Mottó: „A fény mindig utat mutat annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén március 20-tól április 20-ig tartózkodik a Nap a Kos jegyében. Megkezdődött a csillagászati tavasz. Az égi térképen a Földről szemlélve új év köszöntött be, mely sokkal valóságosabb, mint a január elsején megkezdett naptári év. A természetben minden újjászületik. Az ember, hasonlóan az őt körülvevő világhoz, évente megtapasztalja testi-lelki-szellemi valójában ezt a ciklikus körforgást. Megszületünk, felnövünk, eljutunk a csúcsra, aztán elindulunk visszafelé, megöregszünk, majd készülünk az utazásunk végére. Tavasz, nyár, ősz, tél. Csodálatos és magasztos minden stáció, ha megértjük az életünk célját és értelmét. Ha sorsunkban aktívan és elfogadóan veszünk részt. A nagy világvallások zömében megjelenik az élet folytatásának gondolata. A lélek halhatatlan, a test mulandó. Csak a materializmusnak nincs perspektívája. Az „egyszer élünk” jelmondatát használva fertőz. A betegség tünetei: önzés, egoizmus, mohóság, irigység, élvhajhászás. Megragadni és elvenni minden adandó lehetőséget. Átgázolni másokon. Megtagadni a családot, nemzetet, hazát. A tradíciókat, az őseinket, a történelmünket. A vallásunkat, a hitünket. Majd végső soron a nemi identitásunkat. Megtagadni a természet rendjét, lubickolni a káoszban, kiszolgáltatottá válni, mint Kaffka Jozef K-ja. Ezen sátáni erők sötét mágusai irányítják azt a névtelen sokaságot, mely öntudatlan biomasszaként hömpölyög a Föld nevű bolygón.
A tavasz erős energiák kiáradása. A Kos a legerősebb jegy. Harcra született, életeleme a verseny. A benne élő harcos mindenáron győzni akar. Sosem adja fel. A bátorság célok hiányában vakmerőség. A sietség és kapkodás sok esetben azt eredményezi, hogy fejjel megy a falnak. Gyakran sérülhet a feje, mely arra utal, hogy a vágyait, az akaratát korlátozzák. A sors tanító szándékkal gördít elénk akadályokat, melyeket nem kell mindenáron legyőzni. Inkább a menetirányon kell változtatni. Ha odafigyelünk, érzékeljük, amikor útelágazáshoz érkeztünk, mert jelzéseket kapunk. A közlekedési tábla jelzi, ha veszély közeleg. Ha nem vesszük figyelembe, ha áthágjuk a szabályt, bekövetkezhet a baleset. Becsméreljük, kinevetjük az óvatoskodót, aztán siránkozhatunk, ha bekövetkezik a baj. Ilyen ez a mostani európai helyzet is: a vezetők nagy része nem veszi figyelembe a figyelmeztető jeleket. Ködbe burkolódzik minden, jeges az út, és nyomják a gázpedált. Mars, a Kos jegy erőszakos ura tombol a szomszédunkban. Petőfi kétsoros verse sajnos újra aktuális: „Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol,/Hogy annyi könnyet, s annyi vért iszol?” Óriások, küklopszok marakodnak, a kicsik, a sebezhetőek szenvednek és elpusztulnak. Világok harca zajlik. A régi rend recseg-ropog, fájdalmas és hosszú haláltusáját vívja. A „West és a rest” angol szójátékkal élve küzd. Az egypólusú hatalom vesztésre ítéltetett. A világcsendőr morálisan és gazdaságilag is elindult a lejtőn. Lesz-e kiprovokált világégés, ez a kérdés. Mert a világháborúban gazdaságilag már nyakig benne vagyunk. A háttérhatalom számára mi mindannyian a „használat után eldobandó” kategóriát képviseljük. A világot csak azáltal javíthatjuk, ha önmagunkat tesszük jobbá. Ha elengedjük a bennünk élő dühöt, haragot, indulatot. Ha felelősséget vállalunk önmagunkért és azokért, akiket a sors ránk bízott. Úgy néz ki, hogy a mai világban minden a pénzről szól, kivéve a pénzt, ami a hatalomról szól. Vajon érdemes-e ezt az utat követnünk? Miért ne szólhatna minden a boldogságról? A boldogság tulajdonképpen a kiegyensúlyozottság állapota. Aki nem kiegyensúlyozott, az boldogtalan. Fontos, hogy megtaláljuk a békét is. Meg kell békülnünk önmagunkkal és a világgal. Van egy régi köszönésünk, melyet már alig-alig használunk: Áldás, békesség! Az idei tavasz hangsúlyosan szól a születésről vagy újjászületésről és az újraindítás lehetőségéről. Reményeim szerint sokan élnek majd vele.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
