Az olvasó írja

Csodálatos napokra került sor júliusban Búzásbesenyőben. Körülbelül negyven 6 és 11év közötti gyerek, valamint nyolc segítő, szervező részvételével került sor a „Fontos vagy nekem” témájú bibliás táborra a búzásbesenyői iskolában. 

 A kis fabábú Pancsinelló történeteit követve a három nap során a gyerekek meg a részt vevő felnőttek számára is tudatosult, hogy értékesek vagyunk, merjünk önmagunk lenni, és legyünk ajándékok egymás számára. Mindezeket a témákat játékosan, imádsággal, szentírási részekkel, énekkel fűszerezve próbáltuk a gyerekekhez közelebb vinni. Kiscsoportos beszélgetések, foglalkozások által is próbáltuk megerősíteni a gyerekek tudatában azt, hogy mindannyian értékesek és ajándékok vagyunk egymás számára, mindannyian fontosak vagyunk szeretteink és Isten számára.

 A foglalkozásoknak nagy sikere volt a gyerekek körében, mivel szabadon, örömmel, játékosan tanultak. A kiscsoportos megbeszéléseket kézműves-foglalkozás követte, ahol mindenki kedvére ügyeskedhetett. Lehetett választani pólófestés, origamizás, gyöngyfűzés, mancsfestés, festés közül. A vezetett foglalkozásokon kívül szabadtéri táncolás, dalolás és közös piknikezés tette színesebbé a napokat. 

 Jó volt együtt lenni, egymást megajándékozni jókedvünkkel, időnkkel. Köszönet az ötletgazda főszervező Ágnes nővérnek (Segítő Szűz Mária leányai, Don Bosco nővérek), aki Magyarországról jött hozzánk, és megajándékozta kis közösségünket ennek a tábornak a lehetőségével! Isten áldása kísérje munkáját!

Ágnes nővér a következőkkel búcsúzott: – Nagy öröm volt számomra Búzásbesenyőben táboroztatni a gyerekeket. Jó volt együttműködni a tanárokkal, felnőttekkel és a fiatalokkal. Szép volt, hogy egy csapatnak érezhettük magunkat, és mindnyájan a legjobbra törekedtünk a gyermekek érdekében. Én személyesen sokkal többet kaptam tőlük (a gyermekektől kezdve a felnőttekig) mint amit én tudtam adni nekik. Köszönök mindent és üdvözlök mindenkit.

Szeretettel és imával.

 „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 15)

 Ez jutott eszembe, amikor egy kis csoport elindult a máltai háztól, hogy bekapcsolódjon a Mária-út vásárhelyi szakaszába.

 A résztvevők alacsony száma talán azzal magyarázható, hogy ez az új keletű keresztény mozgalom nem kapott még elegendő nyilvánosságot, ezért tartjuk szükségesnek, hogy röviden írjunk róla.

 Sokan zarándokolnak manapság, jól megszervezett program szerint jutnak el a különböző kegyhelyekre. Sajnos nem mindenkinek van lehetősége ilyen hosszas és aránylag költséges utat megtenni.

 De a szél ott fúj, ahol akar, és működik a Szentlélek. Lelkes keresztények megszervezték a mindenki számára elérhető Mária-út/ Egy úton zarándoklatot. 

 Mi a Mária-út? 

 A Mária-út egy Közép-Európát átívelő zarándokút, melynek nyugat–kelet útvonala Máriazelltől (Ausztria) Csíksomlyóig vezet.

 Az 1400 km-es távot 60 nap alatt lehet megtenni, csoportosan vagy akár egyénileg is, gyalogosan vagy kerékpáron. Vásárhelyi honfitársunk, Ábrám Noémi ezt egyedül meg is tette. Jelzőtáblák jelzik az utat és az ajánlott szálláshelyeket.

 A Mária-út értékteremtő ereje abban rejlik, hogy lehetőséget ad az önmagunkhoz és Istenhez való közeledésre, és erősíti a keresztény értékekhez való ragaszkodást anyagi érdekeltségű világunkban. 

 Az a kis csoport, amely elindult a máltai székhelytől, és imádkozva, énekelve a Szt. Imre-templomig ért el, lelki társa lett annak a sok ezer zarándoknak, akik a Mária-utat nem csak kívülről, hanem saját lelkükben is felépítik.

 A Mária-út létrehozásához a hazai Szűz Mária-búcsújáró helyek nagy száma adta a gondolatot. Egy 2007-ben alakult szervezet kezdeményezése után az EKE és a gyulafehérvári Caritas is besegített 2010 után.Városunkban és környékén is már több éve besegít a Máltai Szeretetszolgálat és Sebestyén Péter, aki érkezéskor áldását is adta a zarándokokra.

 Egy év múlva szeretettel várunk mindenkit, aki részt szeretne venni a Mária-út további kiépítésében. Együtt egy úton.

Miből (kiből) lesz a cserebogár?

Hol volt, hol nem volt, Erdélyország innenső szeglete táján, ott, ahol a háromágú tölgyfa tündére napestig dúdolja a szélhordta népdalokat, volt egyszer egy cserkészcsapat.

