Arany László Marosvásárhelyen

Ahogy írásaimban többször emlegettem, Arany János sohasem járt Marosvásárhelyen, de Erdélyben sem, ezzel szemben a fia, Arany László tett egy népmesegyűjtő utat Erdélyben, és Marosvásárhelyen is járt.

Mikor két évvel ezelőtt nekifogtam Arany János és Mentovich Ferenc barátságáról című cikksorozatom megírásához1, akkor még nem olvastam Mentovichnak azt a levelét, amiben beszámol Arany Lászlónak náluk, Marosvásárhelyen tett látogatásáról. Ezért akkor a Népújságban szó szerint ezt írtam: „Szerintem még érdekes kérdés, hogy vajon Arany László2, Arany János népmeséket és néphagyományokat gyűjtő fia járt-e Marosvásárhelyen. Néhány szerző azt írja, hogy Arany László járt Marosvásárhelyen, és biztos, hogy felkereste Mentovichékat is, de én erre nem találtam egyértelmű bizonyítékot. Tény, hogy Arany László tett egy érdekes néprajzgyűjtő erdélyi körutat, de sajnos nem tudjuk ennek pontos útvonalát. Tudni kell, hogy Arany László özvegye – Szalay Gizella3 – nagy kort ért meg, László halála után férjhez ment az Arany-kutató Voinovich Gézához4, de 1945 januárjában, Budapest bombázásakor a Voinovich-villát találat érte, és akkor halt meg Arany László özvegye, akkor pusztultak el a legértékesebb családi Arany-relikviák, köztük igen értékes Arany János-kéziratok is! Így elpusztultak Arany László feljegyzései, levelezése, ezért volna fontos és érdekes kikutatni Arany László erdélyi útvonalát.”5

Csak később olvastam, hogy

Mentovich Ferenc 1861. december 18-án Marosvásárhelyről írott levelében újból meghívja Arany Jánost Erdélybe, és beszámol arról, milyen nagy öröme telt abban, hogy fia, Arany László meglátogatta őt Marosvásárhelyen. 

„Rég az ideje, mióta készülök neked megírni, mekkora örömet, mekkora meglepetést szerzett nekünk Laczid köztünk volt megjelenése. A három egyenlőn szálas, egyenlőn bátor, és ismeretszomjas ifjú mindenkire, hol csak megjelentek élénk benyomást tett: Dumas kalandszomjas és vállalkozó „les trois mousquetaires”-jét láttuk magunk előtt. Midőn eddigi útjok rajzát adák nem győztünk betelni Laczi tréfásan élénk, Adám [!] Bandi sarcasticus, és Zombori komoly előadásával. Mond meg Laczinak, hogy nagyon megörvendeztetne mind engem, mind Szabó collegámat ha röviden tudósítana útjok további folyamáról, minő pontokat érintettek, mennyiben használhatták utasításainkat, ajánló leveleinket!..

Hát te édes Jánosom nem veszed reá magad hogy a jövő nyáron a Székelyföldre bekukkints. Bizony megilletne egy kis szórakozás, s én kezeskedem, hogy valódi szórakozásod lesz, az eddigi utat kivéve Pesten is csak úgy teheti, ha szerencséje jó körökbe vezeti, ha olyakkal jöhet érintkezésbe, kikről ragad reá valami. Ezért az a bizodalmas kérésem van hozzád, s kedves nődhöz: vegyétek Gyula fiamat egy kis figyelembe, parancsoljátok meg neki: tartsa kötelességének becses házatokat olykor-olykor meglátogatni. Különösön [!] Laczi sok jó és hasznos tanáccsal szolgálhat neki, ki – amint örömmel értesültem – dicsőséggel futotta meg azt a pályát,’ melyre Gyula épen indulandó. Fiam még el sem indult, s útja már is egy kis jóval van kapcsolatban, alkalmat ad ugyanis nekem, hogy neked írjak. Nem egyszer ragadtam tollat kezembe, hogy kijelentsem részvétünket azon nagy veszteséget illetőleg, mely titeket oly fájdalmasan ért – de mindannyiszor kiesett a toll kezemből. Ily fájdalomban’ nem sokat ér a vigasztalás. A sors egy vagy más alakban mindenkin fölveszi arcát [?] – titeket nemcsak megfináncolt de valóságosan megrabolt. Míg e veszteség nem ért, mindig hittem, hogy meglátlak Erdélyben, hiszen te képzetedben Atillával, a hunnusok közt élsz, lehetlennek tartottam, hogy a hunok maradékait, a székelyeket meg ne látogasd – most már kedélyállapotodba elképzelve lemondtam a reményről, pedig mily örömmel kísértelek volna el a Rikára, Firtosra, Bálványosra. Hanem édes Jánosom, ha a hegy nem jöhet Mahumedhez, Mahumed megy a hegyhez: én addig nem akarok meg halni, míg meg nem látogatlak, míg együtt Tilli-tulli refrénjével el nem fújjuk a „Vasvári verebeket”, nem fogom kívánni, hogy – mint a kedves emlékű Kőrösön – te vezesd a primot, elég leend, ha egy-egy kontrázó hanggal bele belemordulsz. A napokban jártam vitézségem színhelyén Krakkónál, elmosolyodtam, midőn eszembe jutott rajzod, s mint kented reám a „krakkai cérnát”. Szeretett nődet a kedves emlékű komámasszonyt, Anikómmal együtt tisztelve, Téged és Laczit barátilag ölelve, vagyok a ki mindig voltam. 

