Az elévülésről és az elbirtoklásról (II.)

Az előző részben egy, a gyakorlati bírósági életben sokszor használt jogi intézményről, fogalomról, az elévülésről beszéltünk. Az elévülés (románul prescripţie) egy jogi szankció, amely a jog tulajdonosának passzivitását szankcionálja, ugyanis a jog, pont úgy, mint a társadalmi viszonyok, végső soron dinamizmust feltételez. Ugyanakkor az elévülés bizonyos, állandóságot felmutató helyzeteknek jogi következményt származtat.

Elmondtuk, hogy a fenti meghatározásból az következik, hogy az elévülésnek elsősorban egy negatív – eljárásjogi értelemben jogvesztő – valamint másodsorban egy pozitív, jogszerző hatása van. Első esetben a tulajdonképpeni elévülésről (prescripţie) beszélünk, második esetben bizonyos területeken jogszerző hatásról beszélhetünk, ami a tulajdonszerzés területén jelenik meg (uzucapiune). 

Amint azt az előző részben leírtuk, az általános elévülési idő a polgárjogi ügyekben három év, valamint leírtuk azon jogok körét, amelyek elévülhetetlenek, és ezekkel kapcsolatban érvényesítésükre bármikor bírósági eljárást lehet indítani. A hároméves elévülési időre a legjobb példa a kölcsönvisszafizetési bírósági ügy, amelyet viszont a kölcsön visszafizetési határidejétől maximum 3 éven belül el kell indítani. Viszont a hároméves általános elévülési időn belül léteznek más polgárjogi, speciális elévülési idők is. 

A második elévülési idő a 10 éves elévülés. Tíz évig lehet érvényesíteni azon dologi (drepturi reale – tulajdonjoghoz kapcsolódó és abból származó) jogokat, amelyeket a törvény nem nyilvánít elévülhetetlennek, valamint nem helyez más elévülési idő alá. Így például egy átjárási szolgalmi jogi (drept de servitute de trecere) bírósági keresetet 10 évig lehet bíróságon indítani. Egy ilyen típusú ügy (acţiune confesorie de servitute de trecere) tárgya az, hogy egyik földtulajdonos egy másik, általában szomszédos földtulajdonostól átjárási jogot kér annak földjén keresztül, és ezt a tulajdonos ellenkezése miatt bíróságon kéri. Ez elég gyakori eset, és tíz évig lehet elindítani. Ugyancsak tíz évig lehet elindítani azt a típusú ügyet, amelyben egy haszonélvező (uzu-fructuar) az általa használt ingatlan elvesztett birtokjogát kéri vissza, illetve kívánja érvényesíteni, visszaszerezni. Ugyancsak tíz éven belül évülnek el azok a személyes erkölcsi kártérítési ügyek, amelyeket embertelen bánásmód, kínzás vagy kiskorú, magatehetetlen vagy védekezésre képtelen személy elleni fizikai vagy nemi erőszak okozott. Ugyanennyi ideig van lehetősége az érdekelt félnek kártérítésre vagy a kár helyrehozására kötelezni azt a személyt, aki a környező természetnek vagy környezetnek okozott kárt.

A harmadik polgárjogi elévülési idő a 2 éves elévülés. Ez az elévülési idő vonatkozik a biztosítási (asigurare) jogviszonyból származó követelések érvényesítésére, vagyis biztosítótársaságokat maximum 2 évig lehet perelni, amennyiben azok a törvényes határidők lejártával nem fizetnek. Ugyancsak két év az elévülése azon bírósági kereseteknek, amelyek tárgya a közvetítési (intermediere) szerződésekből származó, a közvetítőt illető díj (comision, remuneraţie de intermediere) behajtása.

A negyedik polgárjogi elévülési idő az 1 éves elévülési idő, ide elég sok bírósági eljárást sorol a törvény. Ennek értelmében a következő ügyeket kell egy éven belül iktatni a bíróságon elévülés szankciója mellett: a közétkeztetésben vagy a hoteliparban dolgozó kereskedők, vállalkozók egy évig igényelhetik vissza bírósági úton az általuk biztosított szolgáltatások ellenértékét. Ugyancsak egy évig indíthatnak bírósági eljárást a szolgáltatás ellenértékének érvényesítéséért azok a tanárok, nevelők, mesterek, művészek (profesori, institutori, maeştri, artişti), akik óraadóként tartottak órákat, magánórákat óra szerinti, valamint napi vagy havi bontásban. Az orvosok, bábák, asszisztensek és gyógyszerészek bírósági keresetet egy évig nyújthatnak be, amennyiben ezzel az orvosi szolgáltatás ellenértékét kívánják érvényesíteni. A kiskereskedő az eladott áru ellenértékét egy évig kérheti bírósági úton. A megrendelésre dolgozó mesterek és művészek a munkájuk ellenértékéért indított pert maximum egy évig iktathatják bíróságon. Ugyanez vonatkozik az ügyvédekre is, akik a ki nem fizetett ügyvédi tiszteletdíjért és az ügyvédi tevékenység költségeiért az ügyfelet egy évig perelhetik, illetve hajthatják végre. Itt külön rendelkezéseket is tartalmaz a törvény, amelynek értelmében ezt az egyéves határidőt a bírósági ügyben született jogerős döntés dátumától kell számítani – amennyiben peres ügyről volt szó – vagy a peres felek kibékülésének dátumától, illetve az ügyvédi felhatalmazás visszavonásától. Amennyiben be nem fejezett tevékenységről van szó, az ügyvédi díjat az utolsó ügyvédi ügylet, tevékenység lejártától számított három évig lehet bírósági úton visszaigényelni. Ugyancsak a fentebb említett egyéves határidő érvényes a közjegyzők és végrehajtók esetében, akik tevékenységük, szolgáltatásuk díját annak esedékességétől számított egy évig igényelhetik vissza. Utoljára pedig a mérnökök, műépítészek, földfelmérő geológusok, könyvelők és más szabadfoglalkozásúak a nekik járó összegeket és díjakat egy évig igényelhetik vissza bírósági úton. Az elévülési időt ebben az esetben attól az időponttól számítják, amikor a szóban forgó munkát befejezték. 

(Folytatjuk)