Régi ötletről készül lefújni a port a kormányzat azáltal, hogy a pénzügyi tárca sajtóhírek szerint elkészítette az új állami fejlesztési bank létrehozását célzó kormányrendelet tervezetét. Ezen valamikor nagyon összevesztek a ma együtt kormányzó koalíciós partnerek, de aztán a jelek szerint sikerült kiegyezni, de a kezdeményezéshez egyelőre kár vérmes reményeket fűzni.
Az állami fejlesztési bank ötletét 2015-ben azzal az ürüggyel találta ki a Ponta-kormány, hogy könnyebbítsék meg a romániai cégek számára az uniós pénzforrásokhoz való hozzáférést. Ez vitán felül nagyon jól jönne az ország számára, mert az európai alapok felhasználási hatásfokát nézve stabilan az uniós mezőny végén kullogunk, a belépésünk óta néha a bolgárokat megelőztük, de az sem volt gyakori. A kezdeményezéstől a banki szakértők akkor sem voltak elragadtatva. Fő érvük az volt, hogy semmi értelme újabb állami bankot létrehozni, amikor már amúgy is van két ilyen pénzintézete a hazának, és nem veti fel őket a munka. Az újonnan kitalált harmadik számára a már meglévőktől adnak át hatásköröket. És mindez nem olcsón zajlik, noha az ötlet felvetésekor még arról szólt a fáma, hogy ennek nem lesz költségvetési vonzata. A mostani tervezetben viszont az áll, hogy az új bank létrehozásának költségeit 6,8 millió lejre becsülik a pénzügyi tárca illetékesei. Ez bagónak tűnik ahhoz képest, hogy a törzstőke 3 milliárd lej lesz, amihez 10 millió eurót a költségvetésből utalnak, a többit privatizációs bevételekből állnák. Ennek töredékébe kerülne, ha a két már meglévő és bejáratott állami bankot szerveznék át, hogy jobban megbirkózzanak az uniós alapok kezelésének kihívásával.
Az ötlet annak idején nem kis hullámokat kavart a regáti politika mocsárvizében. Az akkoriban ellenzékben sínylődő liberálisok gazdasági zsenije, akit később pénzügyminiszteri, majd kormányfői és pártelnöki székbe emelt a sors és az államelnöki kegy a bukás felé vezető kanyargós úton, hét éve úgy vélte, hogy ez gazdasági erőforrások elpazarlása bolond ötletekre. Közelebb kerülve a húsosfazékhoz, gyökeresen megváltozott a véleménye, mert tavaly kormányfőként már teljes mellszélességgel támogatta a bankalapítást. Ezen a pálforduláson érhető tetten a játszma lényege. Mert az új pénzintézetnek lenne három igazgatója, hét felügyelőbizottsági tagja, a tíz főnök alatt pedig kezdetben 37 alkalmazott is, akiknek a számát később feltornáznák közel kétszázra. Ez ugyanennyi rokonnak, barátnak és politikai kliensnek jelentene nem minimálbéren fizetett kényelmes állást. Milliárdos számlával az adófizetőknek, miközben a pályázati alapok lehívásához nem új bankra, hanem a már meglévő intézménykeret és papírtoló hadseregének komoly munkájára lenne inkább szükség.
