Az Erdélyi Fiatalok unitárius munkatársai (5.)
2011-11-18 13:49:27
- Cseke Péter
Aki „unitárius szemmel” olvassa újra a folyóiratot, örömmel fedezheti fel, hogy a fenti cím alatt bemutatott személyiségek mellett későbbi egyházi méltóságok is feltűnnek.
Aki „unitárius szemmel” olvassa újra a folyóirat tíz és fél évfolyamát, az örömmel fedezheti fel, hogy a fenti cím alatt bemutatott személyiségek mellett későbbi egyházi méltóságok – teológiai tanárok, főjegyzők, püspökök –, lelkészek és lelkész-esperesek, tudós tanárok, írók, szerkesztők, orvosok, ügyvédek, zenepedagógusok, kántor-tanítók, gazdalegények is feltűnnek. Olyan nevekkel találkozhatunk, mint a püspökké választott Boros György, Erdő János, Ferencz József, Kiss Elek, Kovács Lajos, Szent-Iványi Sándor; továbbá: Kelemen Lajos történész-levéltáros, Szabó Sámuel helytörténész, a Kévekötés szerkesztője; Bözödi György, Dobai István az írók közül? Delly-Szabó Géza, Péterffy Gyula a zenepedagógusok közül; a harmadfélszáz évvel ezelőtt indult Keresztény Magvető és az Unitárius Közlöny hasábjain ma is emlegetett lelkészek sorából ott találjuk Bede Emilt, Lőrinczi Lászlót, Lőrinczi Mihályt, Rázmán Mórt, Ürmösi Károlyt; földimtől, Cseke Péter orvostanhallgatótól – a későbbi híres kolozsvári belgyógyász főorvostól – nem egy jegyzetet, beszámolókat olvashattam; a bágyi származású kolozsvári ügyvédről (1910–1944?), Baczó Gáborról az Erdélyi Fiatalok dokumentumkötetének a szerkesztése idején tudtam meg, hogy a faluszeminárium vezetőségi tagjaként az udvarhelyi csoport felméréseit irányította 1931 nyarán; Pálffy Ákos homoródszentpáli kántor-tanítót gyermekkoromból ismertem; Mikó Imre az 1931. április 16-án tartott oklándi Erdélyi Fiatalok-rendezvényen fedezte fel Fekete Domokos parasztköltőt (1907–1973), ő vonta be a folyóirat munkatársai közé; emlékét a Falvak Népénél helyembe lépő – ugyancsak oklándi – Máthé Dénes (2000-től az Unitárius Egyház világi főgondnoka) örökítette meg a nagy múltú hetilap (1932–1933; 1945–1992) utolsó évfolyamában (1992 januárjában).
A Dávid Ferenc Egylet Ifjúsági Körei Egyetemes Szervezetének alelnöke, ifj. Ürmösi Károly 1932 nyarán már gazdag tevékenységről számolhatott be. A falukutatás mellett foglalkoztak a tanonckérdéssel, a bukaresti unitáriusok szellemi gondozásával. Ennek érdekében alapot létesítettek egy bukaresti ifjúsági titkári, illetve segédlelkészi állás létrehozására. A külföldi ifjúsági mozgalmakkal való kapcsolat elmélyítése céljából külügyi-főtitkári állást létesítettek, felvették a kapcsolatot a leydeni International Bureau-
val.
Cseke Péter orvostanhallgató beszámolójából arról értesülünk, hogy az 1931. augusztus 20. és 24. között Nyárádszentlászlón megtartott ifjúsági konferencia alapvető kérdése ez volt: miként lehetne a falu szolgálatába állítani a tudományt? A magyarországi, csehszlovákiai, angliai, németországi és amerikai unitárius és szabadelvű mozgalmakat dr. Borbély András, ifj. Ferencz József, Fikker János, ifj. Kovács Lajos és Lőrinczy Géza ismertette. Gyallay-Pap Zsigmond a nép és az intelligencia problémáit vetette fel: a magyarság mentsvára a falusi nép, ez kell a társadalmi törekvések középpontja legyen; a kultúrának fajinak, jellegzetesnek, sajátosnak kell lennie, hogy a néplélekhez férkőzhessen. Ifj. Ferencz József, Mikó Imre, ifj. Ürmösi Károly ankétjának végkicsengése: lelki nevelő erejénél fogva a vallás „egy szociálisabb jövő előharcosa lehet”.
