Az asztrológus üzenetei
2015-01-14 14:07:42
- Tóth Sándor
A Bak jegyében jár még a nap, és a jó hír az, hogy lassan, de biztosan növekednek a nappalaink.
Mottó: A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.
Kedves Olvasók!
Engedjék meg, hogy örömökben gazdag, boldog új esztendőt kívánjak!
A Bak jegyében jár még a nap, és a jó hír az, hogy lassan, de biztosan növekednek a nappalaink. Sok ember fejében megfordul, hogy milyen évnek nézünk elébe. Abban biztos vagyok, hogy mindannyian szembesülünk majd hitrendszerünkkel. A szembesülés nem kellemes folyamat, és ez akkor derül ki, amikor próbatételek elé állít a Sors. Ezt régen beavatásnak nevezték. És arról szólt, hogy bizonyítani kellett az „érettségünket” valamilyen életterületen. Az ókorban a beavatások a legfejlettebb civilizációktól a legelmaradottabb törzsekig működtek. A mi pár évtizedes életünket is végigkísérik bizonyos beavatások, bár nem ezt a terminológiát szokták alkalmazni.
Valamikor réges-régen, az üveghegyeken is túl, ott, ahol a kurta farkú kommunizmus dúlt, emlékszem egy olyan országra, melynek főiskoláin azzal érvelt a tudományos szocializmus a vallás ellen, hogy az bizony „ópium a népnek”. A „Higgy, és ne kutass!” elv pedig megjelenik, mint a vallás „sötét” középkori népbutítása. Bezzeg a természettudomány csodái! Élén az evolúcióval, a darwinizmussal, mely ősapáink majomeredetét „bizonyítja”. Szerencsére minden csoda három napig tart, a mondás szerint. A szocializmus bukásához sajnos több mint 40 évre volt szükségünk. Aki részesült ennek a társadalmi berendezkedésnek az „áldásából”, megtapasztalhatta a hazugság, a képmutatás, a hatalom „sötét oldalának” minden tanítását.
Aztán drága földünknek „új földesurai” lettek. Hogy kik lettek a kik voltakból, azt megtapasztalhattuk. Keleti hazugságot váltott nyugati ármány. Letérdeltünk új megváltóink előtt, és vártuk, hogy keblükre öleljenek. De nem így történt. Óriási kullancsként kapaszkodtak belénk, elvették maradék biztonságunkat. Az ígéret földjének örök ígéretével nem tudunk mit kezdeni. Virtuális hálót szőttek körénk, melynek primitív igézete lassan, de biztosan elhomályosította látásunkat. Egy modern valóságshow bábfigurái vagyunk. Műholdakról figyelhetnek, interneten beleláthatnak mindennapjainkba, mobiltelefonjainkon lehallgathatnak, ha kikapcsoljuk, akkor is.
Beleragadtunk az anyagi világ gőzölgő mocsarába. A vágyvidék csúszós, nyálkás asztrális démonjait ölelgetjük. Nézegetjük mások nyomorát a tv-ben. Izguljuk mások izgalmát, küzdjük mások küzdelmét, megkönnyezzük mások könnyeit, sajnáljuk mások gyerekét, mások feleségét, férjét, szeretőjét, anyját, apját, a szegény kipusztuló állatvilágot, őserdőt, esőerdőt és még ki tudja mi mást! És telnek a napok, a hetek, hónapok és évek. Mi pedig kívül maradunk a nagybetűs életben, folyamatosan lekéssük a jelen időt. Aztán sopánkodunk, hogy miért vagyunk olyan szerencsétlenek.
Minden reggel kukorékol a kakas. Ébresztő! Új nap, új esély! Kelj fel, jóember! Most kezdj valamit magaddal, most cselekedj! Múlt már nincs, jövő még nincs. A jelen a te nagy esélyed. Gondolkozz, tanulj, taníts, teremts otthont, alapíts családot, szeress, nemzz gyereket, dolgozz, szolgálj, házasodj, kutass, higgy, legyenek céljaid, barátkozz, szórakozz, és találd meg az egységet! Tanuld meg, hogy a nagy egész fontos része vagy! Szükség van rád! Engedd be magadba az igazi világ csodáit! És tedd le a virtuális mérgeket! Légy önmagad! Mert Isten szikrája ott pislákol benned. És ezt az örök fényt még a halál sem képes kioltani.
Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen. Vigyázzanak egymásra!
