Az elvesztett beszéd
Az orvosi nyelvhasználatban afázia görög szóként ismert a beszédkészség elvesztése, az az idegrendszeri eredetű kommunikációs zavar, amely leggyakrabban valamilyen agyi katasztrófa – stroke – következtében vagy agykárosodással járó balesetek folytán következik be a féloldali bénulás kísérőjelenségeként.
„Mintha az ég szakadt volna le hirtelen az emberre, olyan érzés a beszédképesség elvesztése” – a megállapítást olyan embertől hallottam, aki átélte ezt a tragikus eseményt. Az orvosi nyelvhasználatban afázia görög szóként ismert a beszédkészség elvesztése, az az idegrendszeri eredetű kommunikációs zavar, amely leggyakrabban valamilyen agyi katasztrófa – stroke – következtében vagy agykárosodással járó balesetek folytán következik be a féloldali bénulás kísérőjelenségeként. Ha a beteg jobb oldalát éri a bénulás, akkor sérül a beszéd, az írás, olvasás és számolás készsége.
– Vagyis a beszéd két alapfunkciója, a kifejezőkészség és a megértés sérül, külön-külön vagy súlyos esetben mindkettőben keletkezhetnek korlátok – mondja a logopédus terapeuta, Krasznár Felícia, majd hozzáfűzi: – Az afáziás betegek Magyarországon megkapják a szükséges rehabilitációt, amíg az egészségügyi intézményben vannak, és a pszichológusok, orvosok, gyógytornászok mellett logopédusok is intenzíven foglalkoznak velük. Viszont ha kikerülnek a kórházból már nem áll rendelkezésre szervezett, komplex rehabilitáció.
– Ezt a saját bőrömön tapasztaltam – erősíti meg Dallos Zsuzsa, aki néhány éve súlyos betegség következtében lett afáziás, veszítette el beszédkészségét. – Nagyot fordult velem akkor a világ. Szinkrontolmácsként és szakfordítóként három évtizedes tudásom veszett el, hullott a semmibe egy pillanat alatt. Akkor szakadt rám az ég. Magam és betegtársaim állapota késztetett arra, hogy létrehozzak egy egyesületet, ahol legalább biztatást, útmutatást, valamilyen segítséget kaphatnak az afáziás betegek. Szerencsére társakat is találtam, így hoztuk létre közösen Pataky Ilona neuropszichológussal és Krasznár Felicia logopédussal az AFÁZIA – Az Újrabeszélők Egyesületét. A magyarországi egyesület azóta is működik, pályázati pénzekből és adományokból, önkéntes munkából, lelkesedésből, szakmai tapasztalatból és szeretetből.
Új kapuk nyíltak az életében
Dallos Zsuzsa az élő példa rá, hogy a szakszerű foglalkozások sora, a rendszeres rehabilitációs programok, a türelem, a támogató család és a betegközösség ereje előbb-utóbb meghozza az eredményt. Ő az egyesület titkára: ma újra beszél, beszédzavar nyomát sem veszi észre a kívülálló rajta. Azt csak ő tudja, hogy a stabil angoltudásból nem jött vissza semmi, és hogy olykor a német, de a magyar is döcög. Korábbi kiváló munkáját fel kellett adni, de az egyesületben betöltött feladatok új kapukat nyitottak az életében.
Krasznár Felícia logopédusként régóta szívén viseli az afáziások sorsát, a szakma alapos ismeretével, nagy beleérzéssel és elkötelezettséggel foglalkozik ezzel a betegcsoporttal.
– Sokan vannak, és egyre többen lesznek – húzza alá. – Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint pillanatnyilag 140 ezer a számuk nálunk, de ez állandóan változik, növekszik, hiszen az ér- és szívproblémák, a magas vérnyomás, elhízás, a cukorbetegség is egyre terjedőben van, ma már a fiatalabb korosztályt is érinti. Az afáziás minden ellenkező hiedelemmel szemben nem értelmi fogyatékos, nem bolond, csak különféle kommunikációs gondjai vannak. Ez a kór változatos tüneteket produkál, megnyilvánulási formája egyénenként változó. A megfelelő egyéni és csoportos terápia sokat segíthet a beszédzavarral küzdőknek. Mi az egyesületben azért dolgozunk, hogy közülük minél több betegnek sikerüljön a kommunikáció által visszailleszkedni családi és társadalmi környezetébe. Ha a beteg állapota orvosilag stabilizálódik, minél előbb célszerű megkezdeni a foglalkozásokat, mert annál gyorsabban várhatók az eredmények. A pozitív változás sok mindentől függ, a beteg állapotától, a beszédzavar súlyosságától, a beteg korától, együttműködési készségétől, a károsodás helyétől, típusától, mértékétől, a környezet megértő támogatásától. Pontos prognózist nem tudunk adni, de az biztos, hogy mindig kétszemélyes, kreatív együttdolgozásról van szó, mert a legképzettebb logopédus sem képes önmaga sikereket kovácsolni, csakis szoros összhangban a beteggel.
A darabokra hullott életcserepek még összerakhatók
Elmondása szerint az afázia rehabilitációja hosszú és küzdelmes folyamat, amelyben minden apró lépés fontos és kedvező változásokkal kecsegtető. Az agyi katasztrófát átélt betegek 30 százalékánál marad vissza beszédkészség-korlátozottság, amely nem nélkülözheti a rehabilitációs programban szereplő nyelvi fejlesztést, memóriafejlesztést, logopédiai foglalkozásokat, kommunikációs tréningeket egyéni és csoportos formában.
Az afáziás ember mindenképpen segítségre szorul. Az egyesület csupán egy lehetőséget nyújt, csepp a tengerben, hiszen a budapesti rászorultak sem jutnak el oda valamennyien, a vidéken élők pedig csaknem teljesen magukra maradnak a kórházi kezelés után.
Az afáziás betegnek nem könnyű talpra állnia, beszűkült mozgástérrel, kommunikációs nehézségekkel küzd, új életstratégiára van szüksége. Megváltozott életkörülményei miatt a napi életvitel alapvető taktikáit sem könnyű kialakítania. Mindennek ellenére a darabokra hullott életcserepek még összerakhatók, számos példa bizonyítja: a leszakadt ég alatt is létezik visszaút.
Leopold Györgyi
