Fotó: A két klub képviselője és a város elöljárója közös sajtótájékoztatón jelentette be a szándékot. A felvétel Soós Zoltán polgármester közösségi oldalán jelent meg
Ismét felütheti fejét a marosvásárhelyi labdarúgásban az ASA mint a várost képviselő klub. Persze a 4. ligában jelenleg is működik hasonló nevű együttes, azonban már ennek sincs sok köze az egykori „aranycsapathoz”. A 4. ligás FC ASA nyáron fuzionál a 3. ligában szereplő ACS Marosvásárhellyel, így – utóbbi klubelnöke, Sepsi László szerint – olyan névvel szerepel majd a város csapata, „amely jelent valamit”.
Pedig az ASA mint „Asociația Sportivă Armata”, azaz Hadsereg Sportegyesület csak 1964-ben jelent meg a városban. Korábban a várost az MSE, a Mureșul, és 1945 után különböző vállalatok neveit viselő csapatok képviselték. Egyiknek sem volt azonban elég gazdasági ereje, a hadsereg csapata pedig (amely a kommunizmusban szinte korlátlan erőforrásból gazdálkodhatott) átvette a Mureșul helyét a B osztályban (néhány évig ASA Mureșul néven futott), aztán az 1970-es években csak azért nem nyert bajnokságot, mert a katonatisztek mindegyike, a Marosvásárhelyen szolgálók is, a Steauának szurkolt – értsenek ebből, amit akarnak.
A hadsereg csapataként az ASA 1990 után indult hanyatlásnak, kiesett a 2., majd a 3. ligába, végül pedig csendesen kimúlt az új sporttörvény életbe lépésével.
A második ASA azt követően jött létre, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által létrehozott klub, a FCM, amely az akkor még megengedett gyakorlat, helyvásárlás révén a 2. ligában indult, nevet változtatott. Erre azért is szükség volt, mert az élvonalban csak magánjogi csapatok indulhattak, és a '70-es évekbeli aranycsapatra való tekintettel vette fel az ASA nevet. Ezt a betűnevet semmivel nem oldották fel, pont úgy, ahogy a FCSB sem jelent semmit, legfeljebb sugall. Már csak azért sem, mert egy „Asociație Sportivă”, azaz sportegyesület a 2000 óta érvényben lévő sporttörvény értelmében csak megyei szinten tevékenykedhet. A széles körben elterjedt Ardealul megnevezés soha nem volt valós, egy odavetett megjegyzésből származik. A névváltozáskor egy újságíró felvetette, hogy a klub nem lehet a régi ASA jogutódja, amire Claudiu Maior, aki akkor a klub erős embere volt, azt válaszolta, ezt soha nem is állították, az ASA név csak egy betűszó, nem utal a hadseregre, de az újságíró nevezze AS Ardealulnak, ha az úgy jobban esik. Ezzel a névvel azonban egyetlen iratban sem szerepelt.
A második ASA története külön elemzést érdemel, újra bajnoki ezüstéremig jutott, mint a hadsereg klubja a '70-es években, ám már ekkor bele volt kódolva az összeomlás is, a túlköltekezés és a bizonytalan finanszírozási háttér miatt. 2017-ben kiesett az 1. ligából, és végül 2018 februárjában kénytelen volt csődöt jelenteni.
Az érdekes az, hogy párhuzamosan már akkor is létezett az FC ASA, amelyet a hadsereg klubjának utolsó elnöke, Virgil Lăcătușu hozott létre 2007-ben, a Maris sportklub átnevezésével, azonban ennek hosszú évekig nem volt felnőttcsapata. A 4. ligában a klub két éve bukkant fel, a tavaly nem sikerült a feljutása, idén azonban fő esélyesnek számított. Azt követően azonban, hogy létrejön a fúzió az ACS Marosvásárhellyel, már nem elsőrendű célkitűzés a 4. liga megnyerése, annál is inkább, hogy a legrátermettebb játékosok már most a 3. ligás csapathoz igazolnak.
Mi tette szükségessé a fúziót?