De nem ám amolyan ide-oda kószáló, gazdátlan, ügyetlen – de nem ám! Minden tagja ügyibevaló, helyes testvér, akiken ha megakad az ember szeme, rögvest követné a lábnyomaikat is…

Ilyesféle gondolatok kavarodtak bennem, amikor Marosvásárhelyen 2017 őszén találkoztam a 30. számú gr. Teleki Sámuel cserkészcsapat tagjaival, akik életvidáman énekelve, kacagva játszottak a város egyik parkjában. Három gyerme-künk közül a két idősebbet, az akkor hat- és nyolcéves lányainkat szívesen fogadták új tagokként, majd a lányok rendszeresen bekapcsolódtak a szombati cserkészfoglalkozásokba is.

Látva a gyerekek lelkesedését, hallgatva élményeiket, új dalaikat, csatakiáltásaikat, egyre inkább nőtt bennem is felnőttként, édesanyaként a kíváncsiság: miben is vesznek részt, hogyan is zajlanak ezek a tevékenységek?

Ez a megfogalmazódott vágy pedig sikeresen találkozott azzal a felhívással, mely lehetőséget kínált a cserkészet mibenlétével való megismerkedésre. 2018 nyarán néhány nyitott szívű, érdeklődő szülő részt vett a Marosvásárhelyen először megszervezett egész hétvégés, összerázó jellegű cserkészképzésen.

Be kell vallanom, még inkább vonzóvá vált számomra ez a mozgalom, bár gyermekként nem volt alkalmam belenövekedni. Meglepett ifjú képzőink rátermettsége, felkészültsége, jólszervezettsége. Mindez megerősített abban, hogy számomra is van hely egy ilyen értékeket hordozó, jókedvű és élő csapatban, ha lesz még folytatás.

Látva elszántságunkat, kitartásunkat, szárnyai alá vette alakulóban lévő felnőtt őrsünket egy fiatal cserkészházaspár, Halmágyi István Levente és Ildikó. Őszintén mondom, nem lehetett egyszerű feladat megszólítani és ráncba szedni ennyi munka utáni foglalkozásokra bezuhant, heti gondokat maga mögött hagyó édesanyát és édesapát. De jelentem, SIKERÜLT!

Hétről hétre alapos tervezés, forgatókönyvírás mellett készültek fel, hogyan mutassák be nekünk, harminc év felettieknek, mik azok a cserkészetben rejlő értékek, hasznos tudnivalók, amiket mi mindig kíváncsian vártunk. Élmény volt számomra minden egyes találkozás.

Bizonyítékul szolgáljon, hogy a felnőttek alkotta Boróka őrs tagjai (9 személy) 2019 augusztusában Marosbogáton a kiscserkész-jelöltekkel közösen egyhetes táborban alaposan felkészültek a próbáztatásra. Számot kellett adnunk az elmúlt évben szerzett ismeretekről, és Kótyomfitty király látogatásakor helyt kellett állnunk a próbákon: jelen esetben a tűzrakás, elsősegélynyújtás, csomózás fortélyai, állatnyomok és madarak felismerése, lecsó és szilvásgombóc készítése, sípjelek és hátrahagyott üzenet megfejtése jelentették a kihívásokat az ezüsterdő kanyargós ösvényein.

A népmesei köntösbe bújt kerettörténet, mely az idei cserkésztábort kísérte végig, mindannyiunknak segített egy kicsit újra gyermekként átélni és megélni a történéseket. 

A tábor minden egyes napját a tábortűz magasba törő lángjai koronázták meg, melyet körülült ifjak és felnőttek népes serege, 79 résztvevő. Szívünket-lelkünket egyként melegítette át és fakasztotta dalra a közös együttlét szikrája. A sötétben messzire szállt a népdal, akárcsak a felszálló füst, a játékok önfeledt kacagása, végül nyugovóra csendesítette a tábort az elhalkuló ima.

A cserkészfogadalom halk ismétlése, visszhangja dobogtatta meg kicsi és nagy szívét egyaránt, ahogyan a cserkészzászlót fogva körben álltunk. Talán egypár könnycsepp is legördült a boldogságtól sugárzó arcokon, amint a tábortűz fényénél a nyakunkba kötötték a cserkészliliommal kihímzett nyakkendőt.

Néhányan közülünk abban a kiváltságban részesülhettek, hogy gyermekeikkel egyszerre vehették át a nyakkendőket. Számomra mégis az a pillanat volt a legfelemelőbb, amikor cserkésztársaim sorra elém lépve magukhoz öleltek ezekkel a szavakkal: cserkésztestvéremmé fogadlak! Tapinthatóvá váltak a szavak, éreztem a mögöttük rejlő mélységet, erőt: jó ide tartozni, köztetek lenni.

Kívánom, hogy mások is ilyen testvérekre leljenek, akik nemcsak befogadják, de bátorítják, segítik is közös összefogással. Ilyen volt az idei cserkésztábor töredékekben.

Aki nem hiszi, járjon utána mihamarabb! Addig is: jó munkát! Légy résen!