagy sikerű filmben is (Ház a sziklák alatt, Szegény gazdagok, Hideg napok).

1955-től a Petőfi Színház társulatában lépett fel. Kiváló szerepeket kapott, miközben házassága tragikus véget ért: az ital rabjává vált férje öngyilkos lett. 1957-ben átkerült a Nemzeti Színházba, ahol rövidesen eljátszhatta talán legnagyobb színpadi sikerét, Lisát az Élő holttest című Tolsztoj-Piscator-darabban.

A csúcson volt, amikor 1964-ben nevét belekeverték a zavaros Onódy-ügybe: a városban a vadászházakban lezajlott vad orgiákról szóló pletyka terjengett, és a botrányban „rá osztották” a női főszerepet. Az utcán utánakiabáltak, obszcén telefonhívásokat, gyalázkodó névtelen leveleket kapott. Hiába próbált védekezni a rágalmak ellen, a Nemzetiből az utcára tették, a kollégák, barátok elfordultak tőle, pályafutása harminchat évesen derékba tört. 1966-ban ugyan szerződtette a József Attila Színház, de alkatához nem illő szerepeket osztottak rá, a kritikája is lesújtó volt. Utolsó hazai filmszerepét 1969-ben játszotta az Imposztorokban.

Ebben a légkörben megváltással ért fel számára, amikor második férjével, az olimpiai bajnok vízilabdázó, ekkor már edzőként dolgozó Gyarmati Dezsővel és kislányukkal 1970-ben Kolumbiába utazhatott, ahol Gyarmati a válogatottat irányította.

Hazatérésük után Bara Margit az NDK-ban kapott még egy filmszerepet (a filmet otthon be sem mutatták), a színpadtól 1978-ban vonult végleg vissza. Bár később több szerepajánlattal megkeresték, egyiket sem érezte visszautasíthatatlannak – a családjának élt.

Ami aktív korában elmaradt, 2002-ben bekövetkezett: megkapta a legmagasabb művészeti elismerést, a Kossuth-díjat.