2019. április 22., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kevésbé forgalmas helyen, zsákba csomagolva vagy dobozban

hagyja sorsára felnőtt és kölyökkutyáját az ember, de országutak mentén is kiteszi luxusautójából a megunt „karácsonyi ajándékot” a Fehér Isten… és büntetlenül megússza. Télvíz idején szomorú a méternyi láncra kötött, hóban-sárban csonttá fagyott állat látványa, akárcsak a tűző napon ivóvíz nélkül szenvedő kutyáé. Az emberi gonoszság netovábbja az a brassói rémtörténet, amely szerint egy engedély nélkül működtetett kutyapanzióban közel száz állat pusztult el, mivel a gondozásukat felvállaló egyén étel-ital nélkül a sorsukra hagyta őket, és eltűnt. 

Mire számíthatunk az olyan társadalomban, ahol egy kutya gazdája, de a szomszéd, a járókelők, a hatóságok is közömbösek, ha „az ember legjobb barátja” félméteres láncon, kiálló bordákkal vacog a hóban, és az embertől várja a megváltást, mindhiába. Legtöbbször elfordítják a fejüket azok, akik a kóbor kutyák, de a hajléktalanok látványa mellett is képesek közönyösen elhaladni, pedig megtörténhet, hogy ez lenne a reszkető élőlény utolsó esélye, mielőtt átkel a szivárványhídon. Legalább annyira idegpróbáló látvány a kemény ostorcsapások kíséretében lóval vontatott traktor, a sárban minduntalan összecsukló ártatlan pára, akárcsak derékig a sárt dagasztó szarvasmarhák és sertések látványa. Pedig az állatot az embertől csakis az Ember védhetné meg. 

Miért van ez így? Miért nem büntetik a törvény értelmében az állatok szenvedését semmibe vevő egyéneket, valamint a felelőtlen állattartókat és -szaporítókat? – ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.

A szerencsésebb állatok menhelyre kerülnek
Fotó: Nagy Tibor (archív)

Agármészárlás Spanyolhonban

A jelek szerint nem csupán a mi országunkra jellemző, hogy kormányszinten szemet hunynak az állatkínzás felett. Február elseje a spanyol agarak (galgók) világnapja volt, ami nem vidám alkalom, mivel ezen a napon zárul a hivatalos vadászati idény Spanyolországban, mellyel együtt megkezdődik a feleslegessé vált agarak emberi ésszel felfoghatatlanul brutális megkínzása és tömeges lemészárlása. „Az agaras vadászat Spanyolországban tradíció, amihez a feleslegessé vált agarak kivégzése is szorosan hozzátartozik. Állatvédők által közzétett adatok szerint a kb. 170.000 vadász Spanyolországban összesen 490.000 galgót tart, közülük évente körülbelül 50.000-től szabadulnak meg. A vadászok tagadják ezt, amint azt is, hogy az agarak számukra csak munkaeszközök, amelyeket minden jogi következmény nélkül szabadon elpusztíthatnak. A spanyol kormány hallgat, mert hozzávetőleg egymilliárd euró üti a markát az agaras vadászat révén, ezenkívül 27.000 munkahely kötődik hozzá. Rengeteg jóérzésű spanyol ember harcol az agaras vadászok rettentő szokásai ellen, és egyre több támogatást kapnak Európa több országából is. A huszadik századi Spanyolországban vált közkedvelt sporttá az agárverseny, rengeteg spanyol és angol agarat versenyeztettek országszerte. A nyolcvanas években a gazdaság fejlődésével párhuzamosan nőtt az agarak száma mind vidéken, mind a városokban, sajnos a vadászidény végén az agarak lemészárlása is tradíció maradt. Hatalmas szaporítótelepeken évente több tízezer kölyköt „termelnek”, amelyek meggyilkolt elődeik helyébe lépnek a következő vadászidényben. Ezeken a telepeken mindennemű higiéniai előírás betartása, oltások, szabad mozgási lehetőség nélkül nőnek fel. Száraz kenyeren és vízen tartják őket, így szinte teljesen költségmentes a tenyésztésük. Jogi szabályozás nem létezik, a felelős szervezetek tétlenek, a tenyésztéshez elegendő, ha az embernek van egy galgópárja és egy kis fedett területe” – írta a Facebook közösségi oldalon az Agár Fajtamentés csoportban Varga Eszter Vandor.


