Balázs József arcképcsarnoka

Impozáns portrégyűjtemény a gyergyóalfalui Sövér Elek Alapítvány kiállítótermeinek falain és A lélek tükrei című, frissen megjelent, szép kivitelezésű, ünnepi albumban. Mindkettőnek egyszerre örülhetett az a sok-sok ember, aki a községből, a Gyergyói-medencéből és jóval messzebbről is egybegyűlt március 16-án, hogy 60. születésnapján köszöntse a festőművészt.

Az alapítvány elnöke, Gál Mihály volt az ötletgazda és az elképzelés kitartó megvalósítója, ő gondolta 

úgy, hogy ezúttal arcképekkel kellene tükrözniük Balázs József tehetségét, művészi termékenységét, emberi, alkotói törekvéseit. 

Sokan megértették, felkarolták a Vadárvácska Alkotótábor működtetőjének a szándékát, támogatásukkal válhatott valóra ez a sokáig emlékezetes jubileumi est, amelyen látvány, veretes szó, zene egymást váltva, egymással harmonizálva mutatta fel Gyergyóalfalu, a szülőhely, a tágabb pátria és az itt élő hagyományőrző, erős közösség megtartó erejét, értékteremtő szellemét. A fiatalos energiáiról is jól ismert, népszerű képzőművész számos műfajban örökítette meg mindazt, amit a hely jelene, múltja s ezekbe ágyazódó jövője ihletően felkínált, a legösztönzőbben talán mégis az emberi karakterek ragadták meg a festőt. Pályája mindenik szakaszában arcok sokaságát rögzítette papírlapra, festővászonra, metszette linóleumba. Olajba, akvarellbe lényegített át megannyi egyéniséget, szénnel, krétával, tussal, ceruzával rajzolta meg falustársait, jeles elöljárókat és kisembereket, fiatalokat, időseket, gyermekeket, aggokat egyaránt. Kevés honi kollégája mondhatja el magáról, hogy annyi kiváló portrét 

alkotott, mint Balázs József, és azt is alig néhányan jelenthetik ki, hogy olyan gyakran vállalkoztak önarcképes önelemzésre, mint ő. A tárlat közönsége csak ámult azon a gazdagságon, amit a rendezvény felmutat. 120 portrét sikerült előteremteniük a rendezőknek, több már nem is fért volna. De az albumba foglalt lélektükör is 110 művet számlál. Érthető, hogy a köszöntők hosszú sora, köztük a szintén Alfaluban született mester, Márton Árpád is dicsérő szavak halmazával méltatta az ünnepelt teljesítményét. A kötet előszavát jegyző Nagy Miklós Kund a kiadvány borítólapján látható Napfeljöveteles önarckép (Dezső László reprodukciója) nyújtotta látványból merítette gondolatait. Idézzük fel írását. 

„Haja, bajsza, mint ünnepi inge fehére. Jobb kezében szívére fordított kalapja. Baljában kereszt, talán éppen „búcsújáró túrabot”. Mögötte virágos rét és magasra ívelő hegyek sejlenek. Fölöttük izzón éltető napkorong. A művész fürkészőn a távolba tekint. A jövőt kémleli? Vagy vissza, a múltba réved? Befelé, önmagába néz? Hite, tudása, őseitől örökölt ösztönvilága ragadta magával a kegyelmi állapot egy ritka pillanatában? Alighanem mindenik kérdésre IGEN a válasz. Balázs József népe múltjával, jelenével és reményteljes jövőjével belsőleg, külsőleg azonosulva alkotta meg önarcképét. Festményén idősebbnek tűnik a 60 éves művész, mint valójában. Az életben több derűt sugároz. Humoros énjét mellőzte e képén, amelyen egy olyan igaz gyergyói székely ember szemébe mélyedünk, aki tisztában van az élet nehézségeivel, és ahogy elődei is tették az eltelt századok során, elszántsággal, hűséggel, kész megküzdeni a sors megpróbáltatásaival. Egyike a földet, lelket, szellemet művelő alfalui magvetőknek, akik tudják és vallják: arra hivatottak, hogy hozzá adják magukat a világhoz. Tehetségük szerint, elszántan, de jókedvvel is természetesen. Úgy, ahogy e jubileumi portrékiállítás alanyai is teszik. Elöljárók és közemberek, szülők, rokonok, hozzátartozók, a festő szerettei, barátai, mindazok, akiket kedvel, nagyra tart, és egyéniségük felmutatásával üzenethordozónak talál. Kortársakat festeni, rajzolni nagy kihívás. Balázs Jóska sosem a könnyebb utat választotta. Születésnapi tárlata is bizonyítja: élni, dolgozni így érdemes. Technikájukban is változatos, nagyszerű portréi sajátos, megkapó arcképcsarnokká állnak össze, joggal lehet büszke rá Gyergyóalfalu közössége. Nem csak önmagára ismer benne, kivételes talentummal megáldott festő fia művészi krédójából is ösztönzést meríthet általa a továbbiakra.” 

Nagy Miklós Kund