Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén november 21-től december 21-ig tartózkodik a Nap a Nyilas jegyében. Mifelénk ez az ősz vége. Tovább csökkennek a fényes nappalok percei, és majd eljön az a pillanat, amikor beköszönt a fordulópont. Asztrológiailag ez a Bak 0 fokán fog megtörténni.
A Nyilas a legoptimistább jegy. Könnyedén lovagol az élet színpadán, útját mosoly, kacagás kíséri. Személyisége magával ragadó, a közelében azt érezni, hogy a baj elkerül minket. Mindig hisz a szerencséjében. A kis szerencse az öröm és vidámság. A nagy szerencse az elfogadás. Elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Néha kicsinyes és földhözragadt. Máskor nagyvonalú és szárnyaló. Szerencsés vagyok, hogy élek. Szerencsés vagyok, amiért tanulhatok, történjék velem jó vagy rossz. Mert a sorsomat el nem kerülhetem, az ösvényemről le nem térhetek. Utunk nem egyenes, mozgásunk nem egyenletes. Fejlődésünk viszont folyamatos. Tedd fel magadnak a kérdést: érdekelnek-e az élet nagy dolgai? A felemelő eszmék, az erkölcs, a hit, a politika? Ha van benned nyilasság, akkor feltétlenül. És akarsz-e játszani? Nem? Pedig születésed pillanatában, első lélegzetvételeddel felkerültél az élet nagy színpadára. Igyekezz jól játszani a szerepeidet addig is, amíg rájössz, hogy a színdarabodban te vagy a főszereplő és az összes mellékszereplő. Ha ezt felismered, már jó úton haladsz. És bízz a rendezőben, mert ő azt szeretné, hogy a legjobb légy! Hogy hiteles önmagaddá válj.
Hitre feltétlenül szükségünk van, amikor sötétben tapogatózunk. Hitre, hogy a fény győzedelmeskedni fog. Mai helyzetünkben ez a legfontosabb. Mert most káosz fenyegeti az emberiséget. Jóformán bármerre nézünk, elborzadunk. Belül hiénák hada csorgatja mérgező nyálát. Kívül farkasfalkák közelednek. Pincéinket elárasztja a szennyvíz, padlásainkon vészjóslóan serceg a rövidzárlat. Mikor szedjük össze magunkat és sokszorozzuk meg lelkierőnket, ha nem most? Elég volt a zűrzavaros eszmékből! Véget kell vetni az árulásnak, a fondorlatnak! Csipike szavait idézve: „ébresztő, atyafiak!” De nem kedvesen és udvariasan, ahogy ő tette. Üvöltve, ahogy a torkunkon kifér, úgy, hogy a nagyothallók is beleremegjenek! Hát nem látjátok, feleim, hogy mi zajlik? Még mindig nem érzékelitek a pusztulás szelét, melynek hidege a csontjainkig hatol? Szemünk látásra teremtetett, és nem nézelődésre. Fülünk pedig a meghallásra. Szánk az igazság kimondásának az ajtaja, és nem a hazugság szirénhangjainak generátora. Az igaz szó édes és csípős. A hazug szó keserű és penészes.
A Szaturnusz ólomcsizmájának utolsó lépései dübörögnek az égi vászon Bak-tájképén. Lezárul egy korszak. A hegy gyomrában Hadész tengere csordogál fortyogva, kitörésre készen. A mi csodálatos Európánk átalakul. Mert a hegy kürtője, melyet annyi nemzedék vére áztatott, már füstöl. A füst a kollektív áldozattá válás rejtjele. Lemondás, veszteség, káosz. Sírás és jajveszékelés. Ugye, Önök is érzik az óra hangos ketyegését?
Nyilasban jár a Nap. A kentaur nyila felröppen, hogy legyőzze a sötétséget. Minekünk a belső sötétséggel van dolgunk. A fényt az isteni szikrával kell meggyújtanunk ott belül. Most mindenkire szükség lesz. Bár az utóbbi években gyakran eszünkbe juthatott, most már szinte naponta szembesülünk a bizonyossággal, miszerint itt a lét a tét.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