Civil állatmentők

Míg az anyaország egyes településein a civil állatrendőrség és az állatvédőrség az anyagi támogatásoknak köszönhetően, úgy tűnik, szervezettebben működik, mifelénk egyelőre elenyésző azon esetek száma, amikor lakossági bejelentésre egy állatvédő csoportosulás rendőri erősítéssel beavatkozhat, és a nem megfelelő tartási körülmények közül kiemelik az állatot, menhelyen szállást, ellátást biztosítanak neki, és megbírságolják a tulajdonost. Pedig a 2004. évi 205-ös számú törvény a gazdás vagy gazdátlan állatok védelméről, az állattartók kötelességéről, a megfelelő életkörülmények, táplálék biztosításáról szól, de arról is, hogy a gazda felelősséggel tartozik az állat és az embertársak iránt, ezért nem csaphatja el kénye-kedve szerint a megunt háziállatát, de nem is kínozhatja. Azok a szervezetek, amelyeknek a munkatársai önkéntes alapon, szívvel-lélekkel mentik a gazdátlan vagy szenvedő álla-tokat, nem részesülnek rendszeres állami támogatásban. Így maradnak a közösségi oldalak állatszerető csoportosulásai, megyeszékhelyünkön a magánakciókba kezdő állatimádók mellett többek között a Marosvásárhelyi kutyások és cicások és mindennemű állatbarátok közössége, vagy az elveszett és megtalált állatoké, az Animale pierdute şi găsite csoport. Példaértékű egy-egy talált állat esetében a közösségi mozgósítás új gazda keresésére, akárcsak az elcsatangolt állatnak és tulajdonosának boldog egymásra találását segítő akciók.



Az állategészségügyi felügyelőség hatásköre

– Mi a gond a szabályozással, miért nem alkalmazzák szigorúbban az állatvédelmi törvényeket? – kérdeztük Carmen Arsenét, az Országos Állatvédelmi Szövetség elnökét.

– Az érvényben lévő állatvédelmi törvény megfelelő, kivételt képeznek azok a módosítások, amelyekkel az állat elcsapását bűncselekményről kihágásra enyhítették, akárcsak a kiszabható bírságokat, amelyek megállapítása és kiszabása az állategészségügyi igazgatóság és az országos rendőr-felügyelőség hatáskörébe tartozik. A törvény mindenekelőtt az állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági felügyelőségek beavatkozását írja elő, mivel abban az intézményben állatorvosokat foglalkoztatnak, akiknek kellő szakértelme van elemezni a rossz tartási körülményeket, vagy az állatkínzás tényét megállapítani. Közismert azonban, hogy a civil állatvédő szervezetek által jelzett esetekre az országban működő állategészségügyi felügyelőségek nem reagálnak, vagy olyan válaszokat küldenek, mint: „az ellenőrzések nem igazolták a jelzett cselekményeket” vagy „nem hágták át az állatvédelmi törvény előírásait”.

– Honnan érkezik a legtöbb jelzés?

– A legtöbb lakossági bejelentés az állatmenhelyekre vonatkozik, az említett válaszokhoz hasonlók pedig elfogadhatatlanok, mert az élelemhiány, az alultáplált kutyák, az egészségügyi ellátás és a megfelelő kennelek hiánya, a durva befogási módszer, a nem megfelelő járművel való zsúfolt szállításuk ellentmond a papírforma szerint a kóbor állatokra fordított költségvetésnek, amit a működtetők elszámolnak. Az állattartási rendel- lenességeket a magánterületeken is semmibe veszik az állategészségügyi igazgatóságok szakemberei, az esetleges kivizsgálások során ugyanis többnyire a tökéletes tartási körülményeket állapítják meg.

