Az örök magyar szabadságigény
Az örök magyar szabadságigényről beszéltek az aradi vértanúk emléknapján Aradon, a Szabadság-szoborcsoportnál tartott szombati megemlékezés magyar szónokai.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke arról beszélt, hogy nem elég a szabadságot egyszer megszerezni, „meg is kell tudni tartani, ápolni, újra és újra megvédeni, adni másnak is belőle, és fölismerni, hogy hol van az a határ, ahol a szabadság, a totális szabadság, a határtalan szabadság mások szabadságát kezdi korlátozni”.
Hozzátette: a 21. században a szabadságért folytatott harcban az ember méltóságából kell kiindulni. „Ha sérül az emberi méltóság, akkor biztos, hogy nincs szabadság. És minden, ami annak látszik, az csak illúzió” – fogalmazott.
Kijelentette: a magyar szabadsághoz felelősség is tartozik, amely a szülőföldhöz köthető. „Nekünk a szülőföldön kell szabadnak lennünk, és a szülőföldért kell szabadnak lennünk. Nekünk a szülőföldünkön a szabadságért kell harcolni, illetve minden olyan helyen, ahol a szülőföldünkért tenni tudunk” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Faragó Péter képviselő, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke úgy vélte, az aradi magyarság akkor is ott lenne október 6-án a Szabadság-szoborcsoport és a vesztőhelyen állított obeliszk mellett, ha egyszer az RMDSZ nem szervezné meg a megemlékezést. Szerinte a gyásznap erőt ad a megújult küzdelemhez.
Vargha Tamás, a magyar kormány külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkára, felidézve az 1848–49-es szabadságharc eseményeit, Felix zu Schwarzenberg korabeli osztrák miniszterelnököt idézte, aki megsemmisíteni való lázadóknak minősítette a magyarokat.
„Schwarzenbergnek nem lett igaza. Nem tudták elpusztítani a magyarok szabadságszeretetét, megsemmisíteni a függetlenség utáni vágyát. Ez nemzedékek közös öröksége, mi sem tékozolhatjuk el” – jelentette ki az államtitkár. Hozzátette: a magyarság nem mondhat le az 1848-as elődök eszméi, küzdelmei és áldozata iránti hűségéről, a nehezen megszerzett szabadság megőrzéséről.
Călin Bibart, Arad alpolgármestere az 1848-as forradalom Szabadság, egyenlőség, testvériség! jelmondatát idézte, és úgy vélte, ezek a célok egymást feltételezik, egyiket sem lehet kijátszani a másik ellen. Kijelentette: a szabadság olyan, mint a fény, minél többfelé osztják, annál több lesz belőle. Az alpolgármester azt mondta: szegényebbé válna Arad, ha egyik reggel az utcáin már csak egy nyelvet lehetne hallani, akármelyik is legyen ez a nyelv.
