Mottó:
„A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén augusztus 23-tól szeptember 23-ig tartózkodik a Nap a Szűz jegyében. Eljött a nyár harmadik felvonása, és jó reményekkel lélegezhetünk fel a kánikula után. Az őszi gyümölcsök és zöldségek szüretelése és betakarítása remélhetőleg haszonnal kecsegteti a mezőgazdaságban dolgozókat. A diákoknak nemsokára indul az oktatás, várhatóan kevesebb bonyodalommal, mint az elmúlt tanévben.
A Szűz ember kitartó, szorgalmas és jól alkalmazkodik a munkahelyén. Ideális alkalmazott, a tökéletességre törekszik, a rá bízott feladatot mindig elvégzi. Az élete egy jól kialakított rendszer keretében működik. Utálja, ha valami külső körülmény hatására „homok kerül a gépezetébe”. Ha a földlakók többsége Szűz-érdekeltségű lenne, akkor sokkal racionálisabb, értelmesebb és működőképesebb világban élnénk. Tudnunk kell, hogy szellemi értelemben valaki azáltal, hogy elront valamit, lehetőséget biztosít egy másiknak arra, hogy azt kijavítsa.
Az ember kiváló önszabályozó rendszerrel és testtudattal rendelkezik. Ugyanakkor lelki síkon komplex és labilis folyamatok színtere, melyek visszahatnak a fizikai testére. Tudatilag a világmindenség legmagasabban jegyzett élőlényei vagyunk. A tudatosságunk sok esetben háttérbe szorul, és lekerülünk arra az ösztönszintre, mely jó esetben megvéd bizonyos helyzetekben, másokban viszont kárt okozunk önmagunknak. Mindannyian egy elfelejtett, de a tudatalattiba rejtett tudással bírunk, akár egyéni, akár közösségi szinten. Ezt nevezte Jung egyéni és kollektív tudattalannak. Zsenialitása abban áll, hogy európaivá tette azt a keleti spirituális tudást, melyet évekig tanulmányozott. A legmagasabb szellemiségű – nevezzük megvilágosult – embereknek, akiknek száma igencsak korlátozott, lehetőségük nyílik hozzáférni azokhoz az információkhoz, melyek a teremtés óta léteznek. Ezt nevezik keleten Akasha krónikának, melyet Jung átnevezett kollektív tudattalannak. A szellemi tudás értelme az, hogy mi, emberek harmóniában élhessünk egymással és a minket körülvevő világgal. Az isteni törvények követését az aranykor utáni időkben megtagadták, és folyamatosan lennebb csúsztak. Az érdeklődésünk áttevődött a fizikai síkra, és elvesztettük kapcsolatunkat a magasabb világokkal. Ezért tartunk most ott, ahol. A Vízöntő korszak hajnalán nem a megvilágosodás a cél. Nem a fény felé törekszünk, hanem a káprázatokkal elaltatott sötétség útvesztőiben szédelgünk. Kiszolgáltatottság, szenvedés és kilátástalanság. A mai valósággal való szembesülés pesszimizmusnak tűnik. A pesszimista azt mondja: ennél már biztos, hogy nincs lennebb. Az optimista nevetve jegyzi meg: dehogy nincs! Néhányszor már felvetettük a mesterséges intelligencia kérdését. Ez a gépi tudás olyan sebességgel gyűjti, tárolja és dolgozza fel az információkat, ami a hétköznapi ember számára értelmezhetetlen. Mint ahogy az is hihetetlennek tűnt a múlt század emberének, hogy egy kis adattárolóba belesűríthető több ezer bakelitlemez hanganyaga. Arról nem is beszélve, hogy a telefonunkról bármikor megnézhetünk egy koncertet, ha úri kedvünk azt diktálja. Minden, amit megalkottak a sci-fi területén, valósággá vált és valósággá lesz. Minden csak idő kérdése. És csak töltjük be az információkat az egyéni tudattalanunkba, mert ott több a tárhely. A tudatunk a felejtés révén válik naprakésszé, üzemképessé. A mesterséges intelligencia pedig figyeli, tárolja, elemzi és használja az általunk szolgáltatott adatokat. Sosem felejt. Bizonyos idő elteltével talán ő fog használni minket, és nem fordítva. Erről bármikor önök is megbizonyosodhatnak. Ha van okostelefonjuk, kezdjenek kiemelni egy témát és fennhangon beszélni róla. Ha belépnek a Facebookra, e témával kapcsolatos videókat fog felajánlani megtekintésre. Ez a modern lehallgatás. Ilyen régen is volt. Nagynéném mesélte egyszer, hogy Kínában koncerteztek a Maros népi együttessel, és begyulladt a torka. Ezt a szobájában megemlítette egyik kolléganőjének. Pár perc múlva megjelent egy kis kínai, és átnyújtott egy tablettát. A gyógyszer hatott, a koncert sikeres volt.
Az igazi élet a virtuális világ nélkül zajlik. Az új generáció sajnos önként belesétál az internet útvesztőibe, ahol könnyű eltévedni. Aki pedig a mátrixban él, az könnyen befolyásolható, félrevezethető, becsapható. Rajtunk áll vagy bukik, hogy melyik utat választjuk. A valóságos vagy a kreált valóságot. Ehhez kívánok önöknek jó döntést!
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
