2020. augusztus 4., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az asztma és a jobb agyfélteke

Az ún. atópiás1 betegségek és ezen belül az asztma szoros kapcsolatot mutat a jobb agyfélteke túlműködésével, aminek gyakori, de nem biztos jele a bal-, ill. a kétkezesség. A jobb féltekei dominancia bizonyos lelki sajátosságokkal is jár, nem véletlen tehát, hogy az atópia körébe tartozó betegségekkel gyakran jár együtt félénkség, szorongásosság, depresszív hajlam.

A figyelem a balkezesekre irányult

A balkezességnek ősidők óta baljós jelentéseket tulajdonítottak, s nem is olyan rég még szokás volt a balkezes gyermekeket a jobb kéz használatára átszoktatni. Azaz, a balkezességet kezdetben csupán a „rendellenes” eszközhasználattal kapcsolták össze. Aztán kezdtek felfigyelni arra, hogy az átszoktatott gyerekek közt több a tanulási zavaros, dadogó, diszlexiás. Ma már tudjuk, hogy ennek semmi köze nincs az átszoktatáshoz, ez a balkezességgel jár. Hogy a balkezesség immunológiai zavarokkal is járhat, arra két neurológus, Norman Geschwind és Peter Behan figyelt fel. 1982-ben megjelent két vizsgálatukban kimutatták, hogy a balkezesek közt 2,5-ször gyakoribbak az autoimmun betegségek, és 12-szer gyakoribbak a különféle fejlődési zavarok, mint tanulási zavar, dadogás, diszlexia (Geschwind és Behan, 1982). Hamarosan azt is igazolták, hogy a balkezesek közt kiugróan gyakoriak az atópiás betegségek, azaz a magas IgE-szinttel2 jellemezhető allergiás betegségek, mint ekcéma, szénanátha, asztma, ételallergia stb. (Geschwind és Behan, 1984). Az orvostudományban a felfedezések időpontjának mindig nagy jelentősége van: az atópiás betegség és a balkezesség kapcsolatát korábban nehéz is lett volna felismerni, mivel az atópiagyakoriság a 20. század közepe tájától kezdett szembetűnően megnőni. 

Balkezesen

Illusztráció



Norvégiában például 1948-ban a gyermekek körében 0,4%, 2005-ben 20% volt az asztma gyakorisága, azaz az asztmás megbetegedések aránya ötvenszeresére nőtt (Gibson és mtsi., 2013). Geschwind, Behan és Albert Galaburda együtt alkották meg a GBG-modell néven híressé vált teóriájukat, miszerint a tesztoszteron – mennyiségétől függő mértékben – lassítja a magzati életben a bal félteke növekedését (Geschwind és Galaburda, 1987). Mivel a bal féltekében találhatók a beszédért, a számolásért, az olvasásért, a fókuszált figyelemért felelős agyterületek, ez rögtön megmagyarázta, miért a fiúknál gyakoribbak az e funkciókat érintő lemaradások, ill. zavarok. Ha a tesztoszteronhatás túl erős, akkor a bal félteke lemaradása oly mértékű, hogy kialakul a jobb féltekei dominancia, aminek gyakori következménye a balkezesség vagy kétkezesség. A jobb vagy bal féltekei dominancián azt értjük, hogy valamely agyfélteke folyamatosan aktívabban működik, mint a másik. Az emberek többségében a bal félteke aktívabb. A kutatók az immunológiai problémákat azzal magyarázták, hogy a tesztoszteron lassítja a csecsemőmirigy fejlődését is, amely a saját szövetek felismerésében fontos szerepet játszik. Bár az ún. sejtes immunitás nincs kapcsolatban az atópiával, az intenzív kutatások mégis megerősítették a jobb agyféltekei dominancia és az atópiás betegségek kapcsolatát, azaz az összefüggést valami más magyarázza. Fontos szem előtt tartani, hogy a jobbfélteke-dominancia nem feltétlen jár mindig balkezességgel, továbbá az atópiás hajlam, amit a magas IgE-szint jelez, nem feltétlen manifesztálódik atópiás betegségben. Így sok balkezes nem atópiás beteg, a jobbkezes atópiás betegek egy része viszont jobbfélteke-domináns.

Atópia és személyiség

A kutatások során személyiségjellemzők, ill. bizonyos pszichés állapotok és az atópiás betegségek közt is kapcsolatot figyeltek meg. A félénk, gátolt, visszahúzódó vagy erősen introvertált gyerekek körében sokkal gyakoribb a szénanátha, az asztma, mint a felszabadult, extrovertált gyerekek közt (Bell és mtsi., 1990; Kagan és mtsi., 1991). Más vizsgálatok a depresszió és az atópiás betegségek közt találtak szoros kapcsolatot (Bell és mtsi., 1991). Vizsgálatokban asztmásokat (Fernandes és mtsi., 2005)

és atópiás bőrbetegségben szenvedőket (Kim és mtsi., 2006) szorongónak és visszahúzódónak találtak. Egy finn vizsgálatban 31 éves követés során az atópiás betegek (asztmások, szénanáthások és ekcémások) közt háromszor gyakoribbnak találták a már kórházi kezelést is igénylő depresszió gyakoriságát a nem atópiásokhoz képest (Timonen és mtsi., 2001). Mivel a félénk temperamentum biológiai sajátosság, kézenfekvő volt, hogy kell legyen valami közös a személyiség és az immunproblémák biológiai meghatározottságában.

A balkezesség előny vagy hátrány?

A fosszilis leletek vagy barlangfestmények elemzése alapján a balkezesség mindig is jelen volt az ember evolúciójában. Ha azonban a balkezességgel tanulási és fejlődési zavarokkal és immunbetegségekre való hajlam jár, miért nem rostálódott ki ez a tulajdonság évmilliók alatt? A kérdés megválaszolásához fontos megkülönböztetni a normál és a patológiás balkezességet; ez a probléma a kutatási eredményeket is erősen torzítja. A patológiás balkezességet magzatfejlődési rendellenességek és ártalmak okozzák, amelyek jórészt modern kori problémákból fakadnak ugyanúgy, amiként a különféle betegséghajlamok is a 19–21. századi megváltozott életmód következményei. Ha abból indulunk ki, hogy a balkezesség minden népnél előfordul, azt kell feltételezzük, hogy a balkezességet szelekciós tényezők nem kiiktatták, hanem fenntartották, azaz balkezesnek lenni valamilyen előnyökkel járt. Pl. a balkezeseknél ügyesebb a két kéz közti kooperáció, azaz olyan korokban, ahol az eszközkészítés fontos volt, a balkezesek előnyt mutattak. A balkezesek ugyancsak kreatívabbak, és jobbak a jobb féltekei ősi funkciókban (pl. zene). A balkezesség ma a sportban, régen a harcban jelentett előnyt (Faurie és Raymond, 2013). Egyes vizsgálatok szerint a balkezesek társadalmilag sikeresebbek, vagyonosabbak (Llaurens és mtsi., 2009). Mindenesetre elgondolkodtató tény, hogy az USA legutóbbi tizenöt elnökéből nyolc balkezes volt.


1 Atópiás = veleszületett hajlamon alapuló

2 Immunglobulin E- fehérje – a szervezet termeli a veszélyesnek felismert allergének ellen

(Folytatjuk)

Szendi Gábor