Asztalitenisz és művészet a Víkenden

Rendhagyó párosítás – nem rendhagyó, szép vízparti pingpongcsatározások helyén. 

Nemzetközi találkozó!

Csupa marosvásárhelyiekkel…

Elszármazott, fiatal szívű, veterán sportolók emlék-seregszemléje ez.

Sport az élet edzője szerint. Az idő persze még itt is múlik, a marosvásárhelyi román–magyar pingpongbarátság nem. Példaérték(h)űen. E bemelegítő sorok után: augusztus 15-16-án, a híres marosvásárhelyi asztalitenisz-hatalom egykori és mai játékosai, edzői, sportvezetők, családtagok ülnek jelképes zöld asztalhoz. Emlékezni. Hét országból jöttek haza – mesésen, hetedhétországból: Norvégia, Horvátország, Németország, Spanyolország, Franciaország, Ausztria és Magyarország tájairól. Közel százan. Hogy csak a legeredményesebb játékosok nevét említsük: Nemes Olga (Cica), a Böhm testvérek, Toma Călin, Lohr Kinga, Vajda Cornelia, Demeter Lehel, Moldován István, Paál Dénes, Vaida Florin, Popovici Daniela, Losonczi Mária, Suciu Monica, a Szőcs testvérpár és mások. Méltán emelték, öregbítették a Maros-parti város sporthírnevét. Klubok: Constructorul-Înfrăţirea, Sportiskola stb. Hajdani és mostani edzők: Verzár Sándor, Macovei Cornel, Lohr János, Péter Pál, Szilveszter Elek, Valics Károly, Vaida Florin, Naidin Sever, Lupaşcu Romeo, Gálfi Imola…

Hasonló két összejövetel volt Győrben is az elmúlt tíz év során, Paál Dénesék nyaralójában, a szív-lélek Péter Pál, ma is aktív edző segédletével. E találkozó második része, az elhunytakról való megemlékezésen túl, bármilyen furcsa is, művészet(ek)ről szól. A Demeter testvérek szülő-edző édesapjának idén megjelent, Csingeráj című pályázatnyertes novellaregényét mutatják be sport-kézen-közön. A könyv cselekményének nagy része Marosvásárhelyen és környékén játszódik. Kaucsuklabdásan is… Ezenkívül, az ugyancsak Magyarországon megjelent, Agria nevű, nemzetközi lefedettségű szépirodalmi folyóirat sport-összeállítású része kerül terítékre. Marosvásárhelyi érdekeltsége miatt.

A szépirodalom mellett a zene és a képzőművészet is helyet kap e találkozón. Az utolsó magyardellői „cigányprímás”, ahogy önmagát nevezi D. J., a hajdani Vörös Zászló szerkesztője, hegedűjátékával szórakoztatja a nagyérdeműt. Meghívott vendégekként Koszorús Kálmán, a Maros Művészegyüttes nyugalmazott prímás-karmestere és Bőr Gyula híres brácsás emelik a színvonalat. A necc fölé… Összhangzatosan, kétnyelvű énekek kíséretében.

A találkozó művészportrék kiállításával zárul. Az itteni résztvevőkről a helyszínen készített portrérajzait állítja ki D.J.; befejezésként rajzceruzáját is megszólaltatja. Dallamosan. A celluloidlabda pattogó ritmusa is besegít neki. Remélhetőleg csusza nélkül. 

 

(DeJó)