Az életmentő hős

„Aki életet ment, egy világot ment” mottóval több száz munkatárs, barát és ismerős emlékezett szombaton és vasárnap este kollegájukra, barátjukra a marosvásárhelyi sürgősségi rohammentő-szolgálat helikopterfelszállója körül, akinek útját ezúttal az angyalokhoz irányuló küldetésére világították meg. Gyertyát gyújtva, csendben, méltóságteljesen imádkozva emlékeztek a finom arcvonású, életerős, vidám fiatalemberre, aki rövidre szabott életét embertársai megmentésének szentelte. Kicsi Szabi hatalmas szíve – mellyel ezelőtt tíz évvel egy bevetés során a sürgősségi szolgálat mentőhelikopter-pilótájának életét is megmentette – túl sokat vállalt, valószínűleg ezért makacsolta meg magát megdöbbentő hirtelenséggel. 

Pénteken este olyan, élete teljében lévő, hősként tisztelt fiatalember távozott tragikusan az élők sorából, aki már tinédzserként emberéleteket akart menteni, és mentett is. A harminchárom esztendős, életvidám Szabolcs szíve úgy mondta fel a szolgálatot, hogy azt egykori rohammentős kollégái már nem tudták megmenteni, pedig, mint mondták, minden tőlük telhetőt megtettek.

Szabi vagy Róbert példaképe annak az elhivatottságnak, amit csak megélni lehet, leírni kevésbé, hisz ő annyira zsenge korban, csupán tizennégy esztendősen – amikor a vele egykorúaknak sejtelmük sincs jövőjüket illetően – döntött úgy, hogy a marosvásárhelyi SMURD Rohammentő-szolgálat önkénteseként egy életre eljegyzi magát az emberi életeket mentő nemes hivatással. Éjt nappallá téve vállalta az embert próbáló bevetéseket, ügyeleteket, közben folyamatosan képezte magát, ugyanakkor önzetlenül segítette pályakezdő kollégáit. Az utóbbi időben Irak háborús övezeteiben vállalt küldetéseket, ahol komoly megpróbáltatásokban volt része, mint maga is kifejtette, a „rossz fiúkkal” nemegyszer került testközelbe. 

Egy rendszer áldozataként siratják őt legközelebbi barátai. Internetes bejegyzésükben a rohammentő-szolgálat huszonötödik ünnepi évfordulóján a számára átnyújtott kitüntetést elégtelennek tartják. Szerintük ennél többet érdemelt volna, amikor az idegtépő, háborús övezetek bevetései közötti időszakot egykori hivatása színhelyén, a SMURD-nál szerette volna tölteni. 

Barátai és ismerősei szerint óriási ajándék volt Szász Róbert Szabolcs az emberiség számára. Ő maga vallotta, hogy rendkívüli küldetése van itt, a földön. Ezt a küldetést felelősségteljesen, alázattal végezte, közben életet, mosolyt, jóságot ajándékozott mindazoknak, akikkel a sors összehozta. Ezután a mennyországban folytatja földi hivatását.