Az elévülésről és az elbirtoklásról (III.)

Sorozatunk első két részében az elévülésről beszéltünk. Amint láttuk, az elévülés (románul prescripţie) egy jogi szankció, amely a jog tulajdonosának passzivitását szankcionálja, ugyanis a jog, pont úgy, mint a társadalmi viszonyok, végső soron egy dinamizmust feltételez. Ugyanakkor az elévülés bizonyos állandóságot felmutató helyzeteknek jogi következményt származtat. Az elévülésnek elsősorban egy negatív – eljárásjogi értelemben jogvesztő –, másod- sorban egy pozitív, jogszerző hatása van. Első esetben a tulajdonképpeni elévülésről (prescripţie) beszélünk, második esetben bizonyos területeken beszélhetünk jogszerző hatásról, ami a tulajdonszerzés területén jelenik meg (uzucapiune). Vannak viszont elévülhetetlen jogok is, amelyek nem szűnnek meg, bármennyi ideig nem gyakorolják őket. Felsoroltuk a polgárjogi elévülési időket is, ennek értelmében több határidőt ír elő a törvény, így van egy általános, 3 éves elévülési idő, de létezik 10, 2 valamint 1 éves elévülési idő is. Az utolsó, egyéves elévülési idővel kapcsolatosan el kell mondani, hogy az előző részben jelzett igényperek mellett egy év alatt évül el azon rendezvények belépési jegyei árának visszaigénylési joga, amelyeket lemondtak. Ugyancsak egy évig lehet perelni a szállítót szállítási szerződésekből eredő kár esetén, viszont ebben az esetben 3 év is lehet az elévülési idő, ha az áruszállításhoz több szállítójárművet használtak.

Amint jeleztük, amennyiben az illető jogot nem érvényesítik peres úton, az elévülési idő alatt elévül, elévültté válik, vagyis peres úton már nem érvényesíthető. Viszont amennyiben igazolható, hogy megalapozott okból nem került a jog érvényesítésre, a bíróság elrendelheti az elévülési időbe való visszahelyezést. Megalapozott ok lehet az elévülési idő elvesztésére, ha valakit például objektív fizikai kényszer, szükségállapot akadályozott meg abban, hogy jogát az elévülési időn belül érvényesítse. A bíróság, amennyiben az igazolási kérést és az indokot megalapozottnak találja, visszahelyezi az illető személyt az elévülési időbe, azzal a feltétellel, hogy a késést generáló okok megszűnésének tudomásulvételétől számított 30 napon belül az illető jogot érvényesítsék. 

Az elévülési időt alapesetben attól a pillanattól kezdve számolják, amikor az érintett személy a szóban forgó jog megjelenéséről tudomást szerzett vagy tudomást kellett szerezzen. Így például kártérítési igény esetén addig nem folyik az elévülési idő, ameddig a kárt szenvedett fél nincs birtokában bizonyos minimális információknak, mint a kár bekövetkezte, valamint a károkozó személyének kiléte. Amennyiben cselekvési, szolgáltatási vagy fizetési kötelezettségről van szó, az elévülési időt attól a pillanattól kezdve számolják, amikor az illető kötelezettség lejárt. Így például áruátadással kapcsolatosan nem lehet az elmaradt szállításért addig perelni, ameddig a szállítási határidő nem jár le, addig az elévülés sem folyik. Ugyanígy fizetési kötelezettség elmulasztása esetén sem folyik az elévülés, ameddig a fizetési határidő nem járt le. Amennyiben az illető kötelezettség teljesítése valamilyen felfüggesztő feltételhez vagy határidőhöz kötött (a kettő nem ugyanaz), az elévülés nem folyik, csak az illető feltétel/határidő teljesülésének pillanatától kezdve. A felfüggesztő határidőről lemondhat az a fél, akinek érdekében ezt előírták, ebben az esetben az elévülés a lemondás pillanatától folyik. Amennyiben egy szerződést felbontottak, a felbontott szerződés alapján teljesített szolgáltatások visszaigénylését a szerződés felbontásától számított elévülési időben lehet kérni. Amennyiben ismétlődő tevőleges vagy fizetési kötelezettségről van szó, az elévülés minden egyes köztelezettség lejártától számítódik, tehát külön-külön mindegyik kötelezettségért egy új elévülési idő jelenik meg. Amennyiben ezek a kötelezettségek egy egységes egészet alkotnak, akkor az elévülés az utolsó kötelezettség lejártának idejétől folyik. Így például egyhavi bérfizetési kötelezettség elmaradása esetén minden egyes havi bér megfizetésére egy külön hároméves periódus kezdődik el. Tehát ha valaki öt évig nem fizeti a havi lakbért, akkor a bér elmaradását csak három évre visszamenőleg lehet követelni, és nem lehet kérni visszamenőleg a teljes összeget. Ugyanakkor amennyiben egy weboldalszerkesztési munkálatnál havi bontásban külön-külön webszerkesztési kötelezettségek léteznek, ezzel kapcsolatosan az utolsó kötelezettség teljesítési határidejétől számítódik az elévülés, ugyanis ez a típusú tevékenység egy egységes egészet alkot, nem lehet részekre bontani. Biztosítási ügyek esetében az elévülést a biztosításokkal kapcsolatos törvényes határidők lejártától kell számítani. Így például a biztosító a kárbejelentéstől számított maximum 3 hónapon belül kell a kárigényről döntsön. Ennek a határidőnek a lejártától kezdődik az a 2 éves elévülés, amelyről az előző részben beszéltünk, és ebben a határidőben kell és lehet perelni a biztosítót, amennyiben az nem hajlandó fizetni.

Az elévülési idő folyása bizonyos esetekben felfüggesztődik (suspendare) vagy akár félbe is szakadhat (întrerupere). Ezekről, valamint a gyakorlati életben nagy jelentőséggel bíró elbirtoklásról (uzucapiune) a következő részben lesz szó. 

(Folytatjuk) 

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro