Az Apor-kastély őrei

Az abosfalvi Apor-kastély őreiként tevékenykedünk.

Lehet, többen hallottatok már rólunk, vagy talán követtétek tevékenységünket, de akik még nem hallottak rólunk, azoknak bemutatkozunk.

A Dicsőszentmártoni Elméleti Líceum X–XI.-es tanulói vagyunk, második alkalommal veszünk részt az Örökségünk őrei vetélkedőn. Az idén is, földrajz-történelem tanárnőnk buzdítására, egy 15 tagos csapatot alkottunk, és beneveztünk a versenyre. A verseny célja régi, tünkrement épületek vagy műemlékek örökbefogadása. Ez az örökbefogadás tulajdonképpen azt jelenti, hogy azt az épületet vagy műemléket, amit kiválasztottunk, pár hónapig gondjainkba vesszük, azaz népszerűsítjük a környékbeliek körében, hogy megismerjék a múltját, és buzdítunk arra, hogy őrizzék ezt a kincset, és adják tovább utódjaiknak.

A Dicsőszentmártontól nyolc kilométerre a Kis-Küküllő mentén, Erdély szívében fekvő abosfalvi Apor-kastélyra esett a választásunk.

A főút mentén megragadta a pillantásunkat egy ódon, omladozófélben levő épület. Téglalap alakú, egyszintes, a bejáratánál rövid lépcsősor vezet a tornácra. Fehér falain már barnás a vakolat, az ablakokon üveg helyett műanyag fólia található. Bejárati ajtaja barnára van festve, de a festéken is meglátszik az idő nyoma, mert nagy darabokban le van kopva. Teteje cseréppel fedett, gondoljuk, hogy valamikor piros színűek lehettek, de ma már avasbarnák. A tetőn csak a három kémény áll érintetlenül, mintha tudatosítani szeretné, hogy ez a megviselt épület felbecsülhetetlen értéke a múltnak. Klasszicista stílusban épült, ezt elárulják egyenes vonalai, egyszerű, szerény díszítései és az ajtó előtti oszlopai. A választást azt is befolyásolta, hogy közülünk mindenki járt már Abosfalván, esetleg áthaladt rajta, és felfigyelt az elhagyatott épületre.

Eddig nem nagyon törődtünk a kastéllyal, csak azon csodálkoztunk, hogy vajon miért is került ilyen állapotba? Az Örökségünk őrei programnak köszönhetően rengeteg új információt tudtunk meg az Apor-kastélyról is, valamint más elhanyagolt műemlékekről is. A jelenlegi kastély helyén a XVI. században a saroktornyos Gyulaffy-kastély állt, amelyet a XIX. században az Apor család átépített. A saroktornyot meghagyták, és egy ideig könyvtárként használták. Közel hatezer értékes, ritkaságszámba menő könyvet halmoztak fel itt. A meghitt hangulatú, kandallós olvasóteremmel ellátott épületben őrizték a jeles történetíró családtag, Apor Péter kéziratait is. A kommunizmus idején a könyvtár megsemmisült. Ugyancsak ezekben az években a kastély több ablakát átalakították bejárattá, lépcsőfeljárót építettek elé.

 1945-öt követően az épület utolsó tulajdonosától, Apor (XIII.) Istvántól állami kézbe jutott, és különféle funkciókat (üzlet, fogadó, iskola, óvoda, kultúrotthon) töltött be.

Csapatunk több tevékenységet is rendezett. A hó és hideg ellenére is többször is ellátogattunk a kastélyhoz. Rengeteg fotót készítettünk. Amikor kedvezett az időjárás, sepregettünk, összegyűjtöttük a szemetet a kastély körül. Emellett megemlíthetjük a rajzkiállítást, amelyre a diákok saját szemszögükből rajzolták, festették le a kastélyt. Sok remekmű született. Több bemutatót tartottunk iskolánk magyar és román tagozatos tanulóinak. A technikusaink segítségével videókat készítettünk a műemlékről. A csapatmunka kellemes időtöltés, főleg ha az örökségünkről van szó. Élmény volt hétvégenként összegyűlni, és forró csoki mellett a kastélyról tárgyalni, ötleteket szőni, hogy minél érdekesebb dolgokkal lepjük meg a ,,közönséget”. Munkánkat megnehezítette a sok zárt ajtó vagy a Magánterület! felirat!

Egy kérdésre nem kaptunk választ: miért van ilyen állapotban? A helyi vezetőség nem tehet semmit, mivel visszakapta a tulajdonos (akivel nem tudtuk felvenni a kapcsolatot).

Gondoljuk, hogy sok ilyen épület található, amelyek mellett elrohanunk, de nincs szemünk meglátni bennük az értéket. Pedig, ha nyitott szemmel és szívvel járunk ebben a világban, meghallhatjuk az idők foszlányában eltűnő épületek segélykiáltását. A mi feladatunk ezeknek az épületeknek a megőrzése, mert ha elveszítjük őket, akkor egy értékes darabot veszítünk el a múltunkból.

Az Aporok Unokái