Az olvasó írja

Az anyanyelv ünnepe

Baricz Lajos pap költővel 

Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából a Magyarkirályfalvi Általános Iskola író-olvasó találkozót szervezett, amelynek meghívott vendége a marosszentgyörgyi közösség egyik mozgatóereje, példaképe, a közkedvelt és közismert pap költő volt, Baricz Lajos, akit Simon Kinga kántornő kísért el.

  A találkozón részt vettek az iskola diákjai, akik izgatottan várták ezt az eseményt, hisz első alkalom volt, hogy élő költővel találkozhattak. De jelen voltak az iskola oktatói, a falu lakosai és lelkipásztora is. Gagyi Judit tanítónő üdvözölte a jelenlevőket, Kálmán Hajnalka óvónő a költő életéről, sokrétű munkásságáról, verseinek sokszínűségéről, változatos témáiról beszélt. A helyi lelkipásztor, Kun Attila meleg szavakkal üdvözölte a pap költőt. A kis elemisták zenés-verses összeállításukkal szereztek igazi nagy meglepetést, hisz a vendég verseit oly átéléssel és lelkesedéssel tolmácsolták, hogy szinte könnyet csaltak a jelenlevők szemébe. Mindezt Gagyi Judit és Kálmán Hajnalka oktatóknak köszönhetően. A költő is felolvasott verseiből, amit nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattak mind a kicsik, mind a nagyok. De talán a legnagyobb sikere annak a két, épp erre az alkalomra született versnek volt, amely a Királyfalva domboldalán termő árvalányhajról, valamint az itt élő „királyi” gyerekekről szól: 

 Árvalányhaj lengedez

– A magyarkirályfalvi látogatásra –

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn, 

árva vagyok, elhagyott a szeretőm,

szomorúan élem ezért életem,

nem csoda, ha szomorú az énekem:

árvalányhaj lengedez a hegytetőn,

árva vagyok, elhagyott a szeretőm,

elhagyott és összetörte a szívem,

miként terhet, nehéz terhet, úgy viszem.

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn,

ifjú vagyok, lesz még nekem szeretőm,

nem is csak egy, lesz még kettő, vagy három,

és közülük kiválasztom a párom,

akivel majd szeretetben élek én

éveken át – Királyfalva tetején.

2024. február 20.

Királyfalván

Királyfalvi gyerekek

egytől egyig hercegek,

a fiúk meg a lányok –

ezt tudja anyukájuk.

Királyfalván mindenki

fejedelmi fajta,

nem akárki az ősük,

meg is látszik rajta.

Királyfalván járok én,

nincs királyvér bennem,

mégis nemes emberré

kellene itt lennem.

Királyfalvi iskola

befogad ma engem,

ahol én a dalaim

nagy örömmel zengem.

Királyfalván élni jó,

bizony ez elmondható

mindenkiről, ki itt él –

pezseg a királyi vér.

2024. február 20.

  De szállt a dal is, a csengő gyermeki hangok egybefonódtak Simon Kinga hangjával, aki a költő megzenésített verseire tanította meg nemcsak a kisdiákokat, hanem minden jelen levő felnőttet is. A közös éneklés az összefogás jelképeként tett tanúbizonyságot arról, hogy Királyfalván odafigyelnek az anyanyelv művelésére, ápolására, megőrzésére. Székely Varga Melinda igazgatónő is ezeket a gondolatokat emelte ki, Kőrösi Csoma Sándor, a magyarok őshazáját kereső nagy vándor példáját idézve, Magyari Lajos szavaival hangsúlyozta: „mint kagyló testébe fogadott gyöngyét, óvom a szót, a hazulról hozottat”. Ugyanakkor elismerő szavakkal szólt a kisdiákok kedves műsoráról, a pedagógusok munkájáról, a vendégek kedves jelenlétéről.

 Családias hangulatú, üzenettel teli együttlét volt. Szép és felejthetetlen. Épp, mint anyanyelvünk, drága kincsünk.

 Gagyi Judit tanítónő