Az AS Armata egyetlen európai kupadöntőjére emlékezünk

Minden idők legkedveltebb és legismertebb marosvásárhelyi csapata kétségkívül az AS Armata labdarúgó-együttese volt, amely 1973-ban európai kupadöntőt játszott. A Balkán-kupában jutott el a fináléig az alakulat, amelyet sajnálatos módon elveszített, így az ezüstéremmel vigasztalódhattak a csapat játékosai és szurkolói.

A döntőig vezető útról, a játékosok felkészüléséről, valamint a csapat egykori kiváló hátvédjének, Szöllősi Lászlónak a döntővel kapcsolatos kellemetlen emlékeiről is olvashatnak az alábbiakban.

Hogyan lett érdekelt a Balkán-kupában az ASA?

Miután az 1969/1970-es bajnoki idényben kiesett az A osztályból a soron következő évadban (1970/1971) Bóné Tibor együttese megnyerte a B osztály I. csoportját, így visszakerült az élvonalba. Az 1971/1972-es bajnoki évadban a Bóné–Bay edzőpárossal a csapat a bajnokság 4. helyén zárt (a Románia-kupában a legjobb 16 közé jutott), így indulási jogot szerzett a Balkán-kupában. Ekkor már kezdett kialakulni a megyeszékhely úgynevezett aranycsapata, amely később éveken át az UEFA-kupában szerepelt, ezért is lett minden idők legsikeresebb marosvásárhelyi labdarúgó-együttese.

A bajnoki 4. helyezés olyan névjegykártyát biztosított az ASA-nak, amelynek birtokában bátran felvehette a kapcsolatot magyarországi és keletnémet sportszervezetekkel, hogy felkészülési mérkőzéseket játsszanak. Így kezdte gyarapítgatni nemzetközi tapasztalatát az egyesület, otimizmusra okot adó eredményekkel.

Klósz Bálint Hol vagy, te vén lizsé, ti régi álmok? című könyve szerint 1972. augusztus 13-án a budapesti Egyetértés ellen kezdtek Czakóék (1-0), majd október 12-én a nagy hírű, Kispesten székelő Honvéd együttesét fogadták. Nagy Miki két góljával, Fehérvári találata ellenében, a Nágel (Sólyom Cs.) – Szöllősi L., Unchiaș, Ispir, Czakó – Orza, Bölöni (Fazakas) – Varodi, Nagy M., Mureşan II., Hajnal összetételben legyőzték a válogatott játékosokat is felsorakoztatott budapesti riválist, amelyben Bicskei – Kelemen, Ruzsinszki, Lukács, Pál – Tajti, Pusztai – Pintér, Kozma, Csepregi, Fehérvári kapott lehetőséget.

1973. május 2-án ugyanezek a vásárhelyi játékosok Tevivel és Sultănoiuval kiegészülve 2-1-re legyőzték a Zalaegerszegi TE (ZTE) alakulatát – gólszerzők Hajnal (2), illetve Bitai –, aztán az 1973. február 14-e és 17-e közötti NDK-s portyán gól nélküli döntetlenre játszottak a Hansa Rostock ellen, míg az alacsonyabb osztályú Schiffart Waffen ellen 5-0-s győzelmet könyvelhettek el.

Göröngyös volt az út a kupadöntőig

A biztató eredménnyel zárult mérkőzések után nemsokára már utaztak is Jugoszláviába, Niksicre, az ottani Suntjeska elleni első, 1973. március 21-ére betervezett Balkánkupa-mérkőzésre, ahol a Sólyom Cs. – Szöllősi L., Unchiaș, Ispir, Czakó – Varodi (75. Sultănoiu), Bölöni – Fazekas, Nagy M., Mureşan II., Hajnal összeállítású alakulat minimális gólkülönbségű (0-1) vereséget szenvedett a Racic – Stanisic, Gardun, Zekovic, Grahovac – Radovic, Kovacevic – Perovic, Tibljas, Hagiabdic, Samatovic összeállítású tizenegytől, így optimistán készülhettek a folytatásra.

Április 11-én a Ligetben az albán Labinoti Elbasant 5-1 arányban iskolázták le a marosvásárhelyi zsukások. Aleksandr Sterev bolgár játékvezető sípjelére a következő labdarúgók léptek pályára: ASA: Sólyom Cs. – Szöllősi L., Unchiaș, Ispir, Czakó – Varodi, Bölöni – Fazakas (83. Sultănoiu), Nagy M., Mureșan II., Hajnal; Labinoti: Gudo (46. Bakalli) – Sejdini, Jorgagi, Gjika M., Gjika D. – Tirana, Vyshka – Ducka, Hysi, Hasekici, Rudi. A góllövők: Nagy M. (35.), Czakó (43.), Bölöni (51.), Hajnal (55., 83.), illetve Hysi (26.).

