Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-03-13 16:00:00
Példaértékű testvériség kapcsolja össze a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskolát a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziummal és a kisjenői Román–Spanyol Miguel de Cervantes Saavedra Elméleti Líceummal.
Ez a testvériség nem hirtelen fellobbanó szalmaláng, hanem jól megszilárdult, tartós kapcsolat. A kétezres évek elején egy marosvásárhelyi és egy kisjenői tanárnő véletlen találkozása és beszélgetése révén vált testvérré két iskola, majd nem sokkal később csatlakozott a harmadik testvér is: a kecskeméti gimnázium.
Közel húszéves ez a kapcsolat, és ez idő alatt 150-nél több pedagógus és diák osztotta meg egymással a testvériség melegét. Évről évre másnál szervezték meg a találkozót, így tanárok és tanítványok is megismerhették a testvériskolák otthonát, családjait, barátságát és szeretetét.
Az idén Marosvásárhelyre érkeztek a kecskemétiek és a kisjenői testvérek. A házigazda, a 7-es Számú Általános Iskola kivételesen gazdag programmal várta vendégeit. A Maros megyei tanfelügyelőség részéről Sabin Gavril Pă?can főtanfelügyelő és Antal Levente-Mihály főtanfelügyelő-helyettes köszöntötték őket. Példaértékű volt az üdvözlet is, mert nem kellett tolmácshoz folyamodni, ugyanis a tanfelügyelőség vezetői mindenkit anyanyelvükön köszöntöttek. A házigazda iskola nevében Körtesi Sándor Gábor igazgató és Mureşanu Ilinca Smaranda igazgatóhelyettes szólt a jelenlevőkhöz. Unatkozásra esély sem volt szombat délutántól szerda reggelig.
Vasárnap még a helyiek számára is meglepően tartalmas kirándulással rukkolt elő a vendégfogadó 7-es Számú Általános Iskola. A dr. Madaras Sándor és családja által alapított Torboszlói Csűrmúzeum a hivatalos múzeumokat messze felülmúló, elképesztően gazdag és igényes kínálatát maga az alapító, Madaras doktor úr mutatta be. Erdély változatos néprajzi értékeit tudományos igényességgel rendszerezve az itt élő székely, román és szász nemzetiségek kulturális sajátosságát ismerhették meg a múzeum látogatói. A városi életből a múzeumon át egy sajátos falusi világ kapuja nyílt meg kirándulóink előtt. Ivóban a természetközeli életet az állatsimogatás és az állatokkal való ismerkedés varázsolta különlegessé.
Hétfőn mindenki iskolába ment. A kisjenői vendégek a román osztályok tanóráira ültek be, míg a kecskemétiek a magyar diákok tanulási stílusát tapasztalhatták meg. Délután a város látnivalóit csodáltuk meg. Másnap a pedagógusok közös eszmecserén vettek részt, melyen látogatóink megfogalmazták: a 7-es Számú Általános Iskola egy jó és jól felszerelt oktatási intézmény, ahol lehet tanulni. A helyieknek természetesen jólesett az elismerés.
A keddi napot kulturális műsorok tették feledhetetlenné. A Mihai Eminescu Ifjúsági Házban zajló eseményen szívmelengető öröm volt megtapasztalni, hogy ugyanolyan csillogó szemmel és nagy tisztelettel tapsoltak román és magyar diákok egymás énekének, táncának és színdarabjainak. Bebizonyítottuk, hogy a nyelvi korlátokat kölcsönös tisztelettel könnyedén át lehet lépni, hiszen egy kis odafigyeléssel két nyelven is el lehet mondani ugyanazt.
Találkozónk legnehezebb pillanata szerda reggel következett. Ha a torkunk össze nem szorult volna, talán elénekeltük volna, hogy „nehéz a boldogságtól búcsút venni”. De nem énekelhettünk, mert az elválás könnyei elmosták az énekhangokat. Aztán a sofőrök ráléptek a gázpedálra, és az autóbuszok zúgása könyörtelenül emlékké változtatta az utolsó integetéseket is. Reméljük és várjuk, hogy az elkövetkező években is találkozással ápolhassuk testvérkapcsolatainkat.
Fábián Katalin magyar szakos tanárnő