Jó hír, főleg a kisvállalkozók számára, hogy a pénzügyminiszter bejelentése szerint két hónappal kitolják a türelmi időt, mielőtt bírságolni kezdenének az elektronikus számlázás elmulasztásáért. Az adófizető számára viszont már kevésbé jó hír, hogy ez az intézkedés egy hallgatólagos beismerése annak, hogy a rendszer nem működik jól, így pedig az óriási mértékű adócsalás elleni küzdelmet sem fogja fellendíteni, holott állítólag arra találták ki.
Január végi adatok szerint az érintettek mintegy harmada használta már a digitalizáció eme csodás termékét, amelyet nálunk hamisítatlan balkáni szellemben csaptak össze az illetékesek. Miután a médiában egyesek vitatni kezdték, hogy mennyibe kerül ez a rendszer, az illetékes hatóságok szakfórumokon nyilvánosságra hozták a rajta dolgozó kormányzati személyzet fizetési adatait. Nem minden szám nyilvános, de ami elérhető, abból elég jól látható, hogy az elvileg egy több százezres cégbázis összes számláját, tehát havi sokmillió darabos adathalmazt átlátni és feldolgozni hivatott rendszert a kormány a saját alkalmazásában álló szakikkal készíttetett el, akik olyan fizetést visznek haza ezért a munkáért, amennyiért a szakterület privát cégeihez esetleg kezdők mennek el dolgozni. Anélkül, hogy technikai részletekbe ütnénk az orrunkat, maradjunk annyiban, hogy nem csoda, ha csapnivalóan működik a rendszer. Mert csak látszatnak kell.
Sok éve nyílt titok, hogy szép hazánkban okos és élelmes emberek annyit lopnak el az adókból, hogy abból egy kezdő banánköztársaságot tokkal és vonóval gond nélkül el lehetne tartani. Ilyen helyzetben, ha bármely kormány tényleg fel akarna lépni e sötét iparág ellen, akkor nem okosban oldaná meg az elektronikus számlázási rendszert, hanem megbízna a munkával egy komoly társaságot. És ezzel párhuzamosan fejlesztésbe kezdene az adóhatóságnál is. Mert az elektronikus számlázás csak annyit jelent, hogy az illetékesek könnyebben láthatják a cégek között a pénzösszegek mozgását. De a lényeg az adócsalást tekintve azon lenne, hogy mit kezdenek a gyakorlatban ezzel az információval. Egy hasonlattal élve nem rossz, ha a tányérsapkások élőben látják a rablást, viszont ha nem csípik fülön a gazembereket, akkor a rendszer, ami segített észrevenni a bűntényt, semmit nem ér. De lehet rá hivatkozni, hogy van, mert a gyanútlan kívülálló, ha elég díszes kampányszólamokkal sulykolják a fejébe, hajlamos azt hinni, hogy ha van ilyen, akkor használják is az arra illetékesek. Nem véletlen, hogy az elektronikus számlázás kapcsán a legkevesebbet arról hallani, hogy tulajdonképpen mi is ennek a gyakorlati haszna, és az adóhatóságnál a csalók elleni eredményes fellépéshez szükséges további fejlesztésekről is ugyanolyan gyakran hallani, mint fehér hollót látni a szomszéd kerítésén. De ha az adócsalás elleni látszatküzdelem jegyében legalább később kezdik halomra büntetni a jelenség szempontjából ártatlan kisvállalkozókat, már az is egy nyereség. A komoly csalók utána is nyugodtan űzhetik az üzletet.