Május 23-án a Suntjeska Niksic elleni visszavágó jól sikerült, 3-0-ra diadalmaskodott az ASA, így a táblázat élére került az együttes. A három mérkőzésen elért 8-2-es gólkülönbség tudatában az albán kiszállás formaságnak tűnt a Bóné-legénységnek. Május 30-án kikaptak ugyan 2-0-ra, de a csoportelsőségüket ez a vereség nem veszélyeztette: mindhárom csapat 4-4 pontot szerzett ugyan, viszont az ASA-nak volt a legtöbb rúgott és legkevesebb kapott gólja, így az akkori szabályok szerint ősszel döntőt játszhatott a másik csoport nyertesével, a Lokomotiv Szófiával.

Két mérkőzés alapján avattak győztest

A Balkán-kupa-döntő előtt kissé változott a vásárhelyi együttes keretének összetétele, hiszen a gyengébb bajnoki szereplése miatt (csak a 12. helyen állt az alakulat) a kormánybotot Bóné Romeo Cătanának kényszerült átadni, akit előbb Brassai István, majd Ördögh Attila segített. A játékosok közül Tevi a Bukaresti Progresulhoz, Sultănoiu Medgyesre távozott, viszont értékes labdarúgókkal egészült ki a játékoskeret: Ștefan Gligore (Paloma) és Vasile Pâslaru Bukarestből érkezett, és itt ragadt, Onuțan Károly pedig hazatért Nagybányáról, és ideigazolt Székelykeresztúrról Both II. György (Mobra).

A sorsolás szerint a kupadöntő első felvonását 1973. szeptember 19-én, Marosvásárhelyen vitték színre, ahol a helyi katonacsapat Iosif Strmecki jugoszláv játékvezető sípjelére a Nágel – Szöllősi L., Ghinea, Kiss M., Czakó – Varodi (73. Pâslaru), Bölöni – Kanyaró, Nagy M., Mureșan II., Hajnal felállításban sorakozott fel, míg az ellenfél a Kosztadinov – Gherov, Hrisztakiev, Anghelov, Sztojcov – Dimitrov, Mihailov A. – Doncev, Gheorghiev, Szokolov, Hadzsijev összetételben lépett a ligeti pálya gyepére. A gólokat Kanyaró (1.) és Hadzsijev (69.) szerezte, így az eredmény nem igazán volt biztató a szófiai visszavágóra.

A bolgár fővárosban némileg megforgatott, (sérülések és letiltások miatt) kissé megtizedelt felállásban kezdett az ASA a jugoszláv Nikola Mladenovic füttyjelére. A Nágel – Gligore, Kiss M., Ispir, Czakó – Varodi, Bölöni, Orza – Pâslaru, Nagy M., Mureșan II. összetételű együttes gyengébb játékot produkálva 2-0-ra (Mihajlov – 48., büntetőből és 79.) alulmaradt a Kosztadinov, Doncev és Szokolov helyén Goranovval, A. Kolevvel és Boriszovval felálló bolgárokkal szemben, így be kellett érnie az ezüstéremmel. Ez maradt meg emléknek az ASA első és egyetlen európai kupadöntőjéről.

A kupasorozat egyik hőse nem utazhatott el a döntőre

Az alakulat akkori jobbhátvédje, a most 73 éves Szöllősi László, aki 1967 és 1977 között volt tagja az AS Armatának (korábban Muresul), a kupasorozat valamennyi mérkőzését végigjátszotta, de a szófiai visszavágóra nem mehetett el: a vezetőség szerint sérülés miatt kellett itthon maradnia, ez azonban nem volt igaz.

„Engem nem engedtek el a bolgár fővárosba, habár azelőtt és azután is minden kiszállásra elmehettem – emlékezett vissza a történtekre az érintett. – A kupadöntő visszavágójára kirándulást szerveztek Marosvásárhelyről, a sógornőm és anyósom akkor eljutott Szófiába, velük kellett volna menjen a feleségem is, de őt sem engedték el… Hiába voltam felháborodva, a klubnál nem adtak magyarázatot rá, gondolom, azért tették ezt velünk az akkori hatóságok, hogy megakadályozzák családunk esetleges disszidálását. Azonban ennek nem volt semmi alapja, előtte többször voltunk Magyarországon rokonságnál, és nem maradtunk ott. Miért maradtunk volna Bulgáriában? Kellemetlenül érintettek a történtek, mindazonáltal büszke vagyok rá, hogy én is tagja voltam az ASA európai kupadöntőt játszó együttesének, a későbbi aranycsapatnak.”