(Az állatvédők által a közösségi oldalakon közzétett fotókat használtuk fel)


A bírságok száma elenyésző

– A két intézmény közül az állategészségügyi felügyelőség vagy a rendőrség avatkozik be gyorsabban és hatékonyabban?

– Tapasztalataink szerint a nem megfelelő tartási viszonyokat jelezve leggyorsabban a román rendőrség avatkozik be, annak ellenére, hogy főképp kegyetlen bánásmód esetében köteles beavatkozni, mert az már bűncselekménynek minősül. Az országban évente több tízezer állatot hagynak sorsukra a gazdáik. Egy állat elcsapásáért a 2004. évi 205-ös sz. törvény értelmében 3.000 lej a bírság. Az országos szövetség adatai szerint azonban csupán néhány esetben róttak ki bírságot 2004 óta, a törvény életbe lépésétől. 

– Mit tegyen, aki azt látja, hogy valaki rossz körülmények között tart egy állatot?

– Ha egy állat szomjazik, éhezik, nincs megfelelő menedékhelye, beteg és nem kezelik, rövid láncon helyhez van kötve, de az állatelhagyásokat, törvénytelen árusításukat, nem megfelelő szállításukat észlelve is elsősorban az állategészségügyi igazgatóságot (DSVSA) értesítsék, és azzal egyidejűleg az országos rendőrséget is. Hangsúlyozom, a román rendőr-felügyelőséget, nem pedig a helyi önkormányzatok keretében működő helyi rendőrséget, amelynek nincs hatásköre hasonló esetekben intézkedni. Amikor állatokkal való kegyetlen bánásmódról szereznek tudomást – állatok verése, kínzása, elpusztítása, kutyaviadalok szervezése, vadállatoknak cirkuszokban való felléptetése –, a rendőrségen kell bűnügyi feljelentést tenni. Aki ezt az utat választja, és a rendőrségen vagy ügyészségen írásos feljelentést tesz, iktatószámot kell kérjen, és minél több bizonyítékkal ajánlott rendelkezni: fotókkal és videóval, szemtanúkkal, akik alátámasztják az állításokat, orvosi látlelettel, esetleg boncolási jegyzőkönyvvel abban az esetben, ha a kegyetlenség az állat pusztulásához vezetett. Ha a két hivatalos szerv közül egyik sem hajlandó intézkedni, egy olyan állatvédő civil szervezetet kell értesíteni, amely annak ellenére, hogy nem bírságolhat, kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy segítséget tudjon nyújtani az állat életének megmentése érdekében. Amennyiben valaki szemtanúja egy állat bántalmazásának, a 112-es sürgősségi hívószámot kell tárcsázni, és annak érdekében, hogy az intézkedés hatásos legyen, nem árt egy-két tévés forgatócsoportot is értesíteni. Azt is a 112-es hívószámon kell bejelenteni, ha egy vagy több állat életveszélybe került, például egy nagy testű háziállat vagy vadállat megsérült, folyóba, gödörbe esett, befagyott tó foglyaként küzd az életéért stb. 

– Mi a teendő a közterületen talált sérült, nagy termetű állatok esetében?

– Egy sérült vagy elhagyott állat esetében, ha önerőből nem sikerül állatorvosi rendelőbe szállítani, ugyancsak állatvédő szervezethez kell fordulni. A polgármesteri hivatalok segítséget kellene nyújtsanak a közterületen segítségre szoruló állatok mentésében, ez azonban az országban nem működik gördülé- kenyen. A megsérült, fagyási sérülést szenvedett, beszorult állatok 70%-át állatvédő szervezetek, 29%-át pedig olyan magánszemélyek mentették meg, akik rájuk találtak – mondta az Országos Állatvédelmi Szövetség elnöke, Carmen Arsene.


