Az asztrológus üzenetei

Mottó: 

A tér és idő rabjai,

az öröklét remetéi 

vagyunk. Minden kétség fölött:

őrlődünk két pólus között.

Kedves Olvasók!

A Vízöntő jegyében kel a Nap ilyentájt. Arról illene néhány gondolatot előhívni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek e jegy képviselői. Engedtessék meg nekem, hogy kissé mélyebbre vegyük az irányt, s a jegy uráról, Szaturnuszról szóljon a mai üzenetem.

Jómagam a születési képlet legfontosabb planétájának tartom, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ő jelöli ki a sorsfeladatot. Ha elfogadjuk, hogy valamilyen magasztosabb célja van az életünknek, és nem véletlenül fogant meg az a bizonyos petesejt, hogy magzati létének összes stációját végigjárva, a meghitt, biztonságot adó anyaméhet elhagyva, vérrel és verejtékkel, fájdalommal és elszántsággal végigküzdje magát a szülőcsatornán, és szembesüljön a számára még idegen világgal, ahol elkezdi önálló életét, akkor kutatásunk fókuszába Szaturnuszt állítsuk! 

A születés – mint a legfontosabb sorsesemény – determinált. Nincsenek véletlenek. Csak akkor kezdhetjük meg egyéni életünket, akkor nyílnak meg az idősíkok, ha a választott konstelláció számunkra megfelelő. Mert minden képességet és lehetőséget birtokolunk, amit a planéták jeleznek a szimbólumok nyelvén. A pillanat szentségét nem lehet megmásítani, a spirituális törvényeket képtelenség kicselezni.

Az életünk fő történései, a sorsesemények mindig a sorsfeladat megvalósításának irányába hatnak. Szabad akaratunk van, mert valamikor, talán egy másik dimenzióban úgy döntöttünk, hogy tapasztalni és tudni akarunk. Megkaptuk a „leszállási engedélyt”, mely testet öltéssel jár, és a végtelen lét kozmikus pillanatát: az életet, melynek legizgalmasabb, legmisztikusabb dimenziója az idő. A megfoghatatlan, szubjektív, mérhető és mégsem megérthető Kronosz, akitől félünk, akit tisztelünk, de képtelenek vagyunk neki felszabadultan örülni. Mert az idő, ha örömben telik, felgyorsul, ha szenvedésben, akkor a végtelenségig lelassul.

A bölcs ember szabad akaratának energiáit igyekszik arra irányítani, hogy megvalósítsa a sorsfeladatát. Megfogja Szaturnusz hideg, csontos, de erős, biztonságot adó kezét, és azt tapasztalja, hogy minden könnyebb, mint hitte. 

Amíg azt hisszük, hogy nincsenek korlátok, és az a szabadság, hogy bármit megtehetünk, gyakran falakba ütközünk. 

Ha csak azt tesszük, ami a dolgunk, és nem azt, amire vágyunk, akkor a jó ösvényen haladunk. Az életünk ennyire egyszerű is lehet. És bizonyosan célba érnénk. Ha nem lenne az egónk. De ő már egy másik történet.

Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen.