Babaklinika

Használt és új, antik és modern, a régmúltat idéző játékbabák, macik, plüssfigurák – saját készítésű babák nemzeti vagy székelyföldi viseletben – csalogatnak időutazásra a budapesti Múzeum körúton működő Babaklinikán. De nem hiányoznak a modern kor Barbie babái, a szebbnél szebb Götz babák sem, hosszú, fésülhető hajkoronával, melyek gyönyörű ruhákban vonják magukra a tekintetet, illetve várják jövendőbeli játszótársukat, vásárlóikat.

 

Gyermekkori emlékeim mesevilága elevenedett meg az anyaországi főváros és talán Magyarország egyetlen babaklinikáján, melyet Barta Judit babakészítő mester vezet. Többnyire leszakadt, megsérült végtagú vagy törzsű babák várnak javításra és végtagcserére. A fejcsere sem ritka, a kis műhely raktárában a papírmasé figuráktól a porcelánon át a műanyagból készült fejekig a legkülönbözőbb típusú és anyagból készült babafej megtalálható. Magyarországon babát már nem gyártanak, mégis az a benyomásom, hogy egy rendkívüli bemutatóüzletbe léptem, ahol majd’ mindenik típusú babából találni legalább egyet. A raktárhelyiségben az elmúlt hatvan év alatt komoly árumennyiség halmozódott fel: a javításhoz szükséges kellékek, félkész vagy „végtag-átültetésre” szánt babák, melyeket tulajdonosaik azért hoztak be, mert sajnálták kidobni, de a javításukra nem akartak áldozni. Amint a helyszínen megtapasztalhattuk, a használt, felújított babák mellett vadonatúj, valamint saját készítésű hajas babák is gazdára találnak. 

 

Babaimádó nagymamák

Az Astoria Szálló szomszédságában szerényen meghúzódó babajavító műhelybe harmincvalahány éves csecsemőbabával érkezett a hatvan fölötti édesanya és nagymama, aki marosvásárhelyi lakhelyük lomtárában fedezte fel újra az egykori kedvencet, Zsuzsi babát. Amint az új ügyfél, az óvatosan halk szavú Júlia elmondta, több mint negyedszázad emlékeinek, a családi élet, egy letűnt gyermekkor felelevenítésének, to-vábbéltetésének reményével kutatta fel a javítóműhelyt. A lógó fejű és végtagú csecsemőbabát óvatosan nyújtotta át a babaklinika „doktor nénijének”, aki pár nap elteltével hasonló gyöngédséggel és szeretettel adta át a meggyógyított kis „pácienst”, amelynek a törzsét és lógó végtagjait, fejecskéjét kellett az új, kitömött törzséhez erősíteni, kócos haját felfrissíteni. Meghatódva figyeltem a két hölgy babaszeretetét, amint a „beteget” óvatos anyai öleléssel adták át egymásnak, akárcsak egy ébredező kisdedet, akinek nyugalmát nem szeretnék megzavarni. 

Érdeklődésünkre a családi vállalkozást vezető Barta Judit felelevenítette a Múzeum körúton hatvan éve megszakítás nélkül működő kis üzlet történetét, amelyben az ötödik generációt képviseli. Az ükmama Párizsban sajátította el a szakmát, az általa vezetett első üzlet még a Károly körúton volt, a babajavítás fortélyai pedig generációról generációra öröklődtek. Az évtizedek során a család női tagjai vezették a boltot, ők készítették és javították a babákat, macikat. 

Az ötvenes években Judit nagymamája bérbe vette a Múzeum körúti helyiséget, és kisiparosként indította be a Babaklinikát. Édesanyja 1982-ben, Judit pedig 1989-ben csatlakozott a tevékenységhez. Különleges időszaknak nevezi azt a periódust, amikor a család három generációjának  női tagja élt és dolgozott együtt a babajavító műhelyben. Erről a sokat megélt munkaeszköz, a százéves Singer varrógép is rengeteget mesélhetne… Édesanyja négy éve hunyt el, azóta egymaga vezeti a boltot.

 

Százéves porcelánfejű szépségek

„Manapság nem gyártanak már olyan igazi szép játékbabákat, mint egykor, így érthető a régi típusú babák iránti vonzalom. Az unokámnak például ezzel a meggyógyított porcelánfejű babával szerzek örömöt. Eltörött a baba feje, és nagy volt a bánat, így most bizonyára  jókedvre derítem” – avatott be családi életének egyik szeletébe a sokszínű babák doktor nénije. Kérdésünkre kifejtette, hogy a legnehezebb művelet a százéves német porcelánfejű babák javítása, mivel azok teste papírmaséból készült, és az évek során alaposan tönkrementek. 

A masétestet, a letört végtagokat, ujjakat javítóanyaggal kell pótolni, csiszolni, alapfestéket felvinni, újracsiszolni, hogy az eredetihez hasonlóvá váljanak. 

Annak ellenére, hogy kiveszőfélben lévő szakma, a helyszínen meggyőződhettem, hogy még mindig nagy szükség van babajavító műhelyre, kár, hogy az erdélyi régióban nincs hasonló szolgáltatásról tudomásunk. A jelek szerint nagyon sokan viszik be régi, használt, „beteg” babájukat felújításra. Nagymamák térnek be unokáikkal, hogy a családi örökség több generációs babáit megjavíttassák, vagy édesanyák, hogy lányaiknak ajándékozhassák gyermekkoruk kedvenc babáját. Az  üzletvezető szerint a gyerekek sokszor sírva hagyják ott babájukat javításra, olyankor nagyon gyorsan próbál dolgozni, hogy minél rövidebb ideig kelljen nélkülözni a kedvencet. 

– Meg lehet-e élni ebből a tevékenységből? – kérdeztem a babadoktort.

– Igen, meg lehet élni belőle… szép csendesen, úgy, hogy az ember nagyon szereti azt, amit csinál  – válaszolta mosolyogva, és egy történettel színezte rögtönzött beszélgetésünket. „A reggel egy kislány tért be mamájával a boltba, javítani kellett valamit a babán. Míg a szomszéd fagyizó teraszán elfogyasztotta a fagyiját, elkészültem a javítással. Boldogan ugrott a nyakamba, látni kellett volna azt a kitörő  örömöt,  a csillogó szemeket. A hasonló boldog pillanatok, valamint a világháló révén érkező pozitív visszajelzések adnak erőt a továbblépésre.

– A családban lesz ki folytassa ezt a tevékenységet? Van kinek átadni a babajavítás fortélyait? 

– Remélem, a kisunokám viszi majd tovább a Babaklinikát, nagyon szeret babázni – mondja bizakodva Barta Judit, a hercegnős ajándékbolt doktor nénije.