Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Amikor megjelenik egy új trend a piacon, a vásárlók először idegenkednek tőle. Nem tudják, hogy valóban beválik-e, és ha igen, mikor lesz képes hozni a megszokott szintet. Arról nem is beszélve, hogy az új technológiák az elején mindig sokkal drágábbak. Ennek fényében az ár is sok vásárlót elijeszthet.
Pont így nézett ki a helyzet az elektromos autóknál is. Az elején sokan nem látták benne a jövőt, folyamatosan gondot jelent a hatótáv, a töltési idő és a töltőhálózat-infrastruktúra. Ezenkívül megjelenésükkor az elektromos autók sokkal drágábbak is voltak, mint a hagyományos belső égésű motorral szereltek. Azonban az elektromos autók „furcsasága” mostanra megszűnt, és az EY Mobility Consumer Index felmérése alapján globális szinten az új autót vásárlók több mint fele már tisztán elektromos vagy valamilyen környezetbarát gépjárművet vásárolna. Ez az arány azt jelenti, hogy két év alatt 22%-kal nőtt azoknak az aránya, akik lemondtak a tisztán benzines vagy dízel személygépkocsikról.
A felmérés készítői a koronavírus-járvány kitörése óta foglalkoznak az autóvásárlási trendekkel. A mostani jelentésükből kiderül, hogy az utazott kilométerek még mindig elmaradnak a Covid előtti időkhöz képest – ami egyrészt annak is betudható, hogy a világ egyes országaiban jelenleg is tombol a járvány –, viszont azok száma, akik fontosnak tartják a személyes mobilitást, azaz a saját autót, egyre emelkedik. Közülük 52% vallotta azt, hogy amennyiben most vásárolna autót, valamilyen környezetbarátabb modellt venne, vagyis hibridet, plug-in hibridet vagy tisztán elektromos autót. Ezek közül utóbbi népszerűsége nőtt nagyobbat, míg az előbbi kettőé inkább stagnál.
Az EY Mobility Consumer Index 18 országban végezte el a felmérést, és összesen 13 ezer személy töltötte ki. Így globálisnak nem mondható, viszont preferenciákra egyértelműen lehet következtetni belőle. Az eredmények alapján elektromos autót legszívesebben az olaszok vennének, ott a lakosság 73%-a mondta azt, hogy ha most kellene gépjárművet vásárolnia, akkor ez elektromos lenne. A dobogó második fokán Kína, míg a harmadikon Dél-Korea áll, 69 és 63%-kal. A villanyautók Ausztráliában és az Egyesült Államokban vonzók a legkevésbé, legalábbis a 38, valamint a 29%-os szavazati arány alapján.
Külön érdekesség, hogy a villanyautókra hajlók 88%-a lenne hajlandó többet fizetni, sőt 35%-uk még egy 20% fölötti prémiumot is fizetne egy elektromos autóért, továbbá az elektromos autót birtoklóknak már csak a 27%-a aggódik a hatótáv miatt. Természetesen ebben az is közrejátszik, hogy az évek során kiugróan megnőtt az autók hatótávja, illetve a fejlettebb országokban már töltőállomást sem nehéz találni.
Vannak olyan technológiák, amelyek áldozatul esnek az időnek és a fejlődésnek. A telefonok esetében jó példák erre a gombos készülékek, melyek mára teljesen eltűntek. Az autók esetében is számos példát lehetne hozni, kezdve a kurblis ablaktól a kazettás lejátszókon át egészen a pótkerékig. Most pedig úgy fest, hogy szép lassan a kézi váltótól is el kell búcsúznunk.
A Mercedes a napokban jelentette be, hogy jövőtől kivezeti a manuális váltót a kínálatból, mert nem éri még tovább fejleszteni. Ha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor a döntés valójában nem is meglepő. A kézi váltót főként az egyszerűsége és a hatékonysága miatt szerették az emberek. Viszont mostanra már egyik szempontból sem maradt meg a korábbi előnye. A hatékonyság tekintetében már azóta nincs különbség, amióta megjelentek az elektronikavezérelt, soksebességes automaták. Ezek az új mechanizmusok az ideálishoz közeli fokozatban tudják tartani a váltót, így hasonló – vagy egyes esetekben még jobb – fogyasztást tudnak elérni.
