Az örök értékekért

• 2011-07-07 12:38:23

• Kaáli Nagy Botond

Ady József teljes életművét felölelő, reprezentatív tárlat nyílt kedd délután a Kultúrpalota földszinti galériáiban.

Ady József teljes életművét felölelő, reprezentatív tárlat nyílt kedd délután a Kultúrpalota földszinti galériáiban. Az 1991-ben fiatalon elhunyt, tragikus sorsú képzőművész munkáinak kiállítására telt házas közönség volt kíváncsi, a megjelenteket a tárlatot társszervező Maros Megyei Múzeum igazgatója, Soós Zoltán üdvözölte elsőként.

– Köszönöm Szabó Zoltán Judókának, hogy heteken keresztül a kiállítás létrehozásán munkálkodott. A múzeum a képek keretezésével és emberi erőforrással járult hozzá a tárlat megvalósításához, Ady József megérdemli ezt a kiállítást.

Az igen gazdag anyagot felvonultató tárlatról, annak alkotójáról először Szabó Zoltán Judóka szólt. – Érdeklődés és kíváncsiság jellemezte a múzeum hozzáállását, a család példamutatóan megőrizte Ady József munkáit. Húsz év telt el a művész halála óta, ez sok emléket ébreszt bennünk, akik ismertük őt. Generációnk egyik legérdekesebb egyénisége, filozófiához, irodalomhoz, zenéhez egyaránt értett. Bretter György „Itt és mást” filozófiája a MAMÜ és Ady József életszemlélete is volt.

Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a kiállítás méltatója bevallotta: kialakult benne a művészről egy tiszteletteljes, szubjektív kép, de megpróbálja ettől függetleníteni magát, hogy erre a teljes életművet felvonultató, monumentális anyagra összpontosíthasson.

– Ady József 1950-ben Jedden született. Életét három szakaszra oszthatjuk, az első a református lelkészi családban töltött gyerekkor, annak hagyományai. Szerette a zenét, nyolc évig volt műkedvelő kántor, ezzel párhuzamosan az irodalommal és a zenével is kacérkodott. De származása miatt nem vették fel a Művészeti Líceum zene szakára, rajzra is csak csellel jutott be. Noha nem ott végzett, pár verse nyomtatásban is megjelent, az irodalommal kezdett komolyan foglalkozni. Katonakorában fedezte fel újra a rajzolás örömét, leszerelése utáni vásárhelyi éveit az avantgárd forrongása jellemezte. Kitartóan készült a felvételire, amellyel elkezdődött életének második szakasza. Kortársainak, Szabó Zoltán Judókának, Bob Józsefnek, Ütő Gusztávnak alkotásai voltak rá nagy hatással. 1975-ben bejutott a kolozsvári képzőművészeti egyetem festő szakára, ahol 1979-ben országelsőként végzett. Választott munkahelyén mégis csak díszletfestő munkásként alkalmazták, és hét év alatt mindössze három plakátot terveztettek vele… Viszontagságos életében valamennyire állandóságot jelentett az a nyolc és fél négyzetméteres lakás, amelyet a kolozsvári operától kapott. Műveivel 1980-ban, a Korunk-galériában mutatkozott be, 1983-ban, ugyancsak Kolozsváron linómetszeteit, '86-ban szénrajzait mutatta be, közös akcióik voltak Ambrus Lajossal. '86-ban leépítésre hivatkozva elbocsátották, három évig egyházi kiadványokat nyomtatott kézzel, ebből élt. Életének harmadik szakaszát emigrációban töltötte. 1990 januárjában telepedett át Magyarországra. „El innen, ha élni és alkotni akarok. Menekülnöm kell.” – mondta akkor. Ez utóbbi az életét és művészetét lezáró szakasz. Magyarországon igen sikeres és visszhangos kiállításokon mutatkozott be, részt vett az 1991-ben a Vigadó Galériában bemutatott, nagy jelentőségű, a MAMÜ-vel közösen szervezett Unikornis című tárlaton. 1991. november 19-én hunyt el. A kelet-európai neoavantgárd erdélyi művészetének igen jelentős képviselője volt, alternatívát mutatott, és ahogyan a hatalommal szembehelyezkedő, másként alkotó művésztársai, úgy ő is más szellemi gyökereket keresett. Csak egy átfogó kiállítás segítségével tudnánk felmérni, hogy a '80-as évek erdélyi képzőművészei hogyan hatottak egymásra. Ady József eredendő szelídséggel, líraisággal telített világában átjáró elem a szeretet, amely az örök értékek megőrzéséért, megváltásáért ég. Művészetében ez a mélyen romantikus vonás, életműve halála után húsz évvel is puritánul pietikus maradt.

A tárlatnyitót Láng Zsolt szavai zárták, aki az Öncenzúra című kötethez írt méltatását olvasta fel.
– Ady József művészete látvány és kiáltvány egyszerre, maradandó és lassan elmúló.