Az állatjóléti felügyelőség nem állatrendőrség 

– Van-e állatrendőrség Maros megyében? Egyáltalán miként akadályozhatók meg, hol jelenthetők be azok a visszaélések, amelyek az állatkínzás kategóriájába tartoznak? – kérdeztük Kincses Sándort, az állategészségügyi igazgatóság vezetőjét.

– Romániában egyelőre nincs jogi alapja az állatrendőrség intézményének. Az állategészségügyi intézmény keretében állatjóléti felügyelőség működik. Az állatjóléti felügyelő feladatát egyelőre egy személy látja el, akinek feladatkörébe más tevékenységek is tartoznak. Mivel az állattal szembeni kegyetlenség bűncselekménynek számít, aki állatkínzás szemtanúja, írásban feljelentheti az állat tulajdonosát a rendőrségen, mivel a bűncselekmény kivizsgálása a rendőrség hatásköre. Az országban megalakult néhány civil szervezet, és állatrendőrség címen tevékenykednek, de nem hivatalos szerv, valójában saját magukat nevezték el ekképpen.

– Mi a konkrét feladata a megyei állatjóléti felügyelőségnek?

– Az állatjóléti felügyelőség az állategészségügyi osztályon belül működik, feladata az állattartási körülmények vizsgálata a farmokon, a vágóhidak ellenőrzése, hogy megfelelő módon vágják-e le az álla-tokat, a bódítók működnek-e vagy sem, a nagyobb állatszállítmányok ellenőrzése. Mindezeket főként olyan esetekben vizsgálják, amikor valaki szállítási engedélyért folyamodik vagy bejelentés érkezik bizonyos törvénytelenségekről.

– Kihez fordulhat az, aki szemtanúja annak, hogy valaki rendkívüli kegyetlenséggel bánik a tulajdonában lévő állattal? Példának okáért pár hónapja valaki az emeleti ablakából hajította ki három macskáját.

– Az állategészségügyi igazgatóság hivatalból nem indíthat eljárást azért, mert valaki kidobta a házi kedvencét. Ilyen esetekben tanúvallomásokra van szükség, be kell bizonyítani, hogy az állat az illető személy tulajdonát képezte. Könnyebb az eljárás, ha van azonosító csip az állatban, mert akkor felelősségre vonható a tulajdonos, ellenkező esetben azonban nem tudunk mit tenni. Ha erőszakkal behatolunk valaki udvarára, az már a birtokháborítás kategóriájába tartozik. Abban az esetben is az egészségügyi könyv, az oltások, az azonosító csip hiánya miatt vonhatunk felelősségre valakit, a nem megfelelő tartási körülmények elbírálása nem a mi hatáskörünk. A közterületen kóborló állatok befogása és menhelyre szállítása pedig az illetékes önkormányzat hatáskörébe tartozik – mondta az igazgató.

*

Végkövetkeztetésünk, hogy az állatok kiszolgáltatott helyzetén csak úgy lehetne javítani, ha megváltozna az emberek, a társadalom hozzáállása. Az állatvédelmi törvény szerint is az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, ezért az ember nem élhet vissza a helyzetével, az állatokat pedig védeni kell. Az állatvédelmi nevelés az erkölcsi fejlesztés remek eszköze is, mivel nemcsak az állatok iránti szeretetre és tiszteletre nevel, hanem annál sokkal többre, pl. a kiszolgáltatottak jogainak elismerésére, segítésére, a másokkal való törődésre, kötelességtudatra, felelősségvállalásra. Az állatokkal kapcsolatos bánásmód visszatükröződik az emberek közötti kapcsolatokban is. Az, aki szeretettel gondoskodik az állatokról, valószínűleg embertársaival is türelmesebb, toleránsabb lesz.