„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” (Kodály Zoltán)
Immár hagyományá vált, hogy Küküllődombón minden április utolsó vasárnapja a dalárda ünnepe. Ebben az évben 170. évfordulóját ünnepelte a Kisgyörgy József unitárius férfidalkör.
Az eddigi évek ünneplésétől eltérően e vasárnapon sajnos csak a világhálón követhettük az ünnepi istentiszteletet, de lélekben mindannyian ott voltunk Küküllődombón, fülünkbe csengett a templom harangja, a dalárda többszóllamú éneke. Együtt ünnepelt szívünk-lelkünk, és hálát adtunk a 170 éves múltért, mindazok életéért, akik ezért éltek, élnek és dolgoznak.
Márkos Hunor Elemér küküllődombói lelkész elmondta:
– Ez az ünnep bennünket arra serkent, hogy kicsit visszanézzünk, és a múltat úgy tekintsük, mint a tápláló földet, amelyben ott vannak gyökereink, és amelyből erős szárunk kinő, erösődik és taplálkozik. Ez a talaj élteti a küküllődombói unitárius közösséget már 170 éve, és táplálja a közösséget.
Az ünnepi istentiszteleten Márk evangéliumának 4. része, a magvető példázata hangzott el. Az istentisztelet alatt a dalárda 2010-ben CD-re rögzített énekei csendültek fel.
A dalárda 1842-ben önképző körként kezdte tevékenységét. Hivatalosan 1850-től számítják fennállását. Szigorú alapszabályzatuk volt, amelyet a tagok aláírással fogadtak el. A dalkör mindig 10 évre alakult, és a tagok pénz-, bor- és gabonajárulékot fizettek. A pénzből énekeskönyveket, havilapokat, négyszólamú kottákat vásároltak. Minden évben tartottak elszámoló gyűlést, ahol megtörtént a számvetés. A 10. év után a társaság tagjai között a vagyon feloszlatott. A társaság újraalakult, ismét 10 évre. Aki a 10 év alatt saját elhatározásából kilépett vagy a társulat szabálysértés miatt kiközösítette, a ráeső részt elveszítette – tudhattuk meg a lelkésztől.
Kisgyörgy József kántortanító, a dalárda névadója és egyben alapítója szerény és nemes lelkű személy volt, áldozatos munkájának köszönhetően Küküllődombón visszaszorult az írástudatlanság, és a közösség gazdasági, kulturális téren messzemenően felemelkedett.
Az Unitárius Közlöny 1894. novemberi számában Ütő Lajos a következőképpen emlékszik Kisgyörgy Józsefre:
„Kisgyörgy József, a ki Dombó községében mint kántortanitó 48 évig szorgalommal hintegette a nevelésügy mezején a tudomány magvait. Kevesen vannak Dombó községében, kiket nem ő tanított volna a tudományok ismeretére, a mit bizonyít az a tény is, hogy Küküllőmegye községei között Dombón van legtöbb olvasni, írni és számolni tudó. A tanitás körül kifejtett buzgalmát király ö Felsége ezüst éremmel jutalmazta s tüntette ki tanitó társai között 1883-ban. Kisgyörgy tanítása első évében a felnőtt ifjak néhányát a téli hosszú estékre maga köré gyűjtötte s azokat olvasásra, irásra és főként éneklésre tanitotta.”
A küküllődombóiak felfigyeltek a nemes dolgokra, az értékre, ezért áldoztak, cselekedtek, munkálkodtak. Nem egyénileg akartak előrejutni, hanem közösségben erösődve emelkedni.
A vidék és az unitárius egyház igen különleges színfoltjává vált a küküllődombói dalárda és az egyházközség. A dalárda jegyzőkönyvében nyomon követhető a története megalakulásától napjainkig.
Rendszeresen részt vettek különböző rendezvényeken. Ellátogattak más egyházközségekbe, ahol a közös énekléssel gyönyörködtették a hallgatóságot. A helyi ünnepélyeken és egyéb rendezvényeken elmaradhatatlan a dalárda fellépése. Repertoárjukban szerepelnek Erkel Ferenc, Giuseppe Verdi, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Birtalan József, Csíky Boldizsár, Bán Miklós és más ismeretlen szerzők munkái.
A dalkör tagjai mellett illesse köszönet az énekvezéreket is, akik tudásukat, felkészültségüket és a zene iránti szeretetüket gyümölcsöztették, gyümölcsöztethetik e lelkes emberek által.
Íme a küküllődombói tanítók és énekvezérek névsora az idők folyamán:
Gálfalvi János 1776–?, Széll Sámuel 1800–?, Nyikó József 1807–?, Györke István 1810–?, Szabó István 1820–?, Csegezi József 1832–?, Ürmösi József 1843–?, Kisgyörgy József 1843–1889, József Dénes 1892–?, Bálint Mózes 1913–1914, Miklós János 1918–?, Szabó Sándor 1948–1950, Szász Balázs 1953–1963, Benczédi Erzsébet 1963–1995, Miklós János 1963–1996, Hunyadi Mária 1996–1998, Vargancsik Székely Wolf Katalin 1998–2010, Péterfi Erika 2011–2018, Szakács Noémi Renáta 2019 – jelenleg.
Isten áldása legyen a dalárda és a küküllődombói közösség életén, hogy továbbra is őrizni tudják e szép és nemes hagyatékot, hogy a jó földbe hullott magvak a jövőben jó termést hozzanak.
Érsek-Csiki Zita
A fertőzésveszély miatt a négy fal közé szorultak a napjaink. Kihaltak az utcák, kijárási tilalom, szükségállapot, karantén van, a 65 év felettiek kizárólag a reggeli és az esti órákban mehetnek az utcára, este 10 órától reggel 6-ig kijárási tilalom van.
Az iskolák, óvodák zárva, szünetelnek a sport- és kulturális rendezvények, még a templomba sem mehetünk.
Uram Istenem, hozzád fordulok, fohászkodom, mivel embertől e tekintetben nem kaphatok értelmes, konkrét választ, felvilágosítást. Tehetetlenek vagyunk mindannyian e helyzettel, a koronavírussal szemben. Régóta ilyen szörnyű csapás nem érte az emberiséget. Kik, mik idézték elő? Az emberek, az állatok, a sátán vagy a természet?
Istenem, egyedül csak te tudod! Tudom, hogy hatalmadban áll megbüntetni, figyelmeztetni az embereket az összegyűlt bűneik miatt, és azért, hogy sokan eltávolodtak tőled, a teremtőtől. A Bibliából tudjuk, hogy Isten teremtette a földet, s benépesítette minden jóval, szükségessel.
A napfény és eső, mely a földet felüdíti és megtermékenyíti, a hegyek és tengerek, folyók, madarak, melyek zengő éneküket hallatják, a tarka virágok, melyek szépségesek, kellemes illatukkal betöltik a tájakat, hogy a Föld lakóit boldoggá tegyék, Isten gondolkodásának tudhatók be.
Istenhez fohászkodom, s fohászkodunk sokan, tudom, hogy eltűnjön ez a gyilkos vírus, s vége legyen a szörnyű járványnak.
Varró Domokos,
Marosvásárhely