Szerető tisztelő barátod Mentovich”6

Tehát Arany László 1861. december 18. előtt, nagy valószínűséggel 1861 őszén tett egy erdélyi körutat és népmesegyűjtő erdélyi kirándulást! Ez az Arany László-féle körút, Szabó Sámuelt, a kiváló néprajzost, és magyartanárt is nagyon érdekelte.

Ezért aztán kerestem a tárgyi (levéltári) bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy Arany László hol járt Marosvásárhelyen. Sokáig csak a fent említett Mentovich-levélre bukkantam. Éppen ezért nagyon megörvendtem, amikor a Marosvásárhelyi Állami Levéltár Ms-i Ref. Kollégium Fondjában találtam az érdekes aláírások gyűjteményében Arany László aláírását is. Arra gondoltam, hogy ez újabb adalékokat tartalmaz Arany László marosvásárhelyi útjáról. Sajnos, a várakozásommal ellentétben az Arany László aláírását tartalmazó okiratok korabeli hivatalos nyomtatványon szerepelnek. Arról van szó, hogy Arany László magas beosztású hivatalnok volt a Földtehermentesítési Hivatalban, és a körleveleket, amiket leküldtek a megyéknek, azokat hivatalból Arany László is aláírta. Talán csak az egyik okirat egy picikét személyesebb, de sajnos az sem magánlevél! De azért néhány főbb dolgot kiemelnék ezekből az Arany László által is aláírt körlevelekből. (Mindenesetre említésre méltó, hogy a református kollégium korabeli könyvtárnoka vagy levéltárosa fontosnak tartotta, hogy Arany László eredeti aláírását egy levéltári dossziéba összegyűjtse. Ha Ő (lehet, hogy Koncz József volt) fontosnak tartotta megőrizni, annyival inkább illik nekünk ezt méltányolni és számontartani!

Természetesen még alapos kutató találhat levéltári adatokat és tárgyi emlékeket is Arany László erdélyi körútjával kapcsolatosan, sőt meg is rajzolhatja ennek útvonalát. (E célból például a Teleki Téka olvasónaplóját is érdemes alaposan átkutatni, vagy más naplókat és levelezéseket.) Arany László közölt népmeséi alapján is lehetne rekonstruálni egy lehetséges útvonalat!

 

1 Lásd: Arany János és Mentovich Ferenc barátságáról (I.-IX:) 2015. október 23-tól 2016. január 8-ig.

2 Arany László (1844–1898), költő, műfordító, népmesegyűjtő, Nagyszalonta országgyűlési képviselője.

3 Szalay Gizella (1857–1945), Arany László özvegye, utóbb Voinovich Géza felesége.

4 Voinovich Géza (1877–1852), irodalomtörténész, Arany-kutató, Szalay Gizella második férje.

5 Ez a rész az „Arany János és az erdélyiek”, Népújság, 2017. február 17-i számban jelent meg!

6 Arany János összes művei, szerkeszti Korompay H. János, XVII. kötet. Arany János levelezése (1857–1861), Universitas Kiadó, Budapest, 2004. Pp. 635-636.

 

IRODALOM

Arhivele Naţionale, Direcţia Judeţeană Mureş, Fondul Colegiul Reformat Tg-Mureş, Documente economice. Număr actului 372.