Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén október 23-tól november 21-ig tartózkodik a Nap a Skorpió jegyében. Fogyatkoznak a nappali órák, percek, és ez az óraátállítási mizéria révén még inkább szembetűnik. Egy kis rövid délután, aztán besötétedik, és botorkálhatnánk a sötétben vagy egy gyertyával a kezünkben, ha nem születik meg Thomas Edison. Ez a hónap igazság szerint a befelé fordulásról szólna, de mint oly sok más területet, ezt a szokásunkat is megtagadtuk, elfelejtettük. A tagadás egy sátáni elv. Azt is mondhatnánk, hogy életellenes. Az egészséges ember létezésében az élet igenlését tartjuk normálisnak. Az élet mindig azt keresi, hogy miként lehet megbirkózni a nehézségekkel, hogyan lehetne megoldani azokat a néha húsbavágó kérdéseket, melyeket időről időre képtelenség kikerülni. Az elkerülés stratégiája hosszú távon elfojtáshoz vezet. Ha valamit elkendőzünk, elrejtünk, eltitkolunk, eltagadunk, az előbb-utóbb belső és külső konfliktushelyzeteket eredményez. Bár tudattalanunk tárhelye óriási, a tapasztalat az, hogy az elnyomott gondolatok, érzések ott belül egyre sűrűsödnek, egy külső tényező segítségével kirobbannak, és pusztító erővel verik szét addig felépített álbiztonságunkat. Szétesik a keret, melybe kapaszkodtunk. A megszokott családi vagy munkahelyi környezet felbomlik, és ott maradunk pőrén, kisgyermeki énünk félelemmintázatainak ijesztő díszletei között. Olyan, mintha meghalna bennünk valami. Aztán feleszmélünk, mert az élet akkor is szép, ha abban a pillanatban ezt nem érzékeljük. Tudjuk, hogy a lélek erős, tapasztalata van az újjászületésről, a felemelkedésről, a napfelkeltéről, mely mindig új reményt világít meg a vörös égbolton.
A Skorpió a halál gyermeke. Ő hordozza a legnagyobb félelmet, a legmélyebb sérüléseket, amit ember elviselhet. Nála nincs középút. A vörös és fekete feszületen szenved. Jó esetben a fájdalom tapasztalata formálja, nemesíti. Rossz esetben pedig elpusztítja. Ha a szélsőségessége energiáját jól irányítja, akkor a legnagyobb mélységeket élheti át, felismeri a helyét és küldetését a néhány évtizedes utazása során. A tévelygő Skorpió elmerülhet a sötétség birodalmában, gyűlölködő, haragos, ellenséges érzések negatív örvényében pusztíthatja önmagát és környezetét. Ha bárki azt gondolja, hogy megúszta, mert benne nincs skorpiósság, akkor van egy rossz hírem: mindenki így vagy úgy, de meg fogja tapasztalni ezt a típusú találkozást. Gondoljunk csak bele: mi az, ami az ember cselekedeteit meghatározza? A vágyai és a félelmei. Azért teszünk meg valamit, mert vágyunk rá, vagy azért nem tesszük meg, mert félünk a következményektől. Valahol azt olvastam, hogy ha minden embernek fegyvert adnának a kezébe, és 24 óráig bármit megtehetne büntetlenül, akkor az emberiség egy része nem érné meg a másnapot.
A halálfélelem a mai társadalomban hatványozottan fokozódik. Ezt onnan tudhatjuk, hogy a haldoklót sok esetben magára hagyják. Beinternáltatják egy kórházba, aztán várják az értesítést. Régen az emberek otthon, családi körben távoztak. Nem volt nyűg a haldokló nagyszülő vagy szülő. Megvoltak az ilyenkor szokások tradicionális rituálék: siratás, virrasztás, búcsúzás. Előkészítették a lelket a túlvilági utazásra. Csak ezután következett a temetési szertartás. Tisztelték a halált. Tudták, hogy az élet véges. Most is tudják ezt az emberek, de ezt a tudást általában megtagadják, elrejtik. Félnek tőle. Azt gondolják, vagy legalábbis úgy viselkednek, mint egy ragályos betegséggel: ha tehetik, kerülik. Pedig a csecsemő már a születés pillanatában halálra ítéltetik. A halál a nagy beavatás. A nagy misztérium. A kapu, melyen áthalad a lélek. A testünk ruha. Valamilyen magasabb valóság hordozója. Elkopik, elhasználódik, és mi sokszor nem is kíméljük. De ott legbelül van egy utazó, aki örök, akinek semmire sincs szüksége. Se pénzre, se lakásra, se földi javakra. Amit megtapasztal, azt magával viszi az öröklétbe vagy az örök kárhozatba. Vagy az újjászületések fénylő csarnokaiba.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
