Az Örök Fiatal szobrai

90 éve született Kulcsár Béla – tárlatnyitó a Kultúrpalotában

Kulcsár Béla szobrászművész nevét ma már nem sokan ismerik, holott minden marosvásárhelyi láthatta legalább két alkotását: a Színház téri szoborcsoportot és a Párkány/Kornisa negyedben lévő Íjásznőt. A szakma és a művészetszerető közönség azonban nem feledkezett meg a szinte fél évszázada fiatalon elhunyt, újító, rendkívül modern, öntörvényű alkotóról: szerda délután teljes telt házas tárlatnyitón tették tiszteletüket az érdeklődők a Kultúrpalota földszinti Art Nouveau galériáiban azon az emlékkiállításon, amelyet az idén 90 éve Marosvásárhelyen született Kulcsár Béla szobraiból, kisplasztikáiból és festményeiből állítottak össze a szervező Maros Megyei Múzeum munkatársai és segítőik. 

A résztvevőket Mana Bucur, a Képzőművészek Országos Szövetsége Maros megyei fiókjának elnöke üdvözölte, majd átadta a szót Soós Zoltánnak, a múzeum igazgatójának. 

– A kiállítás ötlete, koncepciója nyilván nem csak a mi fejünkből pattant ki, hiszen már rég adósa volt a város Kulcsár Bélának egy hasonló emlékkiállítással, és a tárlat megvalósítása elsősorban az özvegyet, Kulcsár Máriát dicséri, aki élő lexikonként segített minket: szinte minden munkáról tudta, hogy hol van, mi a jelentősége, mi hova tartozik, és minek mi a háttere. Enélkül sötétben tapogatózna a művészettörténész és a muzeológus is, hiszen egy ilyen kirakóst összerakni nem kis feladat. Nagyon fontos, hogy meglegyen az élő memória: ő végig követte és társként végig segítette Kulcsár Béla munkásságát. Köszönjük neki ezt az áldozatos, jó pár hónapot, ami nem volt stresszmentes, de egy csodálatos emlékkiállítással gazdagodhattunk általa. Köszönjük továbbá Albert Máriának, aki szintén segítette a tárlat megvalósulását. A kiállítás kurátorát, Bob Józsefet dicséri az alkotások elrendezése, segítettek továbbá a múzeum munkatársai, restaurátorai: Váry Florentina, Oniga Erika, Strejac Florin, aki a szobrokat tisztította, patinázta újra, Karácsonyi Ferenc restaurátor, David Morar muzeológus, és a további munkatársak: Fábián Csaba, Andrássy Árpád. Elég népes csapat dolgozott a megvalósításon, köztük Kubanda Lehel, aki a grafikai kivitelezésért felelt. Annak ellenére, hogy milyen rövid időt adott a Fennvaló Kulcsár Bélának, egy nagyon gazdag és értékes hagyatékot hagyott ránk. Úgy gondolom, hogy egy új ablakot vagy ajtót nyitott az erdélyi szobrászatban a modernizmus szempontjából; új, friss vér áramlott általa, és ezek a fantasztikus munkák, amelyek itt láthatók – a művészettörténészek szerint is – a huszadik század második felében nemcsak az erdélyi magyar, hanem a romániai szobrászat szempontjából is korszakalkotók voltak. Fő művei közé tartoznak a táncoló alakok a Színház téren, amelyeket mindannyian ismerünk, illetve az agyagfalvi emlékmű, amely az ő tervei alapján született, de később módosult, mert ő ezt már nem tudta megvalósítani. Köszönöm a munkatársaknak ezt a kiállítást, és remélem, hogy jövőre tartalmas életmű-katalógus fogja kiegészíteni ezt a tárlatot. Ezen dolgoznak most a kollégák, hiszen Kulcsár Béla emlékét ápolni kell, és meg kell mutatni, hogy mit adott az erdélyi és bővebb értelemben a romániai képzőművészetnek.

A sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész üzenetét és méltatását román nyelven Elena Purea, magyar nyelven Sebestyén Aba színművészek olvasták fel. Elena Purea hozzátette, köszöni Marosvásárhelynek, hogy befogadta őt, és hogy ily sok, nagyszerű művésszel ajándékozta meg a világot. Mint mondta, eddig nem tudta, hogy ki annak a szoborcsoportnak az alkotója, amelyet mindennap, a színházba menet megcsodál, így kettős örömmel vállalta el az üzenet tolmácsolását. Vécsi Nagy Zoltán méltatásának felolvasását követően (lásd az 5. oldalon), Nagy Miklós Kund műkritikus, művészeti író szólt az egybegyűltekhez.

– Alaposan körüljárta az életművet Vécsi Nagy Zoltán írása, én igyekszem nem ismételni az abban elhangzott dolgokat. Ünnepi a pillanat, és ha belegondolunk, Kulcsár Béla is itt lehetne, mert manapság nem ritka, amikor 90 éves alkotó is közönség elé áll, élő példája ennek Kedei Zoltán. De a sors másképp intézte. Noha már 43 éve eltávozott, Kulcsár Béla örök fiatal maradt. És nem csak azért, mert 47 évesen hunyt el. Nagyon sokan azok közül, akik itt vagyunk, tanúi lehettünk a munkásságának, a marosvásárhelyi művészeti élet hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli felfutásának, és tudjuk, hogy egy 47 éves ember milyen fiatal. Ám az ő munkái őrzik is azt a fiatalos szellemet, amely az egész pályáját jellemezte. Bármelyik alkotását nézzük, elsősorban a szobrokat, de a festményeket is, mindenütt azt látjuk, hogy az újítás, a kísérletezés, a modernség híve volt, és úgy igyekezett a gyökerekhez, a szülőföldi témákhoz nyúlni, hogy közben európaiként a világ modern művészeteire tekintett. Bob József, a tárlat kurátora nagyon érdekesen helyezte el a munkákat, megtalálta a módját, hogy miként hozza közös nevezőre ezeket az alkotásokat – mind modern szobrokat látunk, holott a szocreál korszakban a művészek nagyon nehezen érhették el, hogy ilyen égre törő, finom ívű, az art deco stílusában, a kubizmus szellemében készült munkákat állíthassanak ki. Akkor meg volt szabva, hogy mit lehet, hogyan lehet. Ő mindig megtalálta a módját, és volt erő benne, hogy azokat a munkákat is tudja érvényesíteni, amelyek nem születtek az akkori diktatórikus szellemben. Ennek aztán meg is fizette az árát, hiszen erre ment rá az egészsége, az élete. De amit ránk hagyott, az nagyon jelentős – ezen kecses alakok, nagyszerű portrék, tömbszerű alkotások mindegyike egy gondolatot, ideát, eszmét, érzést fejez ki, és teszi ezt olyan könnyedséggel és súllyal, hogy át tudjuk érezni azt, amit a művész elképzelt. Az egyik, itt kiállított kőszobra legalább 200 kilogrammos – vannak itt súlyos kőtömbökből faragott alkotások, bronzból öntött, nagyszerű plasztikák, fából készült szobrok, amelyek tükrözik a kort, amelyben élt, amelyben éltünk, és azt, amerre az alkotó törekedett. Van az emeleten egy képe, amelynek az a címe, hogy Ahová vágyom – rajta a képzeletbeli, szép táj, ahova mindannyian vágyunk. Az a hely, ahova ő került, valószínűleg pontosan így néz ki. Nagyszerű portétista is volt, de most nem szeretnék erről többet mondani, hiszen most sokunknak a vele való találkozásaink, beszélgetéseink jutnak az eszébe, vagy azok az alkalmak, amikor közös kiállításokon, egyéni tárlatokon elénk állt a munkáival, és nagy örömöt szerzett nekünk. Örvendek, hogy Kulcsár Béla újra össze tudta gyűjteni a marosvásárhelyi művészetkedvelőket, és annak is, hogy emlékezhettem rá – mondta Nagy Miklós Kund.

A továbbiakban a Kulcsár Béla által saját magáról, munkáiról, azok elkészüléséről készített amatőr filmjét mutatta be a digitalizálást elvégző Blos-Jáni Melinda, majd a Tiberius vonósnégyes játékával ért véget az ünnepélyes, teljes telt házas, mégis családias hangulatú tárlatnyitó.