Az ACS Marosvásárhely és a FC ASA fúzióját a két klubelnök, Sepsi László és Liviu Muruțan jelenlétében Soós Zoltán polgármester jelentette be, noha egyik klubot sem a város menedzseli. Mindez azonban azt követően történt, hogy az ACS Marosvásárhely megpróbálta a nyáron a betagozódását a városi sportklubba, azonban ez nem történt meg. Utóbbi a csíkszeredai Székelyföld Labdarúgó Akadémia alközpontjaként működött (illetve pillanatnyilag még működik), az utóbbi időben azonban a segítség csökkent, másrészt a marosvásárhelyi labdarúgás jövője nem képzelhető el hasonló függőségi helyzettel. Hogy a jelenlegi klubvezetés függetlenedni szándékozik, jelzi az is, hogy Szondi Zoltán, az akadémia elnöke a sajtóból értesült a tervezett fúzióról. A város eddig is támogatta a klubot, Dan Mașca, a POL elnöke szerint túlságosan nagy összeggel, 2 millió lejjel, ami azonban – vásárhelyeiesen szólva – „fix pix” egy esetleges feljutást célzó csapat esetében. Az FC ASA számára azonban mégis jelentős összeg, mert amennyiben a klub feljutott volna, nehezen tudta volna megszerezni a szükséges anyagi hátteret.
Két tényező állhat még a háttérben: mint tudjuk, október óta Claudiu Maior ismét tényező a helyi politikában, hisz a PSD, amelynek a tanácsosa, az RMDSZ szövetségese a városi tanácsban, így jó eséllyel feltételezhető, hogy némi szerepet játszott az egyezség összehozásában. A másik, hogy megszüntet egyfajta etnikai törésvonalat. Az ACS Marosvásárhelyt – teljesen mindegy, hogy joggal vagy nem – a román nemzetiségűek „magyar” csapatként tartották nyilván, míg az ASA volt a „román klub”. A mostani egyesüléssel talán eltűnnek ezek a minősítgetések.
Elég az eredményességhez?
Létrejön tehát az ASA (betűszó, nincs semmilyen feloldása), amely ősszel a 3. ligában kezdheti. Vajon elég-e ez arra, hogy „ismét visszahelyezzék Marosvásárhelyt a labdarúgás térképére”, ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott? Aligha. Hogy az erőforrásokat most már egyetlen csatornába terelik, az mindenképpen pozitívum, azonban a két klub együttes anyagi háttere sem elég arra, hogy eséllyel pályázzon a feljutásra legalább a 2. ligába. Jelent-e valamit Soós Zoltán polgármester támogatása? Legfejlebb erkölcsileg, és akkor ismét Claudiu Maior személyéhez jutunk, akinek egyszer már sikerült élvonalbeli csapatot összehoznia a városban. Ezt csupán tényként állapítjuk meg, anélkül, hogy bármilyen módon igazolnánk vagy cáfolnánk az előző ASA működéséhez kapcsolódó pletykákat és városi legendákat. A leendő anyagi háttérről azonban a fúzió bejelentésekor egyáltalán nem esett szó, és Puskás Öcsi óta tudjuk: kis pénz, kis foci…
Hogy az infrastruktúráról ne is beszéljünk, noha Soós Zoltán szerint nyárára működőképessé teszik a ligeti stadiont (amelyet soha senki nem nevezett el hivatalosan Bölöni Lászlóról, noha városi legendaként ez is makacsul tartja magát), és szerinte még az idén elkezdődhet az Országos Befektetési Társaság révén egy új, korszerű aréna építése a Sziget utcában. Engedje meg azonban, hogy abban a városban, amelyben 15 év kellett egy fedett uszoda felépítéséhez, amelyben 18 éve épül a jégcsarnok (és még nincs kész), és amelyben 35 éve áll betonmonstrumként egy félkész sportkomplexum, amelyet lassan történelmi műemlékként lehet mutogatni, mint a várromokat, ne legyünk éppen ennyire optimisták.
