Az engedélyeztetés csapdájában

Amint arról már korábban tudósítottunk, Szászrégenben éles vitát váltott ki a török tulajdonban levő Kastamonu Entegre cég által tervezett beruházás, amelynek célja egy enyvet előállító részleg megépítése. A környezetvédő szervezetek ellenezték az egység létesítését és több fórumon is tiltakoztak ez ellen. Közben a cég követte a törvényes eljárást, aminek alapján kérte és megkapta a környezetvédelmi engedélyt. Ennek ellenére nem tudnak lépni, mivel az építkezési engedély kibocsátását elutasította a városháza. 

A polgármesteri hivatal illetékesei a Brassói Regionális Építkezési Felügyelőség álláspontjára hivatkozva nem akarják engedélyezni az építkezést, ugyanis a hatóság követeli az övezeti városrendezési terv (PUZ) elkészítését. Az ügyintézés logikája ott hibázik, hogy az említett hatóság szakvéleményét a városrendezési bizonylat (Certificat de urbanism) kiadása után közölték a céggel. Közben kiderült, hogy nincs aktualizálva Szászrégen általános városrendezési terve (PUG), amelyet a polgármesteri hivatalnak kellett volna elkészíttetnie. Az előállt helyzetben keresi a cég a jogi kiutat. Erről Bodó Zoltánnal, a Kastamonu ügyvédjével beszélgettünk. 

A jogi szakember kifejtette, az enyvrészleg megépítése kulcsfontosságú a cég számára, mivel ez önállósulást jelenthet az alapanyag-beszállítóktól. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a meglévő PAL- és ajtólapgyártó részlegeket saját anyaggal látják el. A préselt lemezek és forgácslapok készítésének elengedhetetlen kötőanyaga az enyv. Az előállítási folyamatban nem mindegy, hogy milyen minőségben adagolják és mennyi időt tárolják. Ha az egység megépül, nem kell várni a nyersanyagot a leszállító cégektől, másrészt a Kastamonu megspórolja a szállítási költségeket, így a kész termékeket is olcsóbban juttatja a piacra. Az ügyvéd szerint a cég megtett minden szükséges lépést. Megvásárolták a vadonatúj berendezéseket, amelyekkel a legújabb technológia szerint állíthatják elő a ragasztóanyagot. Az eddigi beruházás eléri a 300 millió eurót. A cégnek is érdeke, hogy ne károsítsa a környezetet, ezért követte az engedélyeztetési eljárást. Jelenleg nem környezetvédelmi, hanem az említett engedélyeztetési eljárás akadályozza a beruházás kivitelezését. A törvényes folyamatot követve, a cég, miután elhárult a környezetvédelmi akadály, benyújtotta az építkezési engedélyhez szükséges iratokat a Szászrégeni Polgármesteri Hivatalhoz. Mivel nincsen övezeti városrendezési terv (PUZ), kifogásolták, hogy az általános városrendezési terv (PUG) is hiányos. A polgármesteri hivatal illetékes beosztottjai vonogatják a vállukat. Szerintük az övezeti városrendezési tervet a cégnek kell elkészítenie, mivel ezt követeli az Építkezési Felügyelőség. Mindezek mellett a hivatal nem tud mit kezdeni azzal, hogy az általános városrendezési terv szabályzata hiányos, ugyanis egy új általános városrendezési tervre lesz szükség, amit a kivitelezési folyamat miatt csak évek múlva készíthetnek el. Erre a „hiányosságra” utal a Brassói Regionális Építkezési Felügyelőség is a Szászrégeni Polgármesteri Hivatalhoz küldött jegyzőkönyvében, ugyanakkor arra kéri a hivatalt, hogy csak úgy engedélyezze az új egység megépítését, ha az engedélyeztetés feltételei bekerülnek az általános városrendezési terv szabályzatába. Azt is leszögezték, hogy minden esetben az építkezési engedélyt csak az övezeti városrendezési terv jóváhagyása után bocsáthatják ki. 

Mivel a cég úgy ítélte meg, hogy az általános városrendezési terv elegendő az engedélyeztetéshez, az említett hivatali packázás miatt kialakult nézeteltérés tisztázásáért az Országos Építkezési Felügyelőséghez fordult. A megkeresést követő néhány hónap után a bukaresti hivataltól végül azt a választ kapták, hogy mivel az övezet rendeltetése nem változik meg – továbbra is ipari telepről van szó – és a Kastamonu nem tért el az általános városrendezési tervtől (sz.m.: ugyancsak ipari létesítményt szeretne építeni), kibocsátható az építkezési engedély. Mivel a polgármesteri hivatal nem volt hajlandó tudomást szerezni erről a döntésről, az Országos Építkezési Felügyelőség – mint a legmagasabb szakmai fórum – döntését többször megerősítette. Ennek alapján a brassói felügyelőségnek vissza kellett volna vonnia korábbi döntését, vagy tisztáznia a helyzetet. Egyiket sem tették meg. Az ügyvéd szerint valószínűleg nem akarták elismerni hivatalosan, hogy elhamarkodott döntést hoztak. 

Mivel a cég emiatt jelentős pénzösszeget veszít, hiszen a beruházás megvalósítása esetén megtakaríthatták volna az enyv felvásárlási, illetve szállítási költségeit, bírósághoz fordult, hogy törvényszéki döntés alapján vonja vissza jegyzőkönyvét a Brassói Regionális Építkezési Felügyelőség, hiszen ennek döntésére hivatkozva nem akarja kibocsátani az engedélyt a szászrégeni városháza. A végleges törvényszéki döntésig patthelyzet alakult ki. 

Bodó Zoltán szerint a polgármesteri hivatalnak kedvez ez az álláspont, hiszen eddig úgy tűnik, hogy a korábbi környezetvédelmi tiltakozásoknak hangot adók „győztek”, ügyet sem vetve arra, hogy a cég gazdasági fejlődést, munkahelyeket biztosít. Olyan befektető elé állítottak akadályokat, amely ezen a területen nemcsak Romániában, hanem Európában is a legnagyobbak közé sorolható, és amely garantáltan képes arra, hogy a környezetvédelmi szabályok betartásával működjön, jelentős gazdasági, társadalmi eredményeket érjen el. 

A cégcsoport mindezek ellenére „nem állt karba tett kézzel”. A szászrégeni „ügyintézéssel” párhuzamosan egy másik országban nagyméretű beruházásokat valósított meg, ugyanis egy, a szászrégenihez hasonló gyárat épített fel és folyamatosan fejleszt. Az ügyvéd tudomása szerint az említett hivatali packázások miatt egyelőre a cégcsoport nem mondott le a romániai befektetésekről, de a további szászrégeni beruházások bizonytalanná váltak.