Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Évekkel ezelőtt olvastam, hogy amerikai őserdőben dolgozó magyar mérnökök arra lettek figyelmesek, hogy megértik az ott alkalmazott indián munkások magyarosan hangzó szavait. A hírt különösnek tartottam, felfigyeltem rá. Lám csak, mit nem rejteget a világ! És a napokban újból olvashattam az amerikai indiánok magyar eredetéről. A hírt a Vas megyei Horvátnádaljáról származó és Argentínában élő Móricz János tudományos kutató, felfedező és szakértő közölte a nyilvánossággal. A tudós 1964 és 1971 között Argentínában, Paraguayban, Bolíviában, Peruban és Equadorban végzett kutatásokat. Az utóbbi államban a legnagyobb meglepetésére három indián törzs, a Cahari, Mochica, és Puruka tagjaival magyarul beszélgethetett az őserdő mélyén.
Hónapokon keresztül tanulmányozta a törzsek életét, szokásait és mondáit. Mivel az indiánok bizalmukba fogadták a távoli fehér rokont, megtudta tőlük, hogy az őserdő mélyén létezik egy föld alatti rejtekhely, ahová veszély esetén menekülni lehet. Kérésére elvezették a Santiago és Coangos folyók közötti vidékre. Itt kísérője, Nayambi összehozta a Bélák (Béla?) nevű törzs főnökével, s miután az megtudta a vendég útjának a célját, hármasban indultak tovább a féltve őrzött rejtekhely felé.
Útközben mondták el a tudósnak, hogy a Bélák törzs az istenek által kiválasztott szent törzs, és hogy tagjai esküvel vállalták, hogy egyetlen más törzzsel sem érintkeznek és megvédik a szent helyet. A tudós részletesen leírja, hogy 80 métert kellett kötélen leereszkedniük a barlang bejáratáig, ahonnan kisebb-nagyobb termek nyíltak, csiszolt gránitlapokkal kirakott padlózattal, a falakon csillagászati és egyéb rajzokkal és ékírásos jelekkel. Egy tágas teremben hét, kőből faragott szék áll, minden bizonnyal a hét vezér számára. „Az egyik sarokban – írja a tudós – 180-190 cm-es, aranyból készített csontváz feküdt. Mellette egy menekülő nőt (!) ábrázoló szobor csodálkoztatott el bennünket, amely úgy nézett ki, mintha valami borzalmas dolog elől menekülne. Karjaiban gyermeket tartott, aki kezében a ma ismert földgömbtől alig eltérőt (!) szorított magához.”
Felfedezései alapján Móricz János határozottan állítja, hogy a spanyol hódítók megjelenése előtt egész Amerikában magyarul beszéltek, hogy ez volt a kontinens ősnyelve. Ezt az állítását arra alapozza, hogy a spanyolok ezt a felfedezésüket annak idején a Habsburg uralkodóház tagjaival is közölték, akik ezt a magyar nép elől elhallgatták.
Móricz János azt is ki merte mondani, hogy a Naprendszerünk emberek által lakott és beszélt nyelve a magyar, jelképrendszere pedig a galaktikus rovásírás, amit a tudományos világ egyhangúan elfogad.
Móricz János felfedezéseit, mint általában minden magyar megvalósítást, felfedezést és találmányt a Nyugat elhallgat vagy letagad. Irigyli a magyar tudást és intelligenciát. Sőt, továbbmegy! Móricz Jánost megkísérelték megvenni, megvesztegetni, és mivel ez nem sikerült, életveszélyesen megfenyegették. Az különösen fájdalmas, hogy a magyar tájakon sem igen beszélnek róla, aki végső fokon felfedezte a magyarok egyik őshazáját. Magyar sors. Egyre keressük őseink lábnyomait, de csupán az Úristen tudja, hány ösvény vezet az őshazához. Egy azonban bizonyos: a Bering-szoroson „szinte gyalog is” el lehet jutni Ázsiából Amerikába.