Az asztrológus üzenetei
2014-12-03 15:28:10
- Tóth Sándor
Megérkeztünk az ősz utolsó hónapjába, a Nyilasba. A jegy képviselőiről a köztudatban pozitív információk keringenek. Akik valamennyire ismerik az emberről alkotott felfogásomat, tudják, hogy ez csak féligazság.
Mottó: A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.
Kedves Olvasók!
Megérkeztünk az ősz utolsó hónapjába, a Nyilasba. A jegy képviselőiről a köztudatban pozitív információk keringenek. Akik valamennyire ismerik az emberről alkotott felfogásomat, tudják, hogy ez csak féligazság. Mert egyértelműen „jó” és önmagában létező „rossz” a földi dimenzióban nem létezik. Amit jónak gondolunk, tartalmazza a rossz csíráját, és a legrosszabbnak tűnő életforma is magába foglalja a jó elpusztíthatatlan magvát. Aki mélyebbre szeretne hatolni ebben a gondolatmenetben, ajánlom a nagy kínai bölcs, Lao-ce művét, a Tao te King-et.
A nyilasságban szeretjük az optimizmust, a játékosságot, az önbizalmat, a humort és a bölcsességet. Ha ebbe a tükörbe tekintünk, akkor a világot és benne önmagunkat teljesen szerethetőnek vélhetjük. Ha a felelőtlenséget, a komolytalanságot, a nagyképűséget, a pökhendiséget, a hitegetést és bölcselkedést véljük felfedezni valakiben, ez a látvány nem okoz felhőtlen örömöt.
A Nyilas jegy kapcsán érdemes pár szót ejteni a Jupiterről is. A régmúlt idők évezredes asztrológiai hagyománya ezt az ősbolygót Fortuna maiornak nevezte, mely nagy szerencsét jelent. Ez az alapigazság azóta sem változott. Persze nem úgy kell értelmezni, hogy a születési képletben, azaz a pillanatfelvételen látható égi Jupiter, mely jó kozmikus helyzetben tartózkodik, valamiféle pozitív sugárzással megbűvöli a földi halandót. Azt viszont jelzi, hogy a sorsában lehetőséget kap arra, hogy a „szerencséjével” jól sáfárkodva kiteljesedjék. Az esély nem jelenti azt, hogy valóra is váltjuk. Ádám és Éva óta tudjuk, hogy a bukás lehetősége vastagon benne van a „pakliban”. Ha végigpásztázzuk az emberiség történetét, rájövünk, hogy bizony a felemelkedés nem egyértelmű. De úgy is fogalmazhatunk, hogy egyértelműen gurulunk a lejtőn. Fizikatudásunk szerint az irány sajnos lefele mutat.
Valaki azt mondta, hogy manapság növekszik azok száma, aki ezotériával, belső útkereséssel foglalkoznak. Szerintem ez nem így van. A materializmus sötét hulláma hömpölyög fölöttünk. Sokan arra használják azt a felszínes tudást, melyet hétvégi tanfolyamokon sajátítanak el, hogy igazi fejlődés helyett az egójukat növeljék. Sajnos, ez is materializmus, csak „szellemi” köntösbe van bújtatva. Aztán vannak, akik elkezdenek egy hosszabb, évekig tartó iskolát, és amikor szembesülnek bizonyos nehézségekkel, abbahagyják. Sportcipőben nem lehet hegyet mászni. És végül vannak a „kevesek”, mint annak idején a „kiválasztottak”, akik az úton előbb-utóbb komoly nehézségekkel szembesülnek. Találkoznak a beavatással. A sorsuk válaszúthoz érkezik, és fontos döntést kell hozniuk. Mert ezen múlik a győzelem vagy a bukás. Könnyebb elbukni, mert a csábítás nagy. De ki az, aki igazán győzhet? Aki képes önmagát (én-magát, egóját) legyőzni. Aki felismeri, hogy a nehézség választásával a sors ösvényén elindult felfelé.
Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen. Vigyázzanak egymásra!
