Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2024-11-20 15:00:00
Idén november 21-től december 21-ig tartózkodik a Nap a Nyilas jegyében. Mifelénk őszutó van, bár a legtöbb ember decembertől számítja a telet, főleg akkor, ha beköszönt a hó és a fagy. Sokakat nem vigasztal, hogy csillagászati, kozmikus szempontból „még csak” ősz van. Ez idáig nekem sem jutott eszembe, hogy Mikulás, a keresztény világ Szent Miklósa tulajdonképpen ősszel érkezik.
A Nyilas többek között a hit, az erkölcs és a politika analógiáit hordozza. Ide tartozik még minden olyan, ami csodálatos, kiváló, fennkölt, emelkedett, magasztos. A hit akkor is ránk van bízva a XXI. században, ha valaki beleszületett egy vallásba. A hitrendszerünk talán a legfontosabb, melyet a tapasztalataink, megéléseink, életeseményeink csiszolnak, políroznak, igazítanak, alakítanak és formába öntenek. Igazság szerint olyat nem túl jó megtenni, amiben nem hiszünk, mert a kényszeres, izzadságszagú cselekedeteink minőségileg többnyire silányok, értéktelenek. A hit valaminek vagy valakinek a teljes elfogadása. Mert vagy hiszek, vagy nem. A kicsit hiszek mellé odalopakodik a remény, de a mostohatestvére, a kétség is. A hit nem igényli a bizonyítást. Mint ahogy a tudás sem. Mert amit tudok, az számomra evidencia. A tudás, az biztos tudás, a bizonytalan tudás, a kétség a nem tudás.
Az erkölcs olyan szélsőségesen változott manapság, hogy nehéz lenne egy általános szabályrendszert kialakítani. Arról nem is beszélve, hogy ahány nép, nemzet, társadalom, állam, annyiféle az erkölcsi norma vagy éppen dogma. A generációk változása többnyire lazított azon a nézeten, hogy éppen mi az, ami illik és mi az, ami nem, mi az, ami megbotránkoztat. Van egy társadalmi erkölcs, mely szerint ezt vagy azt – bár nem törvénytelen – mégsem illendő elkövetni, mert megszegi azokat a bizonyos íratlan szabályokat. Ítélkezni nem szép dolog, ezt már Jézus tanításai óta tudjuk, de néha elég nehéz ezt betartani. Ez azért van, mert mindenkiben ott van a Jupiter, a főbíró, aki hajlamos ítéletet hirdetni mások fölött. Könnyebb bárkit megítélni, kritizálni, véleményezni és kategorizálni, mint önmagunkat. Az pedig még könnyebb, ha ítélethozatalunk előtt azt érezzük, hogy ezt mások is ugyanúgy gondolják. Lásd Jézus esetét a bűnös asszonnyal, amikor egy jól irányzott igazsággal letették a követ a „megkövezők”. „Az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett.” És kedves barátaim, ha őszinték vagyunk, akkor ezáltal már ki is fogyott az üzemanyagunk a bírálati tartályunkból. Mi is vétkezünk, mi is tévedünk. Ki többet, ki kevesebbet. Tehát, ha ezek után Önök ítélkeznek valaki fölött, akkor lesütött szemmel hagyják el a terepet, vagy kérjenek bocsánatot attól, aki ellen vétkeztek. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát, az hős.
A politika is belopózott és ott settenkedik az életünkben. Jó, ha nem vesszük azért olyan halálos komolyan ezt a témát. A kivétel erősíti a szabályt, de a legtöbb politikus nem tartja be azt, amit ígér, a választók pedig csalódnak. És akkor miért vennénk mi őket komolyan? Most újra megválasztotta Amerika Trump elnököt, és nagy az elvárás a világban. Vigyázat! Ugyanis az elvárások természetében jócskán benne van a csalódás lehetősége. Sajnos ilyen ezeknek a genetikai kódja. Mármint az elvárásoknak. Voltam olyan kíváncsi, hogy az elnök beszédeinek egy részét meghallgattam. Ha ígéreteinek töredékét beváltja, akkor felsejlik előttünk egy békés, átalakuló, többpólusú világrend, aminek akár a nyertesei is lehetünk. De mit is szeretnénk? Nyugalmat, biztonságot, békét, valódi szabadságot. Persze ugyanakkor pontosan tudjuk azt is, hogy ehhez az embereknek hozzá kell tenni a magukét. A belső béke külső békét generál. A belső biztonság, ami hitünk biztonságát feltételezi, kiterjed a külvilágra is. A szabadság, a szuverenitás is rólunk szól. Felismerjük-e, hogy meddig tart a szabadság? Hol van a határ? És ezt meg tudjuk-e „határ”-ozni? Mert, ha nem ismerjük fel a korlátainkat, a szabadosság szétveri mindazt, amire ott belül igazából szükségünk van. „Ember, küzdj és bízva bízzál!”, hogy Madáchot idézzük. A Jóisten pedig derűsen mosolyog.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményeiket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com e-mail-címre.