Október 6-án, hétfőn, az aradi vértanúk kivégzésének 176. évfordulóján emlékeztek a jogtalanul kivégzett hősökre Marosvásárhelyen. A kedvezőtlen időjárásra való tekintettel a megszokott postaréti megemlékezés a felsővárosi református templomban zajlott.
Fotók: Nagy Tibor
A rendezvényen Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese megemlékező istentiszteletet tartott, amelyben kiemelte az élet értékét és a hit fontosságát.
Az eseményen részt vett többek között Soós Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, aki köszöntőjében egyebek mellett hangsúlyozta, hogy „vasbilinccsel és kötéllel nem lehet elnyomni egy nemzetet, nem a veszteség a végső szó, hanem a szabadság, erre fontos emlékezni, és vigyáznunk kell arra, hogy ne vegyék el tőlünk”.
A konzul felszólalása után Nagy Vajda Laborcz, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja elszavalta Tompa Mihály A madár, fiaihoz című versét.
Ezután Tamási Zsolt-József, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója történelmi visszatekintőt tartott. Az Aradon kivégzett 13 magyar honvédtisztnek fokozott figyelem jutott a szabadságharcban vállalt szerepük miatt, mégsem szabad elfelejteni, hogy a forradalom több ezer áldozatot követelt. Hozzátette, az áldozatok ellen felhozott vádpontok nem állták meg a helyüket, a kivégzés csupán egy bosszú által vezérelt döntés következménye volt.
„Amit erőszakkal akarnak elvenni tőlünk, ahhoz jobban ragaszkodunk. Oda kell figyelni arra, hogy hogyan tehetünk vesszőt oda, ahova az elnyomó rendszer pontot akart tenni – zárta beszédét az igazgató.
A résztvevők a templomban tartott megemlékezés után a Postaréten megkoszorúzták a Székely vértanúk emlékoszlopát.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