Az egyszerűségnek és az olcsóságnak pedig a kötelező biztonsági rendszerek vetettek véget, mint például az automata vészfék. Ennek a működéséhez elengedhetetlen, hogy az elektronika kioldhassa a kuplungot, hiszen másképpen manuális váltóval szerelt autók esetén a gépjármű lefullad. Viszont ez a kioldó rendszer drágábbá és bonyolultabbá tette a kézi váltókkal szerelt autókat.
Az a tény, hogy a Mercedes kivezeti a manuális váltót, nem olyan égbekiáltó veszteség, hiszen mostanra már csak a kisebb, elsőkerék-meghajtású típusok egyes változataiban volt fellelhető, mint például az A, B és CLA osztályokban. Három típus néhány változatáért pedig nem éri meg fenntartani és fejleszteni ezt a váltót, különösen annak fényében, hogy ezen típusok eladásának egy részét szintén az automata váltós változatok adják.
Azonban nem a Mercedes az egyetlen, amelynek a választékából egyre inkább eltűnnek a manuális modellek. A Mini is nemrég jelentette be, hogy egy darabig nem készül kézi váltós típus. Azzal magyarázta a döntést, hogy a félvezetők és más alkatrészek hiánya miatt így tudja optimalizálni a gyártást. Az már egy másik kérdés, hogy vissza fog-e térni valaha a kézi váltó a városi kisautóba. De más gyártóknál is látványosan csökken a manuális váltóval szerelt modellek aránya, annak ellenére is, hogy ők még nem jelezték egyértelműen a szakítást a megoldással, ahogy a Mercedes tette.
Az is a manuális váltó ellen szól, hogy 2035-től nem lehet belső égésű motorral szerelt új autót forgalmazni egyes piacokon. Az elektromos hajtáshoz pedig nem lehet hozzáilleszteni a kézi váltót. Ez pedig szintén arra ösztönözheti a gyártókat, hogy szép lassan engedjék el ezt a technológiát.
Minden gyártó megérzi a félvezetők, illetve a különböző alkatrészek hiányát. Így kénytelenek más megoldáshoz folyamodni, hogy bevételre tegyenek szert. Az Egyesült Államokban a Nissan is belefog abba a projektbe, amelynek keretein belül külsős használt autókat fognak értékesíteni a márkakereskedésekben. Nem a Nissan az első, amely ezzel a stratégiával próbálkozik, a Ford egy ideje már alkalmazza ezt a módszert, és a General Motors is hamarosan elindít valami hasonlót.
A márka egyik szóvivője úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi helyzetben muszáj más alternatívákat is keresni. Amennyiben kielégítő lenne az újautó-készletük, nem próbálkoznának ezzel a technikával, viszont a jelenlegi helyzetben szinte kötelező.
Azonban nem egy egyszerű autókereskedési modellről van szó. A Nissan egy 84 pontból álló ellenőrzési listát dolgozott ki, amit minden külsős modellen elvégeznek. Ezért cserébe féléves vagy 6000 mérföldes garanciát adnak az adott autóra. A gyártó saját típusai esetén teljesen más a helyzet, ott egy sokkal komolyabb, 167 pontból álló lista van, amiért cserébe a garancia is teljesen másképpen alakul, a Nissan személygépjárművekre 7 év vagy 100.000 mérföld garanciát adnak.
Ezzel a stratégiával próbálják pótolni a kieső bevételeket. Viszont nemcsak erről van szó, hanem ez a technika lehetőséget biztosít számukra, hogy olyan ügyfelekkel kerüljenek kapcsolatba, akik egyébként nem mutatnak érdeklődést a márka iránt. Továbbá a bevizsgált használt autók vásárlói esetében 30%-kal nagyobb annak a valószínűsége, hogy a későbbiekben visszatérnek, és új autót fognak vásárolni a gyártótól, valamint az sem egy elhanyagolható szempont, hogy az így megszerzett kuncsaftok nagyobb eséllyel fogják majd igénybe venni a Nissan szervizszolgáltatásait.
Arról egyelőre nincs információ, hogy Európában is elindítják-e a programot. Viszont itt is léteznek hasonlók, mint például a Volkswagen tulajdonában lévő Weltauto vagy a Toyota visszavásárlási programja.