A következő évben Homoródkará-csonyfalva volt a nyári konferencia színhelye augusztus 12. és 16. között. Kovács Domokos feljegyzése szerint a nyitóelőadást Dobai István vargyasi lelkész, a Tizenegyek antológiájának költője (1899–1938) tartotta. Miután felvázolta a kisebbségi magyar társadalom szerkezetét, a kultúra és az egyház szerepéről beszélt. Gondolatmenetét lelkész- és antológiabeli társa, az 1923-as írónemzedéket felsorakoztató Balázs Ferenc fejlesztette tovább. A kisgazdaságok korszerűsítésének szükségességére a székely-keresztúri unitárius téli gazdasági iskola igazgatója, dr. Nagy Endre hívta fel a figyelmet. A szövetkezeti kérdésről ifj. Fekete Domokos oklándi gazdálkodó beszélt.
Az Erdélyi Fiatalok rendszeresen ismerteti a Balázs Ferenc által elindított Kévekötést. Bede Emil unitárius teológiai hallgató kiemelten szól arról, hogy a szerkesztők felvállalják: a) „a falusi földmívelő és a városi iparos és kereskedő ifjúság szellemi irányítását”, b) a lap foglalkozik a felvidéki fiatalok „regös” mozgalmával (Mikó Imre), c) a dániai népfőiskolákkal (Frederiksen Kriszti), d) valláserkölcsi kérdésekkel (részlet olvasható Szent-Iványi Sándor Jézus emberarca c. frissen megjelent művéből). Bede Emil az unitárius teológia ifjúsági önképzőkö-rét mutatja be: tanulmányozzák a kereszténységet, a szocializmust, az újabb magyar irodalmat; szavaló- és szónoki versenyeket rendeznek.
Falukutató munkájuk fogadtatását elemezve Mikó Imre ezt írja a Kévekötés 1931. októberi számában: „Vegyes érzelmekkel fogadták ezeket a diákokat falun. Sokfelé valami úri huncutságnak gondolták ezt a nagy érdeklődést, másutt helyeslőn bólintottak a hallottakra. Egy helyen azt kérdezték tőlem, hogy a Magyar Párt küldött-e vagy kommunisták vagyunk. De akadt egy falusi legény is Oklándon, ifj. Fekete Domokos, aki levelet írt az Erdélyi Fiataloknak, s elmondta, hogy ők már csak a közülük való falutanulmányozó diákoktól várják a jobb jövőt.”
Említett levelében ifj. Fekete Domokos arról ír, ami az „őszi szántáskor az eke mellett fordult meg” a fejében, miután az Erdélyi Fiatalok első faluszámát és az abban közreadott falupályázat kérdőívét elolvasta. „Ennyi kérdést együtt én nemcsak hogy nem láttam szememmel, de még csak el sem képzeltem sohasem – és ez mind mirólunk szól. Arról, hogy milyen a gondolkozásunk, hitünk […], vagyis kik vagyunk mi valójában? Azután, hogy mi a gazdálkodásunk módja, megélhetésünk, pénzszerzésünk lehetőségei, anyagi helyzetünk, vagyonosok vagyunk vagy eladósodottak, és milyen betegségek bántanak minket. Vannak-e egészségvédő intézményeink, s ha vannak, jól működnek-e?” (Levél a faluból. Erdélyi Fiatalok, 1931. 1. 15–17.)
A Kévekötés-ismertetők nemcsak egyház-, hanem irodalomtörténeti vonatkozásokat is rejtenek. Arról értesülünk, hogy a DFEIK megalapításának 30. évfordulóján – 1930. május 9-én – az unitárius ifjak bemutatták Szent-Iványi Sándor egyik darabját, A nagy próbát. Ugyanakkor novellát olvasott fel Székely (Szabédi) László. Az 1931. évi 1-es számból azt is megtudjuk, hogy a szerző Pali meghal címen színdarabot is közölt. Nem marad el természetesen az Ifjúsági daloskönyv ismertetése sem. A Balázs Ferenc, Mikó Imre és Szent-Iványi Sándor szerkesztésében napvilágot látott, 47 egyházi és főként eredeti magyar népdalt tartalmazó gyűjteményt őszinte örömmel üdvözölte ifj. Delly-Szabó Géza zongoraművész és zenepedagógus.
