Az egyéni munkavállalási szerződés felbontása a felmondás következtében
A munkatörvénykönyv előírásai értelmében az egyéni munkavállalási szerződés meghatározatlan időre megkötött egyezség. A munkavállalási szerződések felbontása nagyon gyakori, a legkülönbözőbb okokból kifolyólag.
A munkatörvénykönyv előírásai értelmében az egyéni munkavállalási szerződés meghatározatlan időre megkötött egyezség. A munkavállalási szerződések felbontása nagyon gyakori, a legkülönbözőbb okokból kifolyólag.
Az egyéni munkavállalási szerződést csak az erre vonatkozó törvénykezés által előírt kitételek teljesítésével és a megszabott eljárási szabályok betartásával lehet megszüntetni.
A munkatörvénykönyv a következő három változatát szabályozza a munkaszerződés felbontásának:
1. A munkavállalási szerződés törvényből fakadó felbontása (azokban az esetekben, amikor a munkavállalási szerződés a felek kezdeményezésétől függetlenül szűnik meg, például a munkavállaló elhalálozásakor).
2. A szerződő felek közös megegyezése alapján.
3. Valamelyik fél egyoldalú kezdeményese alapján történő szerződésmegszüntetés (felmondás és elbocsátás).
Ez alkalommal csak a felmondásra térünk ki. A felmondás az egyéni munkavállalási szerződés felbontása egyoldalú kezdeményezésének következménye.
Ez az eljárás bármely alkalmazott által gyakorolható. A felmondás gyakorlatilag az alkalmazott egyoldalú akaratmegnyilvánulását képezi az egyéni munkaszerződés megszüntetését illetően.
A felmondást írásbeli értesítésbe kell foglalni, amelyben az alkalmazott közli a munkaadóval, hogy szándékában áll a munkaviszonyuk megszüntetése. Ilyenkor a felmondás közlése ennek személyes átnyújtásával, vagy a munkaadónál való beiktatásával történik.
Mindazokban az esetekben, amikor az alkalmazó nem hajlandó tudomást venni a felmondásról, az alkalmazottnak jogában áll a felmondást, amennyiben ez szükséges, bármilyen módon bizonyítani.
Az alkalmazott nem köteles felmondását megindokolni. Abban az esetben azonban, amikor a munkavállaló továbbképzésben részesült, köteles visszatéríteni a munkaadójának az ezzel járó költségeket.
A felmondási értesítéssel kapcsolatosan megemlítjük az alkalmazottnak azt a kötelességét is, hogy köteles eleget tenni a felmondási időszakot (preaviz) szabályozó szerződési és törvényes előírásoknak is. A felmondási időszakot a szerződő felek általában az egyéni munkavállalási szerződésben szokták megszabni (egyes esetekben előírják ezt a kollektív munkaszerződésekben is). Ez a felmondási időszak azonban nem lehet 20 napnál hosszabb. Ugyanakkor a vezető tisztségekben lévő alkalmazottak esetében a felmondási időszak 45 napig terjedhet. Megjegyezzük, hogy mindkét esetben munkanapokról van szó.
A felmondási időszakkal kapcsolatosan még megemlítjük, hogy a munkavállalási szerződés érvényes marad a felmondási időszak alatt is, ennek minden kitételével együtt.
A felmondás abban a pillanatban lép érvénybe, amikor a felmondási időszak lejár, vagy amikor a munkaadó, nem várva meg a határidő lejártát, részben vagy teljes egészében lemond annak kivárásáról. A felmondási időszak betartásának kötelezettsége általános, azokban az esetekben azonban, amikor maga az alkalmazó nem tartja be a szerződésbe foglalt kötelességeit, az alkalmazott sem köteles eleget tenni a felmondási időszakot szabályozó szerződéses előírásoknak.
Megemlítjük, hogy az alkalmazott nem vonhatja vissza feltételek nélkül felmondását. A visszavonás csak akkor lehetséges, ha ebbe az alkalmazó is beleegyezik.
Kérdésekkel vagy hozzáfűznivalókkal forduljanak alulírotthoz a következő e-mail címen: mhistvan@gmail.com
Megjegyzés: jelen cikk a romániai törvénykezésre alapul és csakis arra vonatkozik.
