„Az ember legyen mindenben szép: arcban, ruházatban, lélekben”

90 éve született Erdős Irma (1929–2002) színművésznő

Erdős Irma levele Vadasdra

Drága Nagymama!

1950. dec. 23-án

Nem is tudom, hogy kezdjem, mit írjak, Győző (Hajdu Győző – szerk. megj.) kijelentette, hogy én írjam meg először Nagymamának a hírt, hogy összeházasodtunk, és én boldogan meg is teszem! Szombaton – 23-án – nagy nehezen, annyi baj volt – összeházasodtunk. Itt volt éppen Zoltán is (H.Gy. bátyja – szerk. megj.), és én olyan boldog voltam, hogy úgy egy kicsit a család is itt volt. 

Mit írjak még Nagymama? Olyan boldog vagyok, hogy nehéz ezt leírni! Remélem meleg otthont tudok teremteni, ahol jól érzi majd magát Győző! Az ünnepen végig itthon voltunk, olvastunk és tanultunk. Ha valamit ettünk, mindig arról mesélt, hogy ezt Nagymama hogy csinálja, hogy ez meg ez Nagymamánál milyen jó!

Megígérte, hogy új évkor elvisz engem Vadasdra Nagymamához, és én úgy örülök, de félek is, hiszen Nagymama engem még nem is ismer! Szeretnék már ott lenni és sokat sokat hallani Nagymamától Győzőről és az egész családról, hogy annál inkább érezzem, hogy most már én is ide tartozom! 

Sok kézcsók, Irma 

A fenti levelet (grafitceruzával megírt levelezőlapról van szó) 1950. december 27-én tették postára Kolozsváron (postabélyegző dátuma), s rá két napra, december 29-én érkezett Erdőszentgyörgyre. Címzett: Kovács Katalin, Vadasd, Erdőszentgyörgy Rajon, Maros Tartomány. Feladóként Hajdu Gy.(őző) van feltüntetve – Kolozsvár, Apáczai Cs. J. utca 26. sz. I.e. 3. ajtó –, bár egyetlen betűt sem írt a levelezőlapra (grafológiailag összevetve). 

Hajdu Győző (1929–2018) és Erdős Irma (1929–2002) ugyanabban az évben, 1948-ban került Kolozsvárra, ott kezdték az egyetemet. A vadasdi gyökereket hordozó Hajdu, miután elvégezte Marosvásárhelyen a Református Kollégiumot (1948), beiratkozott a Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarára, míg a Nyárádkarácsonyból származó Erdős Irma a Színművészeti Főiskolát kezdte a kincses városban. 1951 márciusában, amikor harmadéves színművészeti hallgató volt, Erdős Irmát felkérték Csehov Sirály című darabjának a főszerepére, Nyina Zarecsnájá életre keltésére. Ezt a felkérést – lévén, hogy utolsó éves volt – elfogadta, s nyomban visszaköltözött Marosvásárhelyre. Minden úgy illett rá, ahogyan Csehov megfogalmazta a Sirályban: „Az ember legyen mindenben szép. Arcban, ruházatban, lélekben, gondolatban.” (Tófalvi Zoltán lejegyzése nyomán.) Hasonló gondolat fogalmazódott meg Sütő Andrásban is 2002-ben, Erdős Irma halálakor: „A valamikori Székely Színház szőke üdvöskéje Csehov Sirályában egyetlen szárnycsapással hódította meg a város közönségét.”* 

Hajdu Győző marosvásárhelyi visszatelepedéséről nincsenek pontos adataim, de tudjuk azt, hogy 1952-ben végezte az egyetemet. Korábban, egyetemi hallgatóként, Gaál Gábor mellett dolgozott az Utunk szerkesztőségében. Később, 1953-ban ő volt a Marosvásárhelyen megjelenő Igaz Szó c. irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője. Ezt a beosztást 1968-ig élvezte, amikor a hatalommal való szembenállása miatt leváltották, s Kovács György írót nevezték ki főszerkesztőnek. A lap főszerkesztését, menedzselését azonban továbbra is H.Gy. végezte – Kuti Márta közlése nyomán.

Erdős Irmát nem csak megbecsült, sikeres színészként ismerték Erdélyben és Magyarországon. Mikor tehette, gyakran ment ki H. Gy.-vel Vadasdra, ahol férje nagyszüleinek szép kertes házuk volt. Ebben a házban lakott a férjétől korán elvált Kovács Katalin, H. Gy. anyai nagyanyja. „Kata nén’ – ma is így emlékeznek rá a helybéliek –, aki határozott egyéniség volt, művelt, olvasott asszony hírében állt, saját maga igazgatta a többholdas földdel, erdővel és állatokkal rendelkező család gazdasági életét. 

A helyi református templom bejárata előtt felállított sírkövére a következő idézetet vésette, amit jóval halála előtt kiválasztott: „Itt nyugszik Kovács Katalin sz. 1884. meghalt 1962. Nem akkor hal meg az ember, amikor eltemetik, hanem, amikor elfelejtik.” A mondatot egy orosz klasszikustól választotta, s élete alkonyán többször reflektált falusfeleinek a leírt gondolat szépségéről és igazságáról. 

Nos, ő volt a „drága nagymama”, akihez levelét címezte Erdős Irma 1950-ben, s akit később gyakran látott vendégül H.Gy. és mások társaságában. A ház, ahol lakott (Vadasd 137. sz.) ma is áll, de gondozatlan, romokban hever. 2015-ben Hajdu Győző átadta az Együtt–Împreună kulturális és baráti egyesületnek, amelynek Marosvásárhelyen van a székhelye. Az adománylevelet H. Gy. a havadi polgármesteri hivatalban iktatta – az egyesület vezetőjének jelenlétében –, feltüntetve tételesen az ingó és ingatlan értékeket. Bár 2015–16-ban szó volt a házfeljavításról, tatarozásról, udvarrendezésről stb., eddig még semmi sem történt. 

Erdős Irma 1974-ben költözött ki Svédországba, s halála napjáig (2002. május 2.) ott élt, Bartha István mérnök feleségeként. Utolsó kéziratában ezt írta: „A halál kapujában válik a legérthetőbbé az élet értelme.” Hamvait 2002. június 25-én helyezték örök nyugalomra a marosvásárhelyi református temetőben. A gyászbeszédet Fülöp G. Dénes tartotta.

Hajdu Győző 2018. november 30-án hunyt el Marosvásárhelyen, s a Mezőrücs (Râciu) községhez tartozó mezőszentmártoni kolostor udvarára temették ortodox szertartás szerint. A betonsírhely tetejére elhelyezett egyszerű fakereszten ez áll: Hajdu Victor N. 1929. D. 2018. 

*Erdős Irma. Prisma Kiadó, Marosvásárhely